A magyar katonák 1968. augusztus 20-án lépték át Csehszlovákia határát, hogy szovjet utasításra megszállják az ország nagyrészt magyar-lakta déli vidékét. Piros Rózsa volt a jelszó, amikor az egyik stratégiailag fontos csehszlovák laktanyát elfoglalták, és ez lesz a címe annak a magyar filmnek is, amely a témáról szól és előkészületi munkálatai folynak éppen. A megszállás azért is nagyon érzékeny téma, mert bár az akciónak nem lett közvetlen halálos áldozata, sok résztvevő katona életében mégis sorsfordító erővel bírt. Erről az erőről készül most egy magyar film az egyik résztvevő katona szemszögén keresztül, de az alkotók keresik a további szereplőket, akik részt vettek az akcióban és szerepelnének a filmben.

"A film középpontjába az emberi kapcsolatokat helyezzük: olyan barátságokat és szerelmeket mutatunk be epizódszerűen, melyek a megszállás három hónapjának köszönhetően születtek meg, mélyültek el, vagy éppen szakadtak szét örökre." - írja a rendező, Dombrovszky Linda a készülő film szinopszisában. A főszereplő egy megszálló magyar katona, aki két fontos dolgot köszönhet a megszállásnak: barátságot és szerelmet. Itt ismerte meg ugyanis azt a szlovákiai magyar tanyasi gazdát, akivel életre szóló barátságot kötött, és a megszállás idején született levelezése otthon maradt szerelmével mélyítette el friss kapcsolatukat házassággá. Ma már nem él ez a két ember, akik számára a legfontosabbak voltak. A filmben autóba ül az egykori katonai sofőr és végigjárja ugyanazt az utat, amit 68-ban megtett, és hogy virágot tegyen barátja sírjára, ahogy minden évben, és megölelje annak gyerekeit, akik kisfiúként átjártak a szomszédban táborozó megszálló katonákhoz.

Az alkotók a dokumentum- és játékfilm határán mozgó roadmovie-t jelölték meg műfajnak, hiszen a főhős térbeli-időbeli utazását követik végig az eredeti helyszíneken. A megszállás történetének fontosabb pontjain megjelennek egykori katonatársak, akik rekonstruálják személyes történeteiket a kamera előtt. Így mutatja be a film a parancsot végrehajtó katona szemszögéből Csehszlovákia megszállásának magyar "elkövetőit": akik a hatalom árnyékában cselekszenek, miközben fogalmuk sem volt, hova vezénylik őket és miért, át kellett állítani az órájukat, mert orosz idő szerint kapták a parancsokat, az útjelző táblákat a helyiek szándékosan elforgatták, teljes volt a káosz. A táborban pedig emberi kapcsolatokra is lehetőség nyílik, hiszen bevetésre soha nem került sor:  szlovák lányok hoznak enni a magyar katonáknak, fácánt lőnek csúzlival vacsorára, a helyiekkel barátkoznak, akik még a Magyarországhoz való visszacsatolásban reménykednek. Segítenek nekik a helyi munkákban, együtt nézik a mexikói olimpiát. És akad olyan is, aki itt talál feleséget magának.

Eltelt 50 év. Sok megszálló meghalt, de még sokan élnek, akik még el tudják a történetüket. A történelmi dokumentumfilm ötlete Kerekes Pétertől származik, a rendező Dombrovszky Linda lesz, akinek Hetvenes című, bujkáló nyugdíjasokról szóló kisfilmjét eléggé szerettük a Friss Húson, de ő rendezte az Indafilmen is látható Rájátszás-filmet is.

A film producerei Horváth-Szabó Ágnes és az a Muhi András Pires, aki a ....még 50 perc című focifilmjével szerzett mostanában ismertséget. A forgatott anyagból és az archív felvételekből terveik szerint magyar dokumentumfilm készül, amelyet az alkotók a megszállás 50. évfordulójának évében, 2018-ban szeretnének bemutatni. A film egyben az egyik epizódja lesz egy ötrészes nemzetközi egész estés dokumentumfilmnek, melynek főproducere a sikerfilmeket rendezőként is készítő dokumentumfilmes Kerekes Péter (Bársonyos terroristák, Gulyáságyú, 66 szezon). A szkeccsfilm az egykori megszálló országok koprodukciójában készül - bolgár, lengyel, orosz, német és magyar szemszögből bemutatva a 68-as eseményeket.

Ha ismer valakit, vagy akár Ön megosztaná a történetét az alkotókkal, akkor erre a címre írjon az alkotóknak, hogy fel tudják venni Önnel a kapcsolatot.