A Mike és Dave esküvőhöz csajt keres legnagyobb szerencséje, hogy nem árul zsákbamacskát. Ha valaki ránéz a plakátra, vagy megnézi az előzetest pontosan tudni fogja, hogy mire számítson. De akkor is ha megnézi a közreműködők neveit és azt, hogy miket tettek le korábban az asztalra. A rendező Jake Szymanski például a Saturday Night Live című szkeccsműsorhoz készített videókat. Az írók, Andrew Jay Cohen és Brendan O’Brien, pedig a Rossz szomszédság című filmet írták, de előtte producerként Judd Apatow mellett tanulták a szakmát és dolgoztak például a 40 éves szűzön vagy a Ki nevet a végén?-en. A Mike és Dave esküvőhöz csajt keres pedig tökéletesen illik ebbe a sorba, bár ha konkrétan a Rossz szomszédság első részéből indulunk ki, akkor annak a szintjét sem sikerült megütnie - leszámítva a trágárságot. 

A történet dióhéjban annyi, hogy a címadó testvérpáros Mike (Adam Devine) és Dave (Zac Efron) arról hírhedt, hogy minden családi ünnepséget módszeresen szétbarmol. Ebből egy idő után mindenkinek elege lesz és mikor eljön a húguk Jeanie (Sugar Lyn Beard) esküvője Hawaii-on, akkor kijelentik, hogy csak akkor jöhetnek, ha hoznak magukkal két rendes lányt, aki majd jól megzabolázza őket. Az nem derül ki, hogy a családjuk mire alapozza ezt a tervet, mindenesetre erre van szükség, hogy beinduljon a történet és sajnos látszik, hogy ez tényleg csak a kötelező kör, mielőtt rátérhetnek a lényegre. Az egész bemutatása ráadásul sokkal jobban működik az előzetesben, mint a kész filmben.

Miközben bontakozik ki a szemünk előtt az alapvető konfliktus, megismerjük a két lányt, Tatianát (Aubrey Plaza) és Alice-t (Anna Kendrick), akik rájönnek, hogy ha tényleg megakarják szerezni ezt a hihetetlen szuper utazást Hawaii-ra, akkor teljesen másnak, igazi jókislányoknak kell kiadniuk magukat és azt is le kell tagadni, hogy egyáltalán hallottak erről az egészről.

A terv beválik, a fiúk egy pillanat alatt bedőlnek a trükknek, már repülnek is a lányokkal Hawaii-ra. Természetesen nem tudnak kibújni a bőrükből és ezt a családi eseményt is egészen változatos, de kevésbé meglepő módokon barmolják szét, de remélem nem árulok el túl nagy titkot, ha azt mondom, hogy a film végére minden jóra fordul, és lesz nagy tanulság is, amire senki nem számított. 

Ha sorra vesszük, hogy pontosan miből is áll a film, akkor elég sovány a kép, mivel a történet elég kiszámítható. Ezzel önmagában nem lenne gond, de egyébként metaforaként sem működik olyan jól, mint a Rossz szomszédság esetében, ahol értettük, hogy a főiskolás fiúk és a kisgyermekes apuka egyaránt a felnőtté válástól rettegnek, ezt a belső konfliktust a másikon vezetik le.  Itt nem igazán lesz arról szó, hogy a fiúk vagy a lányok viselkedése amúgy mit is jelent rájuk nézve.

Karaktereiket az írók annyira árnyaltak, amennyire mondjuk egy tévés szkeccsekben muszáj, a figurákat néhány jól belőhető tulajdonság mentén építették fel, és f olyamatosan ugyanazokba a helyzetekbe helyezik őket, melyek abszurditásán és/vagy trágárságán a közönség nevet, hogy a végén azért kiderüljön, csak helyén van nekik a szívük.

Mind a lányok, mind a fiúk teljesen vállaltan buták, akik egyszerű dolgokat akarnak az élettől. Mindenki elfogadja őket ilyennek, sőt igazából nem is kényszeríti őket senki arra, hogy ebből kitörjenek. A film legelső jelenetében teljesen átlátszó módon palizzák be a Marc Maron által alakított bártulajdonost, aki tudja, hogy mit csinálnak vele, ennek ellenére pontosan úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle és vesz alkoholt a fiúktól. A film vége felé  eljátsszák ugyanezt még egyszer egy másik szituációban és teljesen abszurd módon akkor is sikerrel járnak. Semmi sem állhat az utolsó 15 percben a happy end útjába.

A poénok az Apatow-filmek szintjén maradnak, azaz kínos szexjelenetek, drogozás, meztelenkedés és a rossz pillanatban bekapcsolt mikrofon miatti lelepleződés. Ezek minimálisan bevállalósak, egy részét pedig többször láttuk már más filmekben, így önmagában túl sok maradandó élményt nem nyújtanak. És itt jön képbe az a probléma, hogy a négy szereplő fejlődése egyáltalán nem működik úgy mint a Rossz szomszédság első részében.

Ott a változatosan obszcén jelenetek mögött volt egy valódi konfliktus, itt erről viszont szó nincs, Mike és Dave eleinte megrögzött agglegények, akik szerint a törvény tiltja, hogy barátnővel érkezzenek egy esküvőre. A két lánynak viszont elég öt perc, hogy megváltozzon a hozzáállásuk, és már csak őket akarják. Ez az egész még érthető lenne, ha Tatiana és Alice igazi énjének szólna, mert akkor lehetne olyasmit látni, hogy megtalálta a zsák a foltját és a fiúk pont olyan lányokat fogtak ki, akik felveszik a versenyt velük trágárságban, gondtalanságban vagy bajkeverésben. De nem, mert ezt az egészet a megjátszott szende lány imidzsükkel érik el.

Ez néhány perces youtube videók esetében teljesen oké, de egy filmnek azért illene kézen fognia a nézőt és eljutni vele és a szereplőkkel együtt A pontból B pontba. Ez szigorúan nézve persze a Mike és Dave esküvőhöz csajt keres esetében is megtörténik, mert mindenki összejön a párjával, Abigail, akit otthagytak az oltárnál, elengedi ezt a traumát, de mégis nehéz azt hinni, hogy ennek bármi köze volt ahhoz, ami a filmben velük történt. A bohóckodás így öncélú marad, a közönségnek szól minden, nem annak a belső világnak, amit igyekeznek a közel 100 perc alatt kialakítani.

Ezzel pedig négy tehetséges komikus kínoznak, akik valami olyan alapanyagot adnak elő, aminél nyilvánvalóan jobbat érdemelnek. Önmagában persze tök jó, hogy Aubrey Plaza és Anna Kendrick olyan fura és trágár szerepet kaphat, amit ritkán engednek meg nőknek, csak ez önmagában kevés, mert az ilyen típusú szórakozásért ott van az internet, könnyen találni ennél érdekesebb és merészebb szkeccseket. Így pedig igazán nehéz megindokolni a mozijegy árát.