Shane Black legújabb filmje, a Rendes fickók egy furcsa anomália 2016-ban:

És méghozzá micsoda szellemi termék! Ha valaki már látott olyan filmet a nyolcvanas évek óta, amiben két rátermett férfi először utálja egymást, aztán megtanulják a másikat becsülni, majd a végén együtt visznek végre valami nagy tettet, akkor nagyjából képben van Black forgatókönyvírói (Halálos fegyver, Az utolsó cserkész) vagy akár rendezői karrierjével (Durr, durr, és csók, Vasember 3.). Black filmjei irtó szórakoztatóak: erőszakosak, viccesek, drámaiak, nagyjából megtalálható bennük minden, ami miatt moziba járunk, és nem szuperhősökre. (A filmet korábban már láttuk a Cannes-i Filmfesztiválon is, és ott is nagyon szerettük.)

A Rendes fickók sem lett nagy elágazás a rendező életművében, a film tele van irtó jó poénokkal, de sosem lesz belőle vígjáték, a története komoly és drámai, de mégsem lesz belőle tragédia, a főszereplői néha hülyét csinálnak magukból, de sosem lesz paródia, a története csavaros, de sosem lesz teljesen zűrzavaros. Szól a pornóiparról, az alkoholizmusról, az erőszak mibenlétéről, és az amerikai termelőipar teljes összeomlásáról. Az egész tök jó móka.

A tök jó mókának elég erőteljes része az, hogy Ryan Gosling és Russell Crowe a két főszereplő. Mindketten jól jönnek ki abból, amit a Rendes fickók művel velük: az előbbinek a szépfiús vagányságát szépen aláássa, hogy gyakorló alkoholista, az utóbbinak pedig a mackósságát szépen ellenpontozza, hogy valójában szeret embereket alaposan elverni. Mindketten megtört emberek, akik a felszínen kúl karakterek, akik valójában annyira gyarlók, hogy alig illik rájuk a cím.

Na de miről szól a Rendes fickók? Kérdezhetném azt is, hogy miről szól a Kínai negyed, vagy a Hosszú búcsú: egy nyomozásról, ami piszlicsáré ügyből indul ki (egy fiatal lány eltűnik), majd bonyolódik (a fiatal lány menekült), végül annyira szövevényes lesz, hogy különböző állami szervezetek kerülnek bele a képbe. Mint általában ilyenkor mindig. A Rendes fickók tényleg leginkább a hetvenes éven, jobb híján noirnak nevezett filmjeihez hasonlít, amikor egyszerű emberek keveredtek bele náluk sokkal súlyosabb dolgokba, hogy aztán vesztesen, de sokkal több tapasztalattal kászálódjanak ki belőle.

legalábbis nem a konfliktus, és annak a felgombolyítása, hanem Shane Black szokatlan, elég hektikus történetmesélése, és a gyakran csak lábjegyzetnek berakott viccei. Nem lehet tudni, hogy mikor, hol, és hogyan érkezik egy poén, sőt, az sem mindig világos, hogy amit látunk, az vicces-e (a Rendes fickók egyik egész filmen végigfutó poénja, hogy ha dulakodás közben elsül egy fegyver, azzal mindig egy ártatlant találnak el), folyamatosan kapunk olyan fenomenális gegeket, amiknek semmi hatásuk nincsen a történetre. Crowe és Gosling egyformán zseniálisak, és ami még jobb, hogy együtt is azok, még az egyébként kivételesen jó magyar szinkronban is átjön az, hogy mennyire vonzzák és taszítják egymást azzal, hogy végletesen különböző, de egy ügyért harcoló férfiakról van szó. Goslingnak jut ráadásul a film egyik legparádésabb, már-már börleszkjelenete, amikor a vécén ülve, cigizve próbál fegyvert fogni Crowe-ra, de vagy az újságja, vagy a cigije, vagy a vécéajtó folyamatosan kifog rajta. De példának ott van a film egyik korai csúcspontja, a dekadens hollywoodi partijelenet, amin egymás után jönnek a nagyon vicces vizuális gegek (a cigisisakos hostess, a sellők, a sellők után úszó Gosling), miközben a történet is halad előre.

És valahogy a reklámanyagok nem hívták fel rá rendesen a figyelmünket, de Crowe és Gosling mellett van még egy titkos fegyvere a Rendes fickóknak, méghozzá a Gosling lányát játszó Angourie Rice személyében, aki simán fel tudja venni a versenyt két ekkora bombaszínész és tesztoszteronágyú mellett, sőt, gyakorlatilag nélküle az apja egy fele ennyire kompetens karakter lenne. Sőt, valószínűleg a Rendes fickók sem lenne ilyen tényleg marha jó szórakozás.