Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Adrien Brody étkezési zavarokkal és PTSD-vel küzdött az egyik legismertebb szerepe utánA rajongók ujjonganak, a konkurencia farkast kiált, a Fox pedig csak ül a fotelben és számolgatja az ölébe hullott lóvét. A Deadpool-film minden eddigi képzeletet felülmúlt a jegypénztáraknál, a nyitóhétvégén megdöntött minden eddigi korhatáros filmekre vonatkozó rekordot, az eddigi 135 milliós bevételével olyanokat hagyott maga mögött, mint a Mátrix 2, illetve A szürke ötven árnyalata. Egyesek a 18 pluszos blockbusterek korszakát vizionálják, vérben és káromkodásban fürdőző szuperhősöket látnak, de olyanok is akadnak, akik kifejezetten tartanak a Deadpool meglepő sikerétől.
A filmről írt kritikánkban írtunk már a film elkészülésének hátteréről, hogy úgy kellett összekönyörögniük a pénzt az alkotóknak, hogy 11 év után megcsinálhassák Deadpoolt. Az sem segített sokat, hogy Rozsomák első szólófilmje, az X-Men kezdetek: Farkas nem csak botrányosan rossz lett, de sikerült az alkotóknak mindent elrontani a mozivásznon először felbukkanó Deadpoolban. Hogy ez miért olyan fontos? A Marvel-rajongóknak Deadpool az egyik legfontosabb figura, a saját képregényes énjük görbe tükre, nem véletlenül számít úgy kultikusnak, hogy a világ nagy része máig nem tudja hova tenni a Batman-Pókember-skálán. Szóval Deadpoolt annyira megalázták 2009-ben
mintha mondjuk Csubakkát megborotválták volna, ruhát adtak volna rá és elkezd folyékonyan beszélni emberül.
- garantálom, hogy ilyen esetben a Star Wars-fanok vasvillával mentek volna neki a Disney-székháznak.
Ezek után ott tart a Deadpool, hogy 135 millió dolláros bevételt hozott a Foxnak, vagyis pár nap alatt bőven megduplázta az 58 milliós gyártási költséget. A közel 60 millió dollár egészen nevetséges büdzsé egy ha nem is mainstream, de a képregényrajongók körében kifejezetten népszerű karakter filmjére. Persze, a korhatáros besorolás miatt a Fox rögtön potenciális bevételről mondott le, de ezt ők is pontosan tudták, hiszen a Deadpoolt csak így volt igazán értelme megcsinálni.
Csak összehasonlításképpen az elmúlt évek kedvelt szuperhősfilmjeinek költségvetése:
Meg lehet nézni, hogy még a Seth Rogen-féle Zöld darázsra is képesek voltak 100 millió fölött költeni. Ehhez képest a Deadpool 58 milliója aprópénz, viszont a 135 milliós nyitóhétvégével a felsorolásból csak az Ultron korát nem tudta lepipálni. De az a film meg majdnem a büdzséjük ötszöröséből készült.
A szaksajtó hajlamos elfelejteni, hogy már bőven Deadpool előtt voltak 18 pluszos szuperhősfilmek és képregényadaptációk, csak ezeknek a nagy része vagy csúnyán megbukott, vagy csak minimális sikert könyvelhetett el magának.
300 (2006) és Sin City (2005)
Frank Miller két képregénye közül a 300-nak sikerült 65 millió dolláros költségvetésből majdnem félmilliárd dolláros profitot termelni, de az alig 40 millióért készült Sin City is visszahozta a gyártási költség dupláját.
Wanted (2008) és Red (2010)
Két hasonló koncepció, egyik sem került többe 75 milliónál. A Red háromszor annyi pénzt termelt, a Wanted pedig majdnem a büdzsé ötszörösét.
V, mint Vendetta (2005)
A nyitóhétvégén a gyártási költség fele sem jött össze, de Guy Fawkes kultusza globálisan összehozott 123 millió dollárt.
Punisher (1989, 2004, 2008)
A Marvel kirakatfigurája, ha korhatáros alkotásokról van szó, ennek ellenére mindegyik próbálkozás megbukott. A Dolph Lundgren-féle verzió még úgyis ZS-film kategória, hogy mindössze 9 millióba került, a 2004-es reboot épp, hogy kijött nullára, a 2008-as kő kemény akció viszont olyan súlyos bukás volt (34 millióból 7,9 milliós jegybevétel), hogy évekre eltüntette a karaktert a mozikból.
Watchmen: Az őrzők (2009)
Zack Snyder mesterműve a 130 millió költségekhez képest csak nagyon lassan tudta elérni a 181 milliós bevételt.
Constantine (2005)
Mi sem bizonyítja jobban, hogy a 2000-es évek közepén megérte korhatáros képregényadaptációkkal próbálkozni, mint a Constantine. Keanue Reeves közepesnek is nehezen nevezhető alakítása 100 millióból 230-at hozott a konyhára.
A holló (1994)
Alex Proyas mára kultikussá váló filmje kicsit nehéz eset, hiszen Brandon Lee halála miatt óriási volt a felhajtás körülötte, de 23 millióból 94 milliós bevétel úgy is szép, ha ennek a fele már megvolt a nyitóhétvégén.
Ha/Ver 1 és 2 (2010, 2013)
A bizonyíték, hogy Deadpool előtt is volt szuperhősös műfajparódia a mozikban. Az első rész 30 milliójából sikerült majdnem 100-at csinálni, de a második film bevétele már alig érte el az első film költségvetését.
Penge 1,2 és 3 (1998, 2002, 2004)
Lehet kevesen tudják, de Penge is épp olyan Marvel-hős, mint Deadpool vagy Thor csak a vámpíros világ miatt ritkán vegyül köpenyesekkel. Wesley Snipes annak idején remekül magáévá tette a karaktert, ami meg is látszott az első film sikerén, 45 millióból sikerült 128-at csinálni világszerte. Aztán jött a lejtmenet, a második film több pénzből (54 millió) kevesebbet termelt (82 millió), hogy aztán a trilógia utolsó része még a 65 milliós gyártási költséget se tudja visszahozni.
Dredd (1995, 2012)
A sors iróniája, hogy a tragikus Stallone-változat korhatár nélkül 70-ből 113-at csinált, miközben a körberajongott 2012-es reboot 35 millióból mindössze 13-at volt képes összekaparni, ezzel el is temetve a franchise-t a mozikban.
A Deadpool egy nagyon fontos prekoncepcióra cáfolt rá, miszerint a szuperhősök és képregények alapvetően gyerekeknek szólnak, és ők is a célcsoport. A merchandisingtól a videójátékokon át a farsangi jelmezekig hatalmas biznisz behülyíteni a kölyköket, akik örömmel vesznek meg vagy fel bármit, amin Pókember, Hulk, Vasember vagy Amerika Kapitány van. Az évtizedek óta a kisgyerekek behülyítéséből élő Disneynél a korhatáros besorolás maximum kábeltévés sorozatoknál lehet (Daredevil, Jessica Jones), de a Nolan-féle Batmanek a Warnernél is még pont a határán egyensúlyoztak a felnőtt besorolásnak. Na, meg ott van a Fox, akik a gyilkológép Rozsomák esetében is csak a második szólófilmnél voltak képesek felfogni, hogy a 18-as karika nem mindig hülyeség, de ekkor már késő volt.
Óriási tévhit, hogy a szuperhősös képregények csak gyerekeknek szólnak, ugyanúgy van Batmanből is komolyabb, már-már pszichothriller határát súroló sztori, mint ahogy a mutánsokat is elég gyakran kiirtják a képregényekben. De ott van a nagy sikerű Sin City vagy a 300, amik ugyan nem kifejezetten szuperhősös alkotások, de nagyon erős képregényadaptációk.
A 2010-es évekre már lassan a 40-es éveiben jár az a generáció, akik a '80-as, '90-es évek macsó, véres, tesztoszterontól szétfeszülő, káromkodós képregényein nőttek fel, amikor mind a DC, mind a Marvel folyamatosan antihőst próbált csinálni mindenkiből. A geekek és nerdök korszakát éljük, ezért is van annyi szuperhős és rendez Christopher Nolan egy teljes Batman-trilógiát, vagy bíznak százmilliós Bosszúállókat a blockbusterek világában full ismeretlennek számító Joss Whedonre. Ezért végülis logikus lépének tűnhet, hogy egy stúdió korhatáros hősfilmmel próbálkozik, 19-re lapot húz, de végül nagyon bejön a rizikó.
A Deadpool sikerével kapcsolatban sokan megszólaltak már, de a legnagyobb visszhangot James Gunn, A galaxis őrzői rendezőjének kifakadása kapta.
"The film has a self-deprecating tone that’s riotous. It’s never been done before. It’s poking fun at Marvel. That label...
Posted by James Gunn on Monday, February 15, 2016
Gunn azt fájlalja nagyon, hogy a Deadpool sikere után a stúdiók fejvesztve adnak majd zöld lámpát minden olyan filmes projektnek, ami lebontja azt a bizonyos negyedik falat és mer véres, káromkodós, politikailag inkorrekt módon vicces lenni. Vagyis attól tart, hogy nem látják meg Deadpoolban az igazi értéket csak egy jól marketingelhető mázt, amivel 1-2 évig be lehet kenni bármit. Miközben szerinte a Deadpool pont azért ekkora siker, mert a karakter ismerő és szeretők készítők munkája és mert más lenni, mint a többi, miközben megtartotta az eredetiségét.
Tudja mit beszél, hiszen A galaxis őrzői sikere legalább annyira meglepett mindenkit, mint a Deadpool. 170 milliós költségvetéssel ugyan csak 94 millióval nyitott, de világszerte közel 800 milliós profitot termelt. Márpedig A galaxis őrzői még a Deadpoolnál is kevésbé ismert réteg szuperhőscsapat, mégis minden idők legjobbjaként hivatkoznak rá. Gunn is emlékszik arra, hogy olyan bókokat kapott a kritikusoktól, hogy mert más lenni, mert humort használni és hiteles karakterekkel elmesélni egy látványos sztorit. Ezzel tűnt ki az uniformizált, és emiatt jogosan támadott Marvel-sorfilmek közül, amik inkább jópofák voltak addig, mint kegyetlenül viccesek.
Az is jó lecke lehet, hogy nem kell mindent véresen komolyan venni, és simán be lehet vetni tök dedós vicceket a lehető legváratlanabb pillanatban.
- ezt írta Sixx annak idején A galaxis őrzőiről, és tessék megnézni ezt követően mi lett a sikk a műfajon belül.
Gunn divatba hozta a viccesen nosztalgikus zenei aláfestést, menővé tette a fura figurák közötti kissé esetlen társalgást és elhitette Hollywooddal, hogy a megfelelően laza hozzáállással voltaképpen bármilyen ZS-listás képregénykaraktert el lehet adni. Tessék csak megnézni a Warner következő nagy dobását, a csak szupergonoszokóbl álló Suicide Squad előzetesét vagy a tavalyi Hangyát és leesik, hogy mennyire gyorsan képes alkalmazkodni Hollywood az éppen aktuális blockbustertrendekhez.
Azért Gunn sem holmi látnok, egyszerűen csak megállapította azt, ami évtizedek óta működik. Emlékszünk még azokra az évekre, amikor a szétgyúrt, macsó alfahímek világát lecserélték sötét, gótikus hangulatú filmekre? Ekkora jöttek ki az első Batman-filmek, és elég csak egymás mellé rakni a '89-es Tim Burton-féle Batmant és a '94-es A hollót és egyértelmű a képi hasonlóság. Ezután még jöttek az olyan kifejezetten felnőtteknek szóló, sötétebb adaptációk, mint a Penge vagy a Spawn, hogy aztán a 2000-es évekre minden szuperhős visszamenjen a gimibe, vagy fiatal felnőttként szenvedjen a hősi és civil élet közti átfedések miatt. Ott a Pókember vagy az X-Men, amiknek globális sikere egy rakás középszerűnek sem nevezhető gyári hulladékot állított elő a Daredeviltől és Elektrátől át a az identitását kereső Punisheren át a nonstop borzalmas Fantasztikus négyesig.
Christopher Nolan Batman-trilógiája kellett ahhoz, hogy ismét beálljon egy változás, és megint mindenki sötétebb, árnyaltabb hősöket akarjon. Superman is így tért vissza Az acélemberben, az X-Men: Az elsők is elhagyta a gimis filmek popcorn illatú atmoszféráját, illetve a Szellemlovas is próbált valamilyen lenni, de a kép világ helyett a szereplők voltak igazán sötétek. Ezzel párhuzamosan a Marvel és a Disney a családi blockbusterek formuláját alkalmazva szép lassan kiépítette a maga könnyedebb szólófilmjeit Vasemberrel, Thorral, Hulkkal és Amerika Kapitánnyal. Anyagilag mindegyik projekt jól működött, ezért a DC is megpróbálkozott egy hasonlóval, de a Zöld lámpás akkora bukta lett, hogy még a Deadpool-filmben is kiröhögték. Állítólag akkor született meg a Warnernél a no joke policy, vagyis tilos humorizálni a DC-filmekben, ezért lett olyan komor Az acélember, és ezért nem látni napfényt a Batman vs. Superman előzeteseiben sem.
Ebből is látszik, hogy mennyire igaza van Gunn-nak. Azok a filmek tudtak igazán kitörni, amik valami váratlant húztak. Az X-Men-reboot retró hősfilmet csinált, Batman visszahozta a feketét a divatba, a Bosszúállók megmutatta, hogyan legyen képregényhűen alkalmazni külön-külön is franchise-nak számító karaktereket, A galaxis őrzői pedig a humorával és szerethető szereplőivel képezett kivételt. És akkor a tévéről nem is beszéltünk, ahol a network csatornák mind a Zöld íjászt másolják (Flash, Legends of Tomorrow, Supergirl), a Netflixen meg a Marvel bizonyítja, hogy a noir és thriller simán kombinálható szuperhősökkel. Mind elindított egy divathullámot, aminek köszönhetően a vonatra felpattanó filmek vagy elvéreztek vagy nem lettek átütően sikeresek. Így joggal tarthat attól mindenki, hogy a Deadpool miatt a következő 2-3 évben minden hős káromkodni fog, moralitás nélkül, puszta passzióból gyilkolni miközben a rivális filmeket ócsárolja. Azonban 60 millióból nem tud mindenki ilyen sikert kovácsolni és ha 200 millióból egymilliárdot is lehet csinálni, akkor a Disney mondjuk hülye lenne lehajolni 70-80 milliós tételekért. Pedig a valóság az, hogy miért ne hajolna le, ha anyagilag megéri?
Ha valaki nagyon nem akar olvasni, akkor láthat meggyalázott Deadpoolt a 2009-es X-Men kezdetek: Farkas-ban, de akkor már inkább a 2009-es Hulk vs. Wolverine animációs filmet ajánljuk, amiben Deadpoolnak akad egy hosszabb-rövidebb mellékszerepe.
De azért képregényben az igazi, ezért összeszedtük azokat a sztorikat, amikkel érdemes tisztában lenni, ha valaki a film után eldöntötte, hogy Deadpool-rajongó akar lenni.
Sins of the Past (1997)
Ebben a négyrészes sorozatban derül ki, hogy Deadpoolnak van egy hős oldala is, illetve az olvasó megismerheti az első romantikus szálat a karakterrel kapcsolatban az X-Men Szirénnek köszönhetően. Ráadásul itt derül ki a karakter 1991-es feltűnése után először, hogy milyen arc lakozik a maszk alatt.
Hey, It's Deadpool! (1997)
A karakter első szólósorozata, amiben Joe Kelly tökéletesíti a Mark Waid által lefektetett alapokat és igazán kidolgozza Deadpool védjegyévé váló meta humorát. Az első öt szám történetét vettük valamennyire alapul a most bemutatott filmhez is.
A Kiss, A Curse, A Cure (1998)
Abból a szempontból esszenciális olvasmány, hogy itt ismerhetjük meg Deadpool/Wade Wilson hátterét, miszerint ugyanott kezelték, ahol Rozsomákot, sőt, az ő öngyógyító képességét kapta a laborban. A Weapon X egyébként is érdekes része a Marvel-univerzumnak, de ennél sokkal szórakoztatóbb, hogy megismerjük benne Deadpool új szerelmét, a női formát öltött Halált/Kaszást aki beleszeret az antihősbe, amiért képtelen meghalni.
If Looks Could Kill (2004)
A több tucat számot megért, kultikus Deadpool & Cable-sorozat első hat része, ami nem csak újradefiniálja Kábel karakterét, de létrehozza a Marvel-univerzum leglehetetlenebb párosát. Kábel a morcos, igazságmániás, morálisan kikezdhetetlen szabadságharcos nyakára marad Deadpool, minden szuperhős legidiótábbika, és ketten kalandoznak idősíkokon át. Valószínűleg innen merít majd a következő film is.
The Dark Angel Saga (2010)
Az X-Force-ról később lesz még szó, de itt nagyjából arról van szó, hogy Deadpool is csatlakozik Rozsomák mutánsokból álló titkos alakulatához, akik képesek ölni is a saját fajtájuk érdekében. Az Uncanny X-Force rögtön azzal kezd, hogy reinkarnálódik Apokalipszis, az X-Men legfőbb ellensége. Az X-Force elindul, hogy még idő előtt kinyírja, de csak ott derül ki, hogy Apokalipszis valójában egy 10 éves kisfiú. A többi már erős spoiler, de itt kezdi el Rick Remender író igazán kibontani Deadpoolt, mint érző lényt, akinek a látszat ellenére tényleg van némi moralitása.
The Good, the Bad, and the Ugly (2013)
A Jó (Amerika Kapitány), a Rossz (Rozsomák) és a Csúf (Deadpool) közös sztoriját máig a legjobb klasszikus team-upok között emlegetik. A történet a köré összpontosul, hogy mindhárom szereplőn laborban kísérleteztek, de mindhárman másképp reagáltak rá. Amerika Kapitány nemzeti hős lett, Rozsomák morcos gyilkológép, Deadpool pedig egy komplett elmebeteg. Utóbbi kéri fel a másik kettőt egy kifejezetten drámai történetben, ami folytatja azt a 2010-es évekbeli trendet, hogy Deadpool több legyen csak egy szimpla humorforrásnál.
A Fox szinte a hivatalos bemutatóval egy időben már jelezte, hogy bizony jöhet a következő Deadpool, és akik már látták a filmet azt is tudják, hogy melyik ismertebb karakter köré épül. Már el is kezdődtek a pletykák, hogy a különböző stúdiók hogyan akarják még elérni ezt a hullámot. A Disney és a Marvel valószínűleg kimarad, mert nekik nagyon jó a Netflixen Daredevillel, Jessica Jonesszal és a hamarosan csatlakozó, Deadpoolhoz hasonlóan vérgőzben szaunázó Punisherrel. A Warner és a DC még pont jókor érkezhet a Suicide Squaddal, de idén érkezik a Killing Joke, minden idők egyik legsokkolóbb, brutálisabb Batman-képregényének animációs adaptációja kifejezetten 18 éven felülieknek. A Fox pedig csak úgy lubickol a lehetőségekben, hogy mégis mit kezdjen a helyzettel.
Még nagyon korai fix következtetéseket levonni, de a hírek szerint sem Simon Kinberg (a Fox és az X-Men Kevin Feigéje), sem a Deadpool alkotói nem akarják a karakterrel megbontani az X-Men-filmek drámai hangulatát, ezért arról tessék lemondani, hogy a közeljövőben Deadpool akár csak egy cameo erejéig is beugrik Küklopsz vagy Jean Grey mellé. Ráadásul - aki nem látta a stáblista utáni jelenetet az most ne olvasson tovább - már biztos, hogy a következő felvonás Deadpool és Kábel történetét dolgozza fel, ami az egyik legjobb buddy cop képregény az elmúlt 50 évből. Csakhogy Kábel ezer szállal kötődik az X-Menhez, a képregényekben konkrétan Küklopsz és Jean Grey klónjának a fia, aki visszautazik a jövőből, hogy aztán a nyakán maradjon Deadpool.
A Fox kicsit fáziskéséssel, de elkezdte a saját közös univerzumát építeni mutánsokból, idén jön az X-Men: Apokalipszis, lesz Gambit-szólófilm és újabb Farkas (Rozsomák), bónuszként pedig két sorozatot is fejlesztenek az FX kábelcsatornára, egyik Xavier prof. fiáról szól, a másik pedig az X-Men: Az elsőkben látott szupergonoszok titkos illuminátusáról, a Hellfire Clubról. Egyik sem az a könnyed, humoros sztori, szóval Deadpool kilőve. Azonban a karakter hátterének szerves része az X-Men és hát azért is vannak a jogai a Foxnál, mert először egy X-Men-képregényben (New Mutants) debütált annak ellenére, hogy gyakorlatilag nem is mutáns.
Ebből kifolyólag nem csoda, hogy hiába lett belengetve a Deadpool és Kábel-mozi, a szakoldalak mellett már a készítők arról beszélnek, hogy mennyire szeretnék megcsinálni az X-Force-t. Azt tudni kell, hogy a '90-es években az X-Men volt az abszolút atyaúristen az antihősökre vágyó olvasóknak, emiatt a mutánsok világa majdnem annyi érdekes karakterrel bír, mint a nagy Marvel-univerzum vagy Pókember holdudvara. A rengeteg spinoff egyike volt az X-Force (és a New Mutants is), de igazán a 2000-es évek végén lett népszerű. Ez voltaképpen egy mutánsokból álló titkos különleges alakulat, akik megtehetik azt, ami minden más igazi köpenyes hősnek tilos:
Pontosabban Küklopsz megbízásából engedélyt kaptak arra, hogy minden, a mutánsokra potenciálisan életveszélyes szervezettel vagy gonosszal szemben elmehessenek addig a pontig, hogy lemészárolják az egész bagázst. Nem véletlenül volt akkora sikere a képregénynek, hiszen minden igazi szuperhős első alapszabálya, hogy nem ontja ki még a legnagyobb tömeggyilkos gazember életét sem.
A 2008-2010-es csapatot a mozikban még ismeretlen karakterek mellett Rozsomák és egy erősen megváltozott Angyal (itt jöhetne egy csomó Apokalipszis-spoiler, de nem jön, nyugi) alkotta, majd miután leállították a projektet már Küklopsz tudta nélkül, új felállással folytatták. Deadpool és Kábel sztorija itt is kapcsolódó történet, de már így is hosszú a cikk. Szóval ennek a csoportnak volt a tagja Deadpool, amit Küklopsz tudta nélkül Rozsomák vezetett, és Angyal mellett csatlakozott még az Apokalipszisben debütáló Psylocke és a képregényes szinten is iszonyatosan obskúrusnak számító Fantomex. Itt sikerült először kibontani Deadpool karakterét annyira, hogy ne legyenek meta poénok, hanem az antihős végre komoly morális problémákkal álljon szemben és teljes jogú tagja legyen egy csapatnak.
Persze ezek mind csak rajongói vágyak, de sokat elmond a jelenlegi amerikai filmpiacról, hogy egyáltalán szóba kerülhetnek ilyeneket. Az X-Force kifejezetten korhatáros alkotás, ráadásul olyan jól ismert karakterek úsznak vérben benne, mint Rozsomák és Angyal. Ameddig Hugh Jackman játssza Rozsomákot, addig szinte kizárt, hogy a Fox a saját Robert Downey Jr-ját kölcsönadja a flúgos Ryan Reynoldsnak, ahogy az is elképzelhetetlen, hogy mindössze egy szólófilm után rögtön mély karakterkibontást akarnak a stúdió. Inkább csak arról van szó, hogy most már a Fox is láthatja annyi szar X-Men meg Fantasztikus négyes után, hogy
a közönséget nem a korhatár és a marketing érdekli, hanem azok a hősök, akik a moziban is pont, de legalábbis majdnem ugyanolyanok, mint a képregényekben.
Azokban a képregényekben, amikben az emberek annyira megszerették őket, hogy ma már dollármilliós filmes franchise-okat érjenek.
Ha ez megvan, akkor teljesen mindegy, hogy a főhőst Supermannek vagy Negaszonikus Tinitorpedónak hívják, a geekek és nerdök generációja úgyis zabálni fogja.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
