Szomorú, hogy Hollywood a többi ipar mögött kullog, egyrészt azért, amiért elvileg ennyire progresszív, másrészt pedig azért, mert annyira szem előtt van

– ezt Anthony és Joe Russo mondta a Collidernek adott interjújukban, amikor arról kérdezték őket, mikor fog a Marvel-féle szuperhősfilmek szereplőgárdája között feltűnni egy meleg karakter. A Russo testvérek nem kispályásoknak számítanak már, nekik köszönhetjük az előző, gigantikus sikerű Amerika kapitányt, a még nagyobb bevételekre számító és most érkező Amerika kapitány: Polgárháborút, és ők vették át Joss Whedontól a stafétát a Bosszúállók-filmeknél is. Ők már tényezőnek számítanak, ha ők mondanak valamit, arra lehet, hogy mások is oda fognak figyelni.

A kérdés időszerű volt, mert a héten megérkezett a melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek érdekeit védő GLAAD nevű szervezet éves kimutatása arról, hogy a nagyobb filmstúdiók mennyire integrálják a meleg közösséget a filmjeikbe. Az eredmény gyászos volt, a legtöbb stúdióban a társadalom jelentősnek számító szeletét (2012-es adatok szerint nagyjából 9 millió amerikai) semmilyen módon nem reprezentálták a filmekben. Vagy ha igen, akkor sértően, bántóan viccelődve. Az évtizedekkel ezelőtt normának számító, úgynevezett gay panic-ot kihasználó viccek ugyanis még mindig teret kapnak a legnagyobbak vígjátékaiban is.

A GLAAD éves jelentése, stúdiókra bontva itt elérhető, de a következőkben a lényeget összefoglaltam.

A GLAAD összesen 126 filmet vizsgált 2015-ben, mindössze 22, azaz 17,5% tartalmazott LMBT-szereplőt. Ebből a 22 filmből a fehér férfiak voltak a legnagyobb túlsúlyban, három az egyhez arányban. A Nyakas kakas című mexikói animációs film egyik karaktere saját kategóriát kapott, mert nem számít embernek.

A Vito Russo-teszten csúnyán megbuktak a hollywoodi filmek: csak nyolc olyan volt a 126-ból, amiben hozzáadtak a film tartalmához a meleg szereplők, ami rettenetes arány. A GLAAD teljesen fel van háborodva azon, hogy hogyan is bánnak a heteroszexuálistól eltérő szereplőkkel, a legcsúnyább példáknak a Csábítunk és védünk, a Keményítőkúra, a Bérhaverok, és a Vissza a jelenbe 2. című vígjátékokat hozzák fel.

Akik az ügyért harcolnak

Az egyetlen film, amit a GLAAD a saját Médiadíjára javasolt, az a Julianne Moore és Ellen Page főszereplésével készült Freeheld, ami egy igaz történeten alapul: egy élettársi kapcsolatban élő pár egyik, rendőrként dolgozó tagja súlyos beteg lesz, de feltett szándéka, hogy a partnere kapja a halála után a nyugdíját. Habár a kritikák nem voltak annyira lelkesek, a szervezet elismerte, hogy a Freeheld a 2015-ös filmtermés kimagasló LMBT-teljesítménye volt.

A film a Lionsgate alá tartozott, a csoport a stúdiónak „megfelelő” minősítést adott ezen a téren, illetve megjegyezte, hogy ők voltak, akik 8 LMBT-filmet is az amerikaiak elé raktak. Sajnos az egyik a Stonewall volt, ami a lehető legjobb szándékkal készült, de egy történelmet fehérre mosó és meghamisító mese lett az 1969-es New York-i melegjogi lázongásokról. Érdekes, hogy Obama épp a cikk írása közben az Egyesült Államok történelmének első Nemzeti Melegjogi Emlékműjének nyilvánította a tüntetések egyik kiindulópontját, a Stonewall Inn nevű bárt.

A GLAAD vizsgálta a kisebb filmterjesztőket is, így került bele az éves eresztésbe a Carol, ami a Weinstein Company forgalmazásában került amerikai mozikba. Todd Haynes filmje egy Patricia Highsmith-regény megfilmesítése, egy idősebb, családos (Cate Blanchett), és egy egyedülálló fiatal nő (Rooney Mara) hirtelen fellángoló szerelméről szól az ötvenes évek Amerikájában. A Carolt hat Oscar-díjra és öt Aranyglóbuszra jelölték, végül nem kapott semmit, de elég nagy nyilvánosságot adott a témának.

A dán lány szintén az Oscar-szezon egyik nagy esélyese volt – és szintén egy kisebb stúdió, a Focus Features érdeme, ők terjesztették a Túl a barátságon-t, és a Mielőtt meghaltam-ot is. Tom Hooper filmje egy harmincas években élő transznemű nőről szól, aki a nemváltás mellett dönt. A GLAAD kiemelte, hogy a film főleg az idősebb korosztályt célozta, a bemutató környékén a legtöbb jegyet negyven felettiek vették, ezzel pedig elért egy olyan réteget is, akik mellett esetleg elmehettek a Transparent vagy Orange Is The New Black sorozatok.

Attól, hogy valami ostoba, még nem sértő

A GLAAD részletesen megvizsgálta ezt a 22 filmet , és leírták, hogy hogyan, és milyen formában jelennek meg LBMT-karakterek, és hogy milyen hatással vannak a történetre. Az egyik legnagyobb meglepetés az Üzlet bármi áron című, elég ostoba komédia, amiben ugyan feltűnik egy meleg karakter, akire a szereplők egy melegbárban találnak meg. Viszont humorforrás sosem lesz belőle, előreviszi a cselekményt, a főszereplő (Vince Vaughn) pedig nem kezd el hebegve izzadni, amikor rányomul, hanem csak kifejezi, hogy őt ez nem érdekli.

Ugyanilyen vicces példa az American Ultra (szörnyű magyar címén: BeSZERvezve), aminek az erőszakos kémsztorijában az egyik CIA-ügynök meleg, de ez csak egy pár pillanatra látható képes üzenetből derül ki, és tulajdonképpen sokat nem ad hozzá a szerephez, csak egy villanás a magánéletéből. A GLAAD megdicsérte a készítőket, hogy az információ nélkül is működött volna a  sztori, de mégis megtették ezt az apróságot.

Hasonlóan dicséretet kapott a The Night Before című Seth Rogen-vígjáték, amiben a főszereplő egy elcserélt telefon miatt folyamatosan véletlen péniszfotókat kap, de nem akad ki, csak nem érti ezt az egészet. Amikor pedig találkozik a képek küldőjével, akkor sem kezd el pánikolni, hanem nagyon kedvesen megbeszélik az egészet. Kiemelték, hogy micsoda változás ez a régebbi röfögős haverkomédiákhoz képest. Ugyanígy említették, hogy a Legenda című Tom Hardy-film, amiben a színész a Kray-ikrek mindkét tagját játssza, egyáltalán nem tesz egyenlőségjelet az egyikőjük feltételezett homoszexualitása, és az erőszakos cselekedetei között.

Ha valami sértő, az szörnyű

Két stúdió is borzasztóra vizsgázott a GLAAD vizsgálatán. Az egyik meglepő módon a Walt Disney volt, ami nulla olyan filmet készített, amiben LMBT-karakterek is megjelentek. A szervezet a Star Wars-univerzumra mutogat, ahol az új trilógiával már kellőképpen változatos szerepeket sikerült összehozni, és igazán elférne pár meleg karakter, akik egyébként léteznek az univerzumhoz szőrmentén kapcsolódó novellákban és regényekben.

A másik pedig a Paramount volt, ahol a 12 filmből szinte 0 volt a nekik megfelelő (a GLAAD megjegyzi, hogy ők voltak azok, akik 1997-ben bemutatták A boldogító nemet, amiben Kevin Kline és Tom Selleck csókolóznak). A szervezetet különösen a Vissza a jelenbe 2. (angolul Hot Tub Time Machine 2.) borította ki. A film főszereplői a jövőben, egy tévévetélkedőn találják magukat, ahol egymással kellene szexelniük a virtuális valóságban, de nem fűlik a foguk hozzá. Úgyhogy a műsorvezető sokkolja őket, és az egész egy hosszú, kellemetlen jelenetbe torkollik, aminek a film el akarja venni az élét („Miért viselkedtek úgy, mintha 2010 lenne?”), de közben csak egy kifogás egy kínos, pont a gay panic fogalmát kimerítő viccelődésre.

A Keményítőkúra, és a Ted 2. szintén nagy dorgálásokat kapott a szervezettől, az előzőben a börtönbeli kényszerített homoszexualitással, az utóbbiban pedig transzneműekkel viccelődtek, ezzel pedig nemcsak ósdi ízléstelenségget adtak a világnak, hanem a társadalomban élő sztereotípiákat is sikerült megerősíteniük.

De mi lenne a megoldás?

A GLAAD többször is említi a tanulmányban, hogy másféle szórakoztatóipari termékek, legyenek azok tévésorozatok, vagy rajzfilmek, sokkal progresszívebben állnak a különböző nemi identitásokhoz, mint a mozifilmek. Ezért jövőre még ennél is szigorúbb górcső alá fogják venni a stúdiókat, mert a hozzáállásuk idejétmúlt, és ezzel valamit kezdeniük kell. Miközben az Amazon Aranyglóbuszt nyer a Transparent című sorozattal, addig játékfilmben csak a Csábítunk és védünk sztorijában bukkant fel felismerhető transznemű karakter – egy olcsó vicc csattanójaként. Az offenzív poénok szintén felütötték a fejüket a filmekben, miközben a melegeket legtöbbször fehér férfiaknak ábrázolták. A GLAAD arra hívja fel a figyelmet, hogy egy változatos közösséget változatos módon kellene ábrázolni, illetve hogy a humort is bőven finomítani kell.

A humor egy erős eszköz arra, hogy görbe tükröt tartson a társadalomnak és szembeszálljon az átlaggal, de ha gondolkodás nélkül használják, ellentétes hatása lesz, és tudatlanságot és előítéleteket szül.

- írják az összefoglalójukban.