Az Elliott, a sárkány varázslatos film, sok értelemben, de legfőképpen azért, mert úgy szól gyerekekhez és felnőttekhez, hogy egyik csoport érdekében sem hoz kompromisszumot a másik kárára. Nem dumálják túl, nem vernek fejbe minket folyamatosan a tanulsággal, nincsenek dilis betétek, életidegen szereplők, ostoba poénok. Csak az érzés, hogy valaki a legnagyobb hozzáértéssel és a legjobb szándékkal készített egy filmet, amit mindenki élvezhet.

Ez a valaki pedig David Lowery, aki nélkül az Elliott, a sárkány feleennyire sem lenne érdekes, hangulatos, és emlékezetes. A tavalyi Sony-hekkelés egyik legnagyobb tanulsága az volt, hogy a mammutcég képtelen halászni magának fiatal, tehetséges rendezőt, mindenki átpártol a Disneyhez. Lehet, hogy rossz helyen keresgéltek maguknak. Lowery-nek a rövidfilmjein kívül egy játékfilmje volt, a 2013-as Ain’t Them Bodies Saints, amit leginkább úgy lehetne leírni, hogy egy elsőfilmes nekiáll megbirkózni Terrence Malick munkásságával - egy művészfilm a régmúlt Amerikáról, ahol még a szemét emberek is szépen tudnak pózolni a lemenő nap fényében. És a Disneynek feltehetőleg ez kellett, valaki, aki képes úgy megrendezni egy alapvetően gyerekeknek szánt filmet, hogy művészetet, vagy legalábbis koncepciót vigyen bele. Sikerült neki.

Az Elliott, a sárkány az általam egyébként egyáltalán nem is ismert, 1977-es Peti sárkánya című Disney-filmből készült. Az eredetiről két dolgot kell tudni: egyrészt egy musical volt, másrészt pedig akkor úttörőnek számító technikával vegyítette a hús-vér színészeket a rajzolt címszereplő sárkánnyal. Először azt akartam írni, hogy Lowery mindkét tényezőt kihajította a filmjéből, de aztán rájöttem, hogy Elliott majdnem negyven évvel később is rajzolva van, bár vannak olyan snittek, ahol meg nem mondanánk. Musicalnek nem musical.

Hanem egy megható történet egy árváról, aki családot talál magának, elsőnek egy hatalmas, kamionméretű, szőrös sárkányt. Pete (Oakes Fegley) egy autóbalesetben elveszíti a szüleit, de az erdőben botorkálva találkozik Millhaven sárkányával, a melós kisvárosban csak szóbeszédnek tartott mítikus lénnyel. Hat évvel később Pete boldogan él a szőrös barátjával az erdőben, amíg a helyi erdőirtás miatt egyre közelebb nem kerülnek hozzá az kisváros emberei: Grace, a vadőr (Bryce Dallas Howard), férje, az építkezés vezetője (Wes Bentley), és lányuk, a Mauglinak kinéző Pete-től egyáltalán nem tartó Natalie (Oona Laurence). Plusz még ott van a család egyik haverja, a morgolódó melós (Karl Urban), akinek vannak tervei a sárkánnyal, bár hogy egészen pontosan mi, azt ő sem tudja.

Pete-nek aztán idővel meg kell tanulnia beilleszkednie a kisváros életébe - ezek a jelenetek hasonlóan erősek, mint a tavalyi Oscar-díjas Szobában, bár szerencsére ellenkező előjellel. De valójában az Elliott, a sárkány minden jelenete erős, vagy a szimpatikus szereplők miatt (itt meg is említeném, a bölcs, jóságos szerepet hozó Robert Redfordot), a hihető, és életszerű speciális effektek, vagy egyszerűen Lowery istenadta tehetsége miatt. Nincs az a naplemente, vagy napfelkelte, amit kihagyna, ettől a legtöbb képe csodálatos aranyszínben ragyog. Az erdő pedig nem egy festett díszlet, hanem egy rejtélyes, de valószerű helyszín, ahol az este közeledtével örülhetünk, hogy az orrunkig el lehet látni (bár itt lehet, hogy a kötelező 3D is ludas). Lowery nem szecskázza szét a képet, hanem szeret mindent messziről megmutatni, ami legtöbbször szép, de még többször hasznos is - Elliott annyira valósághű szereplő, hogy néha elfelejtjük, hogy akkora, mint a 9-es busz.

Próbálok visszaemlékezni, hogy mi volt a nemrég szintén érkező A barátságos óriás előtt az az élőszereplős gyerekfilm, amit érdemes volt megnézni. Rajzfilmekkel el vagyunk látva bőven, a Pixarok mellett mindig jön egy Zootropolis vagy egy A kis kedvencek titkos élete. De ha valaki azt szeretné látni, hogy lélegző, létező emberek keverednek olyan kalandokba, amit hétéves kortól kezdve lehet értelmezni, és a szülő sem a láthatatlanságig sötétített telefonját akarja közben nyomogatni, akkor nagyon kevés az eresztés. Az Elliott, a sárkány egy ritka kivétel, becsülje meg mindenki.