Június elején indult el a pletyka, hogy a Marvel A szobáért Oscar-díjat kapó Brie Larsont szeretné megszerezni a Captain Marvel főszerepére. Bár a filmet csak 2019-re tervezi a stúdió, a menetrendjük alapján azért sejthető, hogy ha Larson igent mond a szerepre, már előbb is felbukkanhat szuperhősként (a 2018-as Avengers: Infinity War első része a legesélyesebb ebből a szempontból). De ha még nemet is mond Larson a felkérésre, a trend akkor is jól látszik: egyre több Oscar-nyertes vállal szerepet a színészi játék terén nem túl magasan jegyzett szuperhősfilmekben. De miért?

Hackman és Nicholson kezdték

Az persze, hogy Oscar-díjas színész játsszon egy szuperhősfilmben, egyáltalán nem újdonság. Az 1978-as első Supermanben rögtön ketten is voltak: a főgonosz Lex Luthort Gene Hackman, Supermant, vagyis Kal-el apját, Jor-elt pedig Marlon Brando alakította – előbbi 1971-ben, utóbbi 1954-ben és 1972-ben kapott Oscart.

A következő évtizedtől egyre gyorsult a tempó, mind a szuperhősfilmeket, mind az azokhoz csatlakozó Oscar-díjasokat nézve. Az 1984-es Supergirlben Faye Dunaway, az 1989-es Batmanban pedig az akkorra kétszeres győztes (és hétszer jelölt) Jack Nicholson tűnt fel. Ami összeköti a Supermant és a Batmant, az az, hogy Tim Burton szándékosan másolta Richard Donner jó tízéves képletét: egy szupersztár főgonosszal ellensúlyozta a nem túl erős(nek gondolt főszereplőt). Christopher Reeve lényegében ismeretlen volt, amikor megkapta Supreman szerepét, Michael Keaton választásától pedig lényegében mindenki bukást várt – addig mindenkinek a tévésorozatban szereplő Adam Westtel volt egyenlő Batman.

Az üzenet viszont egyértelmű volt: főként gyerekeknek szánt képregény alapján, de komoly filmet készítenek. Ezt Nicholson munkája sokszorosan is megerősítette, annyira jó volt Joker szerepében, hogy még Aranyglóbuszra is jelölték.

Batman lett a kulcs

A következő fontos lépcső maga Batman lett, még ha kicsit kicsavarva is. George Clooney az 1998-as Batman és Robinban, míg Christian Bale Christopher Nolan Batman-trilógiájában játszotta el a szerepet. Nekik akkor még nem volt Oscarjuk, de az, hogy Clooney 2005-ben a Syrianáért, Bale pedig A harcosért (2010-ben, a harmadik Batman-szerep előtt) megkapta a díjat, mutatta, hogy szuperhősös kitérővel is el lehet jutni a csúcsra.

Larson egyelőre még kérdőjeles, hiszen nem mondott igent a felkérésre, de nem is kell olyan sokat várni, és érkezik a Suicide Squad – Öngyilkos osztag azzal a Jared Letóval Joker szerepében, aki a Mielőtt meghaltamért kapott Oscart.

De elég csak az elmúlt öt-hat év Marvel- és DC-filmjeit megnézni. Jennifer Lawrence (X-Men), Anne Hathaway (Batman), Anthony Hopkins (Thor) és Christopher Waltz (Zöld darázs) mind Oscar-díjasok, az arra várók sora pedig még nagyobb: Jeremy Renner és Robert Downey Jr. Kétszeres, Mark Ruffalo és Edward Norton háromszoros Oscar-jelölt, és a Doktor Strange még csak most érkezik majd három jelölttel (Benedict Cumberbatch, Chiwetel Ejiofor, Rachel McAdams) és egy győztessel (Tilda Swinton).

Zéró kihívás, sok pénz?

Amikor Robert Redford csatlakozott az Amerika Kapitány: A tél katonája stábjához, még viszonylag nagy hírnek számított, de most már a Thor 3-ban szerepet vállaló Cate Blanchett és Jeff Goldblum neve sem kelt feltűnést, annyira megszokottá vált, hogy hatalmas nevek szállnak be a szuperhősfilmekbe. De miért éri meg ennyire szuperhősfilmben játszani akár főszerepet, akár kisebb beugrást?

Az első, és legegyértelműbb érv, ami eszünkbe juthat, az természetesen a pénz. A Bosszúállók 623, A Sötét Lovag 534, a Bosszúállók: Ultron kora pedig 459 millió dolláros jegybevételt termelt eddig, hogy csak a három legjobb szuperhősös filmet említsük. A Vanity Fair friss összeállítása alapján viszont jól látszik, hogy az egy-két (esetleg három) főszereplőn kívül senki nem kaszál nagy pénzt (az összeállítást a 200 millió dollárnál nagyobb bevételű filmek alapján készítették).

Nehéz tehát szuperhősként oda eljutni, mint Robert Downey Jr.: 2015-ben 80 millió dollárt keresett, csak a Bosszúállókért állítólag 50 milliót kapott, és bárhányszor felkapja Vasember jelmezét, az alkalmanként több tízmilliót jelent neki. Vasember persze biztonságban van (amíg a filmekben is életben hagyják és szükség van rá), de a kisebb szerepek nem számítanak életbiztosításnak. Katie Holmest a Batman-trilógiából, Terrence Howardot a Vasember-filmekből dobták ki zokszó nélkül, de még Edward Nortont is lecserélték Mark Ruffalóra Hulkként.

De ők hárman inkább a kivételek, ha valaki beszáll egy ilyen filmbe, a karaktere jó eséllyel három-négy másikban is felbukkan, és ha csak pár százezer dollárt kapnak is a szerepért, túlzottan nem kell megerőltetni magukat.

Hiába volt ott Scarlett Johansson, Paul Rudd, Don Cheadle és Elizabeth Olsen is az Amerika Kapitány: Polgárháborúban, senki nem lélegzetelállító színészi játékukról beszélt, pedig önmagában ez a négy név is bármilyen filmet el tudna adni, mégsem alkottak olyat, mint például Al Pacino és Robert de Niro a Szemtől szemben főszerepeiben.

De minden Bosszúállók-méretű sikerre jut egy akkora bukás, mint a Fantasztikus Négyesé volt – bár Miles Teller, Kate Mara és Michael B. Jordan is hatalmas tehetségek, a sikerhez ők együtt sem voltak elegek.

Instant szupersztár

Mégis megéri vállalni a kockázatot. Will Smith például azért mondott nemet a Django elszabadul főszerepére, mert nem érezte igazán fő karakternek Django szerepét, az Öngyilkos osztaghoz viszont mégis örömmel csatlakozott, pedig ott aztán még messzebb van attól, hogy ő legyen a középpontban. De még a hollywoodi promóturnéktól híresen irtózó Joaquin Phoenix is elgondolkodott egy ideig azon, hogy elvigye a Doktor Strange főszerepét Cumberbatch elől. Méghozzá

A Marvel Chris-triója, Pratt, Hemsworth és Evans, vagyis Star-Lord, Thor és Amerika Kapitány azután lettek rettenetesen híresek, hogy elvállalták ezeket a szerepeket. Persze Cate Blanchettnek, Anthony Hopkinsnak vagy épp Robert Redfordnak nincs szerepe ilyen turbózásra, ők valószínűleg csak a móka miatt vágtak bele.

Itt jön, vagyis jöhet újra képbe Brie Larson felkérése. A szobában kétségtelenül megmutatta, hogy fantasztikus színész, de azzal a filmmel sokkal szűkebb közönséget ért el, mint amekkorához egy Marvel szuperfilmben el tudna jutni – mivel még csak 26 éves, egy ilyen szereppel tényleg szupersztár kategóriába emelkedhet, ami akár a többi, színészi játékban A szobában nyújtott alakítását igénylő filmjének a nézettségét is megnövelheti.

Larson persze a Marvel szempontjából is fontos: Captain Marvel lenne a stúdió első külön filmet kapó női szuperhőse, így nyilvánvaló, hogy rengeteg múlik a választáson. A friss Oscar-díjas színésznő tehát kicsit abba a kategóriába esik, mint a kezdetek kezdetén Gene Hackman és Jack Nicholson: ő maga lesz az üzenet, hogy sokat várnak az erős női szerepektől is Vasember és Amerika Kapitány mellett.

De érdekes megnézni például a Vulture magazin 2015 legértékesebb sztárjairól készített listáját. A legjobb tízből öten (Jennifer Lawrence, Robert Downey Jr., Bradley Cooper, Hugh Jackman és Scarlett Johnasson) már szerepeltek szuperhősfilmben, Channing Tatum és Dwayne Johnson pedig már leszerződtek egyre. Így marad Leonardo DiCaprio, Tom Cruise és Sandra Bullock.

A hármasból Cruise áll legközelebb a szuperhős-vonalhoz, a Múmia legújabb részébe is csak azért szállt be, mert épp ráért, vagyis neki nagyjából mindegy már, hogy miben szerepel, miért pont ez a műfaj maradna ki? Sandra Bullock az Oscarja óta elég válogatós, de még pár akkora bukás, mint A válságstáb, és neki is jól jöhet a szuperhős-dopping. Leonardo DiCaprióról maximum egy főgonosz-szerepet tudunk most elképzelni, de elég sokat dolgozott együtt a Batman-trilógia és a Superman Batman ellen mágusával, Christopher Nolannel, úgyhogy nem merünk biztosat állítani.

Az Oscarját már úgyis megnyerte, úgyhogy leszállóágon ő is megmentheti a világot akár.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)