Elmentünk egy sajtóvetítésre, és aláírtunk egy papírt, amiben sok mindent vállaltunk, felsorolni is tereh, inkább mutatjuk. 

Az igazából NYILATKOZAT, mint látható, eléggé megköti a kezünket, kritikát írni nem egyszerű úgy, hogy közben minden játékszabályt betartsunk, de megpróbáljuk.

Mivel a film címét maga az igazából NYILATKOZAT is lelövi, így azt bátran bevállaljuk, a Batman Superman ellen – Az igazság hajnala címet viseli. A filmet a War…oppardon, ezt sem szabad leírni, hiszen gyártásra vonatkozó információ, maradjunk annyiban, hogy egy nagy hollywoodi stúdió gyártotta, a látványt és a 2,5 órás hosszt elnézve igen sok pénzért. A filmnek minden bizonnyal volt forgatókönyve, sőt elnézve a végeredményt, mintha a két író kettőt is írt volna, egyet az egyik főszereplőnek, egy másikat meg a másiknak, aztán leültek, és összefésülték a történeteket, de az is lehet, hogy tévedünk. Az írók személyére vonatkozóan információval sajnos nem szolgálhatunk.

Egy ilyen blockbuster elkészítésén rengetegen dolgoztak, ezt a stáblista végignézésével mi is tanúsíthatjuk, de hogy kik, és milyen minőségben, azt az igazából NYILATKOZAT I. pontja alapján nem árulhatjuk el, legyen annyi elég, hogy férfiak, nők és talán genderfluid egyének is besegítettek a melóba, ami pár éve kezdődött, és a késztermékben kulminálódott.

A történetről és a film tartalmáról az igazából NYILATKOZAT IV. pontjában foglaltak miatt nem tudunk mit mondani, de általánosságok megfogalmazhatók, így vannak benne jelenetek, egészen sok, akad olyan is, amiben két, esetleg több szereplő látható, amint mindenféle tevékenységet folytatnak, néha például diskurzust. A jelenetek között vannak jobban és rosszabbul sikerültek, sőt akadt olyan is, amit nem is értettünk elsőre, de aztán megvilágosodtunk.

Az egyik főszerepet egy angol származású férfi alakítja, jóvágású, izmos, fekete hajú színész, leginkább kék és piros színű, távolról nagyon kényelmetlen pizsamára vagy autószerelő-overallra hajazó öltözéket visel. Őt szólítsuk mondjuk Angolnak. A másik főhős egy középkorú, őszülő halántékú, egy vicces anekdota alapján némi magyar kötődéssel bíró amerikai színész, akinek a filmet kellene vinni a vállán, de ez a feladat vagy sok neki, vagy nem érdekelte, mert a legtöbb jelenetben olyan dühös arccal néz maga elé, mintha permanens gyomorpanaszai lennének. Ő legyen, teszem azt, Géza. Géza és Angol nagyon sokáig nem tudják, hogy mit kezdjenek egymással, pedig a film címéből a közönség esetleg sejtheti, hogy lesz egy közös pöcsméregetés. Mivel ez a cselekmény része, amiről az igazából NYILATKOZAT IV. pontja alapján nem írhatunk, legyen annyi elég, hogy Géza és Angol is sok jelenetben külön, majd számosban közösen csinál valamit.

A filmben Géza és Angol mellett feltűnik még pár ember, idősebbek és fiatalabbak is vannak közöttük, férfiakat és nőket is véltünk felfedezni, valamit pár kisgyermeket is. Ők leginkább sírtak, véleményünk szerint keservesen. A mellékszereplők közül kiemelkedett két nőneműnek látszó, de magát nem tudjuk, milyen genderrel azonosító személy, egyiküknél nagyon szerették volna, ha magasnak tűnik, de ezen a platformcipő sem segített. A másik kiemelt szerepet kapó hölgy viszont nagyon kellemes meglepetést okozott, de hogy pontosan miért, azt nem árulhatjuk el.

Olyan film/dráma nincsen, amiben a főhős a céljait csak úgy elérné, így ebben az alkotásban is számos akadályt kell legyűrni, hogy a végjátékban eljöjjön a katarzis. Az akadályok többfélék, vannak fizikai, mentális és személyi jellegű kihívások is, utóbbit egy idegesítő karakter testesíti meg, aki sem első, sem sokadik blikkre nem lesz érdekes, de igazán félelmetes sem. Ez a karakter Angolt és Gézát is komoly kihívás elé állítja, de hát nem véletlenül két és fél óra hosszú a film, van idő az útkeresésre, önmarcangolásra és az akadályok leküzdésére is. A küzdés, a korábban említett beszélgetések és egyéb, az igazából NYILATKOZAT rendelkezései alapján jobban be nem azonosítható tevékenységek hol épített díszletben, hol a szabadban, máskor pedig zöld vászon előtt zajlanak, az akciójelenetek (amikről sajnos nem árulhatjuk el, hogy milyenek, miért fontosak, kik szerepelnek bennük és miért) látványosak, de formabontó megoldásokat nem láttunk bennük. Anélkül, hogy az igazából NYILATKOZAT-ban foglaltaknak ellentmondanánk, kijelenthető, hogy az a zsáner amiben ez a film képviselteti magát, már eddig is telített volt olyan filmekkel, melyekben ikonikusnak nevezett karakterek feszülnek egymásnak, és ez most sincs másként. Szerintünk ez a film annyira nem lett jó, sőt, ha őszintén kellene fogalmazni, azt mondanánk, hogy meglettünk volna nélküle simán.

A valódi kritikánkat pedig itt tudja elolvasni.