A szerelem volt a kiindulási alap, hogy milyen érzés, és hogy kizárólag képekben, dialógus nélkül hogyan lehetne megfogni.

- ezt Bucsi Réka mondta nekünk abban a videóban, amit a vele forgattunk.

Egy olyan atmoszférát akartam teremteni, ami átadja azt, hogyan változik meg minden a szerelem hatására

- ezt pedig már a Berlinále színpadán mondta a bemutató után. Megnéztem a Berlinálén a magyar animációt, a Love-ot, és ha tehetném, nem is néznék már mást a fesztiválon.

Hétfő este volt a Love világpremierje a Berlini Filmfesztiválon, ahol az alig 27 éves Bucsi Réka már másodszorra szerepel: két évvel ezelőtt a MOMÉ-s diplomafilmként készült Symphony no. 42  szintén a Berlinálén kezdte a karrierjét, majd bekerült a Sundance Filmfesztiválra, és egészen az Oscar-shortlistig vitte, úgyhogy mondhatjuk, hogy elég nagy sikert ért el. A Love-nak remélhetőleg legalább ekkora diadalmenet jár majd, főleg, hogy a Symphony egy sokkal titokzatosabb, általánosabb és megfoghatatlan film, ami ennek ellenére, ritmusával és a meghökkentő képeivel rögtön a hatása alá vonja a nézőjét, és szerencsére már nem kell a levegőbe beszélnem, mert pár hete már az internetre is felkerült a film, és meg is lehet nézni teljes hosszában, tessék:

Symphony no. 42 from Reka Bucsi on Vimeo.

Az új film, a Love folytatja ezt a szokatlan hagyományt, itt sincsenek olyan hagyományos történetmeséléshez szükséges dolgok, mint szereplők vagy párbeszéd. Éppen ettől sokkal inkább tud a zsigereinkre és az érzéseinkre hatni a film. Márpedig a Love témája a szerelem, úgyhogy egy olyan dologról beszél, amihez jó esetben minden nézője tud kötődni. Nehéz és elcsépelt téma a szerelem, és mégis, Bucsi Rékának sikerült az egészet egy új szemszögből megfognia, amikor a szerelmet, mint a dolgokat egybentartó erőt vizsgálja.

Szerelem = Gravitáció

Nem is könnyű is szavakba önteni a filmet, hiszen pont hogy képekkel próbálja leírni és megfogni azt, amire nincsenek is megfelelő szavak, mert csak olyan csacskaságokat mondunk ilyenkor, hogy pillangók vannak a hasamban, a Szex és New York utolsó részében jobb híján zazazunak hívták az érzést, a Keresztapában meg villámcsapásnak. Itt meg gravitációnak, egy láthatatlan erőnek, ami összetartja a dolgokat.

A Love egy saját univerzumban játszódik, mármint tényleg: egy csomó mosolygós bolygó a helyszíne, a főhőse és az alapanyaga. Mindenféle lények élnek ezen a bolygón, növények, állatok, hegyek, vizek, fák, lovak, macskák és egy fura, emberszerű, átlátszó figura is. Az első, Vágyakozás című fejezetben békésen lebeg a bolygó a saját kis világában, aztán egyszercsak minden megváltozik, amikor a kis zöld meteor eléri, onnantól kezdve minden más és minden zöld és minden virágba borul, vörösen izzik még a fekete párduc bundája is. Igen, ez az émelyítő középső fejezet a Szerelem, de mégis az utolsó rész, a kegyetlenül fejbekólintó Magány a legszívbemarkolóbb. Amikor ez az erő egyszercsak eltűnik, és a dolgok, amik addig legnagyobb természetességgel összetartoztak, hirtelen egycsapásra teljesen idegenek egymásnak, mintha ez az egész meg sem történt volna. És már semmi sem lesz ugyanolyan, mint korábban volt: a vadlovak nyak, szív és has nélkül próbálják feldolgozni, hogy valaki elvett belőlük egy darabot, amit már soha nem kapnak vissza.

Az erő elment, és máshol kelt ősrobbanásokat, máshol fakaszt rügyeket, máshol doromboltat vadmacskákat. És bár most kiemeltem néhány képet, néhány villanást a Love igencsak összetett és varázslatos világából, ez nem jelenti azt, hogy egy könnyen megfejthető, evidens, magától értetődó film lenne. A Love-ban rengeteg titok, ötlet, mélység van, és mindössze 14 perc, mégis annyira felvillanyozott a látványvilága, annyira jó érzés volt nézni és a részének lenni, hogy akárhányszor meg tudnám nézni egymás után. A magyar bemutató a Friss Hús fesztiválon lesz, ahol nagyon remélem, hogy lesz egy olyan terem, amiben végtelenítve megy majd ez a csodálatos film.

Bucsi Réka rajza és egy Eurimages-díj

A Daazo kisfilmes honlap eddig World of Shorts címen jelentetett meg kisfilmes magazint a nagyobb fesztiválokra, mostantól tágabbra nyitották a kapuikat, és már a fiatal filmesekre céloznak World of Young Cinema néven. A kreativitáról szól a 80 oldalas magazin, a Mapping Your Mind rovatban a Berlinale Shorts alkotói rajzolták le a filmjeiket: Bucsi Réka is lerajzolta a kisfilmjét a 21. oldalon:



A Berlinalén azonban nemcsak kész filmek szerepelnek, hanem filmtervek is a Co-production Marketen, ahol idén egy részben magyar filmterv, egy Murakami Haruki-adaptáció nyerte a 20 ezer euró értékű Eurimages-díjat. A magyar partner a Petrányi Viktória nevével fémjelzett Proton Cinema (ők gyártják a Mundruczó-filmeket, de Reisz Gábor filmje, a Van valami is itt készült), valamint Peták Eleonóra cége, a Pioneer Pictures, ők gyártják a Magyarországon forgó nagy produkciókat, mint a Bel Ami meg a Strike Back, de a Társas játékot is ők szállították az HBO-nak. Ez az új, közös tervük a Blind Willow, Sleeping Woman címet viseli, francia-magyar-holland közreműködéssel készül, rendezője a magyar származású, Franciaországban élő Pierre Földes lesz. A 20 ezer eurós díjat a filmterv fejlesztésére fordítják majd.