Minden egyes alkalommal úgy ülök le megnézni az új X-Ment, hogy talán majd most végre a készítők ráéreznek a lényegre. Az első két film még vállalható volt, majd a soft reboot utáni másik két film is, de azért a Rozsomák(Farkas)-filmeket vagy a harmadik X-Ment nehéz elfelejteni. Azonban még ezek a filmek sem azért lettek népszerűek, mert a Foxnak sikerült jól eltalálni a karaktereket, hanem nagyon ügyesen kicsit történelmivé tették a mutánsok létezését, bevezették az időutazást és hirtelen senkit sem zavart, hogy Nicholas Hoult még mindig röhejesen néz ki kék oroszlánként. Most eljött az alkalom, hogy az X-Men hivatalosan is a Bosszúállók kihívója legyen, de sajnos az Apokalipszis nem a Marvelnek hozza el a világvégét, hanem minden olyan X-Men-rajongónak, aki még hitt a franchise feltámadásában.

Vegyük azt a pár évvel ezelőtti állapotot, amikor minden nagyobb stúdió amolyan erőjátékosként tekintett magára a szuperhősös filmpiacon. A Sony a Pókember-reboottal együtt szólófilmeket és spinoffokat tervezett. A Warner és a DC szorosan a Marvel-Disney mögött haladva igyekezett összekaparni a saját hőseit egy helyre. A Fox közös univerzumba rakta volna a Fantasztikus négyest és az X-Meneket, aminek köszönhetően a Marvel inkább elkezdte szabotálni a saját képregényeit. Akkor még úgy tűnt, hogy a riválisok képesek lesznek tartani a lépést a Marvellel. A Sony adta be elsőként a derekát, majd a nagy dirrel-durral beharangozott Batman vs. Supermanről kiderült, hogy ugyanezt a Marvel szebben, jobban, szórakoztatóbban megcsinálja egy "szimpla" Amerika kapitány-folytatással, hogy aztán a már egy éve intenzíven marketingelt, alapvetően rétegkarakterekből álló Öngyilkos osztagba még muszáj legyen belegyömöszölnie Batmant és Jokert is. Maradt a Fox, ahol már egyszer kiherélték az X-Ment (az X-Men 3-nál csak a Rozsomák-szólófilmek voltak rosszabbak), hogy egy biztató soft reboot (X-Men: Az elsők) után olyan mélyre ássák a Fantasztikus négyes filmes jövőjét, hogy onnan talán már Uwe Boll sem akarja kiásni. Végül a csúnya, bunkó, idióta mostohagyerek hozta vissza a lelket a stúdióba Deadpool személyében, és azt a hitet, hogy a Fox talán képes lesz felfogni a Marvel-formula lényegét, és ezért rendel be szólófilmeket és tévésorozatokat, na meg gyártja szorgosan az X-folytatásokat. Ha az X-Men: Apoklipszis jelenti a Marvel utolsó komoly kihívóját, akkor ez a háború hivatalosan is eldőlt.

Apokalipszis most! Jó, talán egy kicsit még várhatunk

Ember legyen a talpán, aki képes segítség nélkül kiigazodni a különböző idősíkok miatt összekutyult mutánsvilágban, de annyi azért kiderült, hogy most már a '80-as években játszódik a sztori, az előző filmhez képest 10 évvel később. Ez egyébként csak akkor derül ki egyértelműen, amikor az egyik karakter ezt szó szerint elmondja, addig úgy ugrálunk Kelet-Berlintől az ókori Egyiptomon át összevissza, de ebbe legalább beletelik jó 20 perc. Tapasztalt X-Men-kiábrándulóként itt már el is engedtem a film kezét és hagytam, hogy ő vezessen. Nem akarom már érteni, hogy a Fox hogyan próbál koherens egészt megalkotni úgy, hogy egyszerre akarja követni a Marvel-filmeket, a képregényeket, Bryan Singer-vízióját, több idősíkot, új karaktereket és jól ismert történeteket. Az időutazós koncepció már bebizonyította, hogy a Fox nem tud, és már valószínűleg nem is akar közös, komplex univerzumot, csak bőrbe öltözött tinédzser biodíszlet-fal előtt mosolyogva vitatkozó James McAvoyt és Michael Fassbendert. Addig se jár le az X-Men filmes licence a Foxnál, és nem kell visszaadniuk a Marvelnek.

Halál komolyan úgy gondolom, hogy az X-Men: Apokalipszis mögött a stúdió részéről semmi más cél nem volt, csak loholni a Marvel előtt. Egyszerűen minden jel arra utal, hogy ezt az oltári nagy balesetet voltaképpen bekalkulálták, hiszen a pénzt így is visszahozza majd, a Marvel meg szívhatja a fogát Rozsomák, Küklopsz meg Kolosszus nélkül. Még friss az élmény, ezért megpróbáltam összeszedni minden jelet arra, hogy igazából már a Fox se tudja, mihez kezdjen ezzel az egésszel. Spoileres lesz, a felsorolás után tessék tovább olvasni:

1. Oscar Isaac leginkább egy főellenségre hasonlít valamelyik Mortal Kombatból, viszont a monológjait annyira nevetségesen hiteltelenre írták, hogy sokszor még a közönség is felhorkant.
2. Az X-Men mitológiában oly fontosnak számító Apokalipszis és négy lovasának megtalálását lezavarják kb. 15 perc alatt.
3. Magneto lányának és feleségének halála az egyik legkomikusabb véresen komolynak szánt drámai jelenet, amit ebben a műfajban látni lehet manapság.
4. PR-szempontból jó pontnak tűnt, hogy Jubilee is szerepel a filmben, de gyakorlatilag csak egy poénre futotta tőle a Star Warsról, miszerint mindenki tudja, hogy minden filmtrilógiának a harmadik része a legrosszabb. Még a rohadt képességeiből sem láttunk semmit.
5. A film egyszerre mutat be nekünk - újra - olyan fontos szereplőket, mint Jean Grey, Küklopsz, Árnyék, Psziché vagy Vihar. Ez már leírva is sok, nem is sikerült velük igazán mit kezdeni. A tanár kedvence személyiségű, kötelességtudó Küklopsz itt egy nagyszájú, vagánykodó bro a gimiból, Vihar pedig konkrétan nem csinál semmi mást, mint minden csata alatt a törmelék mögül bambul kifejezéstelen arccal.
6. Arról nem is beszélve, hogy sikerült a Summers testvérek (Plazma és Küklopsz) kapcsolatát is full átírni azzal, hogy Alex az idősebb testvér, de ezen már nem is volt idő felhúzni magam, mert minden különösebben erős drámai hatás nélkül egyszerűen kinyírták.
7. Pszichéről kb. semmit nem tudtunk meg. A védjegyének számító pszichikai kardot a film végén már lasszóvá is tudta alakítani, ami nem csak teljesen karakteridegen tőle, de még azt is feltételezi, hogy a készítők kínjukban már a DC-t másolják.
8. Sokszor megdöbbentően rossz a látvány, amit lehet azzal magyarázni, hogy a '80-as évek képi világát adja vissza, de úgy nehéz érvelni, hogy majdhogynem kilóg a vászonról az fránya greenbox, ami előtt Fassbender lelkesedés nélkül próbál kemény arc lenni.
9. Bestia (Nicholas Hoult) jelmeze még mindig arcpirítóan olcsó, és inkább hasonlít egy kék festékbe ejtett plüssmacira, mint egy tényleges Bestiára.
   Galéria: X-Men - ApokalipszisFotó: Twentieth Century Fox Film Corporation.
10. A film két és fél óra, de Higany részeit leszámítva alig akadt 2-3 akciójelenet. Azok is fájdalmasan ötlettelenek, abszolút látszik, hogy a marketing- és PR-alapon összeválogatott karakterekkel egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a koreográfusok. A kilencedik (mert Deadpool és a két Rozsomák-film is ide értendő) X-Men-film esetében már tényleg baromi unalmas ugyanazt a lebegő Magnetót látni, ahogy szorulással küszködve zsonglőrködik egy csomó fémhulladékkal. Persze a helyzeten az sem segít sokat, hogy feleslegesen és indokolatlanul központi szerepet adtak a Mystique-nek, aki ugyan tud alakot váltani meg kicsit bunyózni, de félistenek és teleportáló kék manók között kicsit súlytalan. Értem én, hogy Jennifer Lawrence, de attól még nem lesz indokoltabb a sok szereplés. A csúcspont nálam ott jött el, amikor egy utolsó utáni lendülettel talpra álló Bestia Küklopszot megfogva ugrik le a falról. De itt nem valami spéci támadásra készülnek, hanem tényleg csak leugranak a falról, és ennyi.
11. Singer nagyon ki akart kacsintani a rajongóknak azzal, hogy Rozsomákot a képregényből megismert szerkóban ámokfuttatta a Weapon X-laborban, csak azt felejtették el, hogy Rozsomáknak öngyógyító, nem pedig golyólepergető képessége van. Iszonyat gáz volt nézni, ahogy két centiről pumpálják folyamatosan ólommal, de még csak a bőre sem szakadt fel.
12. A karaktereknek szájmenése van. Apokalipszis drámainak szánt egysorosai inkább egy megkattant idült alkoholista baromságaiként hatottak, Magneto és Xavier még mindig nagyon jó barátok, az új, fiatal X-Menek pedig szeretnek trécselni a nagy büdös semmiről. Egy két és fél órás akciófilmnél egyszerűen megengedhetetlen, hogy a játékidő kétharmada fájóan ötlettelen, egyáltalán nem vicces egysorosokkal tűzdelt töltelékcsevegés legyen.
13. Az csak egy dolog, hogy a képregényekben Apokalipszis az abszolút főgonosz, amit kb. csak több tucat mutáns segítségével tudnak legyőzni, itt rögtön ráeresztik a kollégiumi szobájába még ki sem pakolt diákokra. Ez a kisebb gond, a nagyobb a lezárás. Egyrészről már most ellőtték a Phoenix Sagát, mint lehetséges folytatást, de a stáblista utáni jelenettel már egy másik ismert X-Men-ellenségre, Mr. Sinisterre utaltak. Egyszerűen ez túl sok, ebbe bukott bele a Batman vs. Superman is, és nagyon szomorú látni, hogy karakterépítés helyett a Fox is inkább namedroppinggal és ismert képregénysztorik feldolgozásával támad. Miközben mondjuk Viharnak vagy Pszichének még a keresztnevét sem tudja a néző.
14. Kevés elkeserítőbb írói húzást tudok elképzelni, mint a 120 percig a nyilvánvaló gonosz oldalán harcoló mutánsok egyszer csak gondolnak egyet, és már inkább nem akarnak gonoszok lenni.
15. De ha nagyon akarnám, még a film magasan a legjobb jeleneteit szállító Higanyba is bele lehet kötni azzal, hogy konkrétan lemásolták az Eljövendő múlt napjaiban látható iszonyat menő jelenetét. Kétszer.
16. Ja, és néhol olyan ordenáré vágások voltak, hogy nekem égett a pofámon a bőr, pedig én csak kötélmászóversenyt meg kiállításmegnyitót vágtam gimnáziumban a Zugló TV-nek.
17. Mindenki bőrdzsekiben, vagy szegecses bőrdzsekiben van, és mindenkinek muszáj punkosan felnyírni a haját, ha Apoklipszis lovasa lesz.

Órákig lehetne még beszélni arról, hogy miért kifejezetten fájdalmas az X-Men: Apokalipszis, de úgyis elmennek rá majd több ezren, és bőven megtéríti a befektetést. De azt a piszkot már nem mossa le magáról a Fox, hogy az Eljövendő múlt napjainak köszönhetően kapott egy Lépj a Start mezőre!-kártyát, amit ők az alibi pénzfejés abszolút definíciójára használtak fel:

• egy csomó régi-új karakter indokolatlan bemutatása
• inkoherens, ezer sebből vérző sztori tölteléknek is gyenge párbeszédekkel
• akkora alibi akciójelenetek, hogy ennyi pénzből Stohl Buci kettéharapta volna a vonatot az Európa Expresszben.

Csak egy ember mentheti meg ezt a siralomházat

Hiába játszott jól McAvoy, vagy volt kifejezetten cuki az Árnyékot alakító Kodi Smit-McPhee, igazából csak egy embert lehet kiemelni a filmből: Evan Peterst, aki már az előző filmben is ellopta a show-t a higanylábú Gyalogkakukként. Nem kapott túl nagy szerepet, ráadásul a készítők kínosan erőltették a '80-as évek popkultúráját (Atari- meg Rush zenekaros póló, otthon játéktermi Pacman), de még így is az ő Peter Maximoff nevű karaktere a legszórakoztatóbb. Ez persze nem indok arra, hogy más kreatív koreográfia híján kizárólag vele tudjanak igazán kezdeni valamit a készítők, és másodjára már inkább tűnik olcsónak az ironikusnak szánt Eurythmics-zene akció közben, mint hű de eredetinek.

Elképesztő nagy csalódás az X-Men: Apokalipszis, mert ismét kiderült, hogy tudatos, szisztematikus építkezés nélkül a Fox egyszerűen nem tud megfelelni a a Marvel minőségéhez szokott közönségnek. Minden kiemelkedő képregényadaptáció legfontosabb szabálya, hogy minden egyes jól ismert karakter akkor működik igazán, ha alapjaiban, tehát a főbb jellemvonásokban és részletekben nem változtatnak rajta, vagy csak jobban ráerősítenek egy-egy aspektusra. Ilyen volt a Batman-trilógia, a Deadpool és szinte minden mai Marvel-film. A Foxnál úgy néz ki, ezt egyszerűen nem akarják figyelembe venni, csak úsznak az X-Men népszerűsége keltette árral.

A nézők viszont nem hülyék. Míg a Marvel évente két filmmel és két Netflix-sorozattal folyamatosan kötögeti össze a szálakat, és közben az X-Menhez képest kevésbé ismert karaktereket próbál felépíteni meglehetősen sikeresen, addig Fox ész nélkül menekül előre, mintha nem lenne holnap. Ha nagyon rohadékok akarnánk lenni akár azt is mondhatnánk, hogy

A Phoenix Saga, Mr. Sinister, Magneto fia és a rengeteg mellékszál csak egy ügyes csel a Fox részéről, hogy elhitesse, nem kizárólag a licenc megtartása miatt csinálják ezt az egészet, hanem őszintén hisznek a mutánsok sikerében. Pedig minden jel arra utal, hogy végleg elvesztek a saját víziójukban, és már Bryan Singer is kevés hozzá, hogy aranyos vintage hősfilmek helyett visszavezesse az X-Ment a blockbusterek kemény világába.