Emberi origami. Tündeszerű. Halványan kubista. Újságírók ezekkel a szavakkal írják le Adam Driver arcát, amikor portrécikkek készülnek róla. És azok megállás nélkül készülnek. Azóta, hogy a tényleg elég karakteres kinézetű színész feltűnt a Csajok című sorozatban, Driver rendszeresen egy mérsékelt méretű, de nagyon intenzív figyelem középpontjába került. Ami aztán az egész bolygóra kiterjedt, amikor eljátszotta Kylo Rent a Star Wars: Az ébredő Erőben.

Tanulságos volt látni moziban a Star Warst, ahogy az emberek pillanatok alatt elfogadták Daisy Ridley-t és John Boyegát, úgy nagyon sokakból egyszerre tört fel a nevetés, amikor Kylo Ren levette a sisakját, és megláthatták Driver szomorú szemét és hatalmas, hollófekete hajkoronáját. Kylo Ren valahogy nem illett bele abba a koncepcióba, amit a gonoszokról gondolunk. Egy gonosz nem lehet szomorú, nem picsoghat, nem lehetnek kétségei, és nem sírhatja el magát. De miért is nem? És valahogy ez a kérdés lebeg Driver karrierje felett is. Miért is nem lehet szexszimbólum egy 190 centis, nagy fülű férfi, és miért ne lehetne a világ egyik legismertebb filmsorozatának legújabb gonosza?

A legújabb Star Wars nemsokára érkezik DVD-n és blu-rayen, miközben az HBO-n elindult a Csajok hatodik évada, szóval ha valaki Adam Driver többoldalú képességeire is kíváncsi, akár két monitoron is nézheti egyszerre, hogy mire képes ez az ember két homlokegyenest különböző szerepben. És a szeretné tudni, hogy pontosan ki is ez a langaléta, akkor olvasson tovább.

Eredetileg tengerészgyalogos volt

Figyelem, nem azt állítom, hogy nem akart színész lenni, mert ez nem igaz. A fiatal Adam Driver (aki anyjával és mostohaapjával az Indiana állambeli Mishawakában nőtt fel), igenis szeretett volna befutni, de a legtöbb, amit ezért tett, az volt, hogy 17 éves korában meglógott otthonról. Los Angelesbe akart eljutni, de a megtakarított pénzét az úton el kellett vernie a lerobbant autójára. Ugyan elérte a végcélt, de pár nap múlva vissza kellett fordulnia. A tinédzser Driver teljesen maga alatt volt, lehangoló munkákat vállalt, és a szülei házában élt a hátsó szobában, míg 2001. szeptember 11. megadta neki a lökést, és megtalálta magának a célt az életben: tengerészgyalogos lesz. Az alapkiképzést megkapta, és már készült az afganisztáni bevetésre, de egy sajnálatos biciklis balesetben eltört a szegycsontja, ezért leszerelték. A Rolling Stone-nak adott interjújában elmondta, hogy bekodeinezve próbált súlyokat emelgetni, hogy bizonyítsa, igenis képes a szolgálatra, de elutasították.

Drivert egyszer már nem vették fel a neves Juilliard-színiakadémiára, de második nekifutásra, a leszerelése után igen. Habár egy kultúrsokkal ért fel, amikor a hadsereg szigorú világa után bekerült a liberális iskolába, és a színészi gondolatgyakorlatokba:

Minden barátom a tengerentúlon volt, én meg egy kényelmes, légkondis szobában néztem, ahova valaki megszüli saját magát

– mondta ugyanabban az interjúban. Később azt nyilatkozta, hogy a látszat ellenére azért van közös eleme a hadseregnek és a színészetnek: mindkettő arról szól, hogy egy kisebb csapat ember egy náluk sokkal nagyobb küldetést akarnak végrehajtani, illetve egyik sem egy emberről szól, hanem a közös munkáról. Azt azért még hozzátette, hogy azt nehéz volt megszokni, hogy hirtelen egy olyan világba csöppen, ahol az emberek slamposan ülnek a fotelekben, és nincsen mindenkinek betűrve az inge.

Driver nem hagyta maga mögött a hadsereget, januárban például a Vice készített vele egy interjút a katonaságot megsegítő alapítványáról, de arról egy kicsit később, addig is itt ez a videó, amiben felpróbálja a kuvaiti hőségben a bombaruhát, aztán elkezd benne körbe-körbe rohangálni a bázison:

A Girls hozta meg neki a világhírt

Kétségkívül Lena Dunham sok szempontból megosztó HBO-sorozata, a Csajok tette őt egyáltalán térképre. Előtte senki sem tudta, hogy egyáltalán létezik, most már egy generáció számára jelent egyet azzal a rossz kapcsolattal, amitől nagyon nehéz megszabadulni. A sorozatban ugyanis egy jóindulattal is furcsának nevezhető srácot alakít, aki eleinte azzal vonult be a tévétörténelembe, hogy egy közös zuhanyzás alkalmával egyszerűen lepisilte a szereplőtársát – az intimitás jeleként. Lena Dunham, a sorozat készítője és főszereplője azt mondja, teljesen lenyűgözte az az odaadás, amivel Driver a szereplőválogatásra érkezett, aki egyébként teljesen biztos volt benne, hogy nem fogja megkapni a forgatókönyvi leírás szerint „jóképű asztalos” szerepét. 

Őt nézték meg elsőnek a szerepre, és noha Dunham kifejezetten zavarba ejtőnek tartotta a jelenlétét, mégis pont emiatt volt biztos benne, hogy ő lesz a legjobb erre a kétségkívül sok meztelen jelenetet is tartalmazó szerepre. 

Driver ennek ellenére sosem érezte magát kényelmetlenül a sokszor meghökkentő szexjelenetek forgatása során, igaz, a szüleinek sem újságolta el rögtön, amikor megkapta a szerepet. "Mégis mit mondtam volna? Éppen most vertem egy ki egy lány mellére?" Adam karakterét úgy jellemzi, hogy egy költő, egy rinocérosz és egy ősember keveréke, ami végülis elég pontosan lefedi a szerepet annak ellenére, hogy Adam a Csajok az HBO-n jelenleg is futó, ötödik évadában már egy csöppet megszelidült, de még mindig sok félreértésre és hőbörgésre ad okot, bármit is csinál. 

Azóta a legjobb rendezőkkel dolgozik

Adam Driver IMDb-oldala összesen 29 szerepet listáz, és nevetségesen nagy az aránya azoknak a filmeknek, amiket híres, elismert vagy éppen legendás rendezőkkel készített. A tévés szerepeket nem számítva a nagyfilmes bemutatkozása Clint Eastwood J. Edgar című, Edgar Hooverről készített életrajzi filmjében volt. Egy évvel később már Steven Spielberg rendezte a Lincolnban, Noah Baumbach a Frances Ha című filmben, majd erre rá egy évvel a Coen testvérek a Llewyn Davis világában. Vicces látni, hogy abban a filmben több közös jelenete is van későbbi Star Wars-os kollégájával, a hasonlóan remek színész Oscar Isaackal:

Pár kevésbé sikeres, de fesztiválkörökben ismert film (Tracks, Hungry Hearts), és a Star Wars után most az amerikai közönség a Midnight Specialban című sci-fiben láthatja, majd a következő két filmjét szintén legendák rendezik: a Némaság című filmben Andrew Garfield mellett lesz 17. századi misszionárius, Martin Scorsese rendezésében („Ő a piramis csúcsa” – mondta róla Driver), majd következik a Paterson, amiben egy buszsofőrt játszik. Ez utóbbit Jim Jarmusch rendezte.

Sosem nézi meg a filmjeit. A Star Warst sem.

A leghülyébb információ, amit mindig elmond magáról az interjúkban, az nem az, hogy naponta legalább hat tojást megeszik, sárgája nélkül, vagy hogy egy időben naponta egy egész csirkét megevett, hanem hogy soha, de soha nem nézi meg sem a jelenetek, sem a filmeket, amikben szerepel. A januári Empire-ben adott interjú is azzal kezdődik, hogy feltehetőleg Adam Driver az egyetlen Star Wars-rajongó a világon, aki soha nem fogja megnézni Az ébredő Erőt. Amikor először látta – Lena Dunham laptopján – a Csajok első részét, akkor szörnyűnek tartotta („Nem a sorozatot, az élményt” - tette hozzá). A Llewyn Davis világával megpróbálkozott 2013-ban, de azt a filmnézést is borzalmasnak tartotta. Azt mondta erről, hogy neki bőven elég az, hogy tudja, benne van a filmben, mert ha megnézi, akkor csak azt fogja látni, hogy mit csinálhatott volna máshogy. Az Esquire-nek adott interjújában elmondja, hogy nem biztos, hogy hülyeség lenne magát megnéznie, biztos tudna belőle tanulni. De hozzátette, hogy a művészetben mindig a „tökéletlen és csiszolatlan” dolgokhoz vonzódott.

Alapítványi munkával segíti a katonákat

Driver a feleségével, a szintén színész Joanna Tuckerrel 2006-ban létrehozta az Arts In the Armed Forces (Művészet a hadseregben, AITAF) nevű alapítványát, aminek az a lényege, hogy színvonalas színházi előadásokat visz a külföldön állomásozó, vagy éppen otthon tartózkodó amerikai katonák és családtagjaik számára. Nem standup comedyt, nem koncerteket, hanem drámákat és monológokat. Driver szerint pontosan olyan reakciókat kapnak, mint amilyenekre számítottak, hogy a legtöbb katonasági szórakozás elég rossz, de ez milyen jó, illetve többen is mondták, hogy ez volt életükben az első alkalom, hogy színdarabot láttak. A színész egy interjúban elmondta, hogy kicsit ezzel is kompenzálja azt, hogy híres színész, és például „folyamatosan ingyen nadrágokat küldenek neki”. Illetve azt is hozzátette, hogy az alapítvány szerepe az, hogy szembemenjen azzal a tradicionális nézettel, hogy a színház és a hadsereg nem egyeztethető össze egymással. Szerinte legalább olyan fontos színművészet a seregben, mint a fegyveres kiképzés. Az AITAF előadásain olyan színészek is részt vettek, mint Laura Linney, David Schwimmer, vagy Natasha Lyonne.