A Hollywood Reporter kritikája elég komolyan bókol a filmnek, amikor valahova Andrej Tarkovszkij és Terrence Malick közé lövi be, igaz, Jordan Mintzer gyorsan hozzá is teszi, hogy a Liliom ösvény történetének nem sikerült végig fenntartani az érdeklődését, és szerinte ezért sem sikerül horrorba váltania a műfajnak, mert túl laza az elbeszélésmód. Enigmatikus és filmszerű, így foglalja össze a filmet, az újszerű vizuális stílusát pedig esztétikailag megrészegítőnek tartja, és kiemeli Stefanovics Angela alakítását is egy ilyen szerepben. A Variety es a Screen kritikái még váratnak magukra, amint kijönnek, azokat is beszemlézzük, addig jöjjön a többi külföldi kritika.

Nem olyan, mint volt

A Tagesspiegel is kiemeli, hogy a Liliom ösvény a Csak a szél ellentéte, minden csak nem politikus film, majd a történet ismertetése után Christiane Peitz is elismeri, hogy a filmben feszegetett témák, mint a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás egyáltalán nem magánügyek. Ők egy bekezdést írnak ennek kapcsán arról, hogy a rendezőt mennyire foglalkoztatja a menekültválság, és hogy akár filmben is feldolgozná a témát. (Az Index interjújában is beszélt arról, hogy megirta a forgatókönyvet a Halálkamionról.)

A francia Film de Culte kritikusára a Tejút tett nagy hatást a Fliegauf filmek közül: a Tejút és a Csak a szél közé lövi be a Liliom ösvényt, amennyiben hagyományosabb az elbeszélése az inkább installációnak tűnő Tejút képest, de közel sem olyan koncentrált mint a Csak a szél. Azt viszont nagyon értékeli, ahogy a természetfelettit be tudta hozni a filmbe az anya meséjével, és különlegesnek tartja a karakterek bemutatását, a film végére olyan, mintha mi magunk töltöttünk volna velük 90 percet. Az olasz Indie Eye szamara viszont a Womb a hivatkozási pont, hiszen ez is egy anya és egy gyermek története, ami az élettel és a halállal, az élet körforgásával foglalkozik, kiegészítve a tündérmesék elbeszélésével.

Készülj, néző!

A Liliom ösvény nehéz falat, a Cine Vue viszont nem volt elragadtatva a filmtől, kifejezetten elégedetlenek voltak, mert nem lehet elmerülni a filmben, túlságosan sokat vár a nézőjétől, és ezzel el is idegeníti azt. A film annyira személyes lett, hogy emiatt nem sikerült a benne rejlő nagyobb lehetőségeket kiaknázni.

Az Ion Cinema is attól tart, hogy a néző elfárad a Liliom ösvény nézése közben, szerintük túlságosan sok az ismétlés a történetben, amitől elveszíti a film az egyébként vitathatatlan erejét, és próbára teszi a nézők türelmét, de értékelik, hogy Fliegauf tovább feszegeti az elbeszélés hatarait. Stefanovics játékát azonban dicsérik, Anna Levine-hez hasonlítják.

A Slant magazine-nál egy érdekes párhuzam kerül elő: ők egyenesen Tarr Béla Panelkapcsolatát szedik elő a referenciák közül, még hasonlóságot is vélnek felfedezni Pogány Judit és Stefanovics Angéla között. Szerintük Fliegauf nem próbál divatos lenni, csak keresi, hogyan beszélhetne olyan témákról, mint az anyaság árnyoldalai.

Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!