Roland Emmerichben egy dolgot azért mindenképpen lehet szeretni, vagy inkább tisztelni: a kitartását. Mindegy, hány tré filmet forgat, hányszor röhögik ki a kritikusok, a közönség akkor is elmegy a filmjeire (na jó, ez most azért megdőlt), ha előtte azt írják róluk, hogy a mozitörténet legótvarabb gagyijai. A filmjei a világpiacon összesen 3,5 milliárd dollárt kerestek, ebből az első Függetlenség napja 817 milliót, 1996-ban, ami az inflációt is rászámolva ma egymilliárd dollár felett lenne.

A második rész egyelőre csalódás, legalábbis a pénztáraknál: 165 millió dollárba került, és az első hétvégéjén mindössze 41 milliót hozott Észak-Amerikában, ami nagyjából azt jelenti, hogy a film bukás, és a gyártási költségeket sem termeli vissza (az első hétvége bevételei a legmagasabbak, onnan jön a lejtmenet), legalábbis otthon nem. A világpiacon 101 millió dollárral kezdett, amiből viszont még lehet valami egészen egészséges mennyiségű pénz is - főleg, hogy nálunk is ez a film vezeti a toplistákat. 

A kritikusok szerint a film tré, 33 százalék a Rotten Tomatoeson, 32/100 a Metacriticen, és nekünk sem tetszett, bár ezt nem tudtuk szavakba önteni, grafikonokban mondtuk el. Ez nem zavarja Emmerichet, ahogy eddig egyszer sem, ha ő alkotni akar, akkor alkotni fog, és a harmadik részben a cselekményt az űrbe helyezi majd át. A 3. filmre visszatér pár szereplő a 2. részből, de azt nem részletezzük, hogy kik, mert AZ tényleg spoiler lenne. A cselekményben most nem 20, csak két éves szünet lesz, és Emmerich nem bízza másra a rendezést, hát hogy bízná, ez az egyik legkedvesebb projektje.