A hősfilm egy külön zsáner a filmtörténetben, és most nem a pizsamagatyás-maszkos szuperhősről beszélek, hanem a kis (vagy nagy-) emberről, aki a legjobbkor van a legjobb helyen és tesz valami különlegeset, lenyűgözőt, elképesztőt, amit később meg lehet énekelni. Fut egy maratont, aztán összeesik, és azt mondja, győztünk. Harcol a jogaiért, nyer, és ezzel precedens teremt az AIDS-betegeknek. Megmenti Ryan közlegényt. Kiment egy pilótát Kelet-Berlinből. A Sully - Csoda a Hudson folyón is ilyen hősről szóló film, csak éppen nincs benne annyi kakaó, hogy tényleg érdekes legyen.

A repüléstörténet legjobban dokumentált kényszerleszállására 2009. január 15-én került sor, amikor a US Airways 1549-es járata 155 fővel a fedélzetén sikeresen leszállt a New York City-t és a New Jersey-beli Weehawken városát elválasztó Hudson folyóra. A gép a LaGuardia repülőtérről szállt fel, és 859 méteren, úgy 3800 méterrel az utazómagasság alatt voltak, amikor egy madárraj jött szembe velük, egészen pontosan kanadai vadludak. Senki nem járt jól a találkozással, pár vadlúd berepült az Airbus A320 mindkét hajtóművébe, amik kigyulladtak és leálltak, a gépet vezető Chesley "Sully" Sullenberger meg letette a gépet a folyóra, mert nem volt lehetősége/ideje visszafordulni az eredeti reptérre egy másik, közelben lévőt (Teterboro) sem ért volna el. (Az Index cikkét itt tudja elolvasni az eseményekről.)

Az egész 208 másodpercig tartott.

Már az is kész csoda, hogy a valóban emberfeletti teljesítményről Sullenberger egyáltalán könyvet tudott írni, aminek persze nagy része nem erről a leszállásról szólt, mert ha nagyon-nagyon kibővítjük az aznapi eseményeket, akkor sem jön ki 60 hasznos oldalra. Persze ez egy olyan korban, mint a mai, a természetes ügymenet része, dokumentumfilmek, könyvek a túlélőktől, a kapitánytól és a végén film - így működik a tömegmédia, és ennek a legutóbbi terméke a film is. Ami egyébként, és ez piros pont Clint Eastwood neve mellett, tulajdonképpen arra hegyezi ki az egész filmet, hogy mennyire elszoktunk attól, mármint mi, emberek, hogy egy szimpla hőstettet annak értékeljünk, ami, és ne kérdőjelezzük meg lépten-nyomon.

Az, hogy Sully saját magában ezerszer lejátszotta az eseményeket és végigzongorázta, hogy akkor tényleg jól döntött-e, és nem kellett volna esetleg visszafordulni vagy másik reptérre menni, mi volt az, ami alapján döntött, és miért pont úgy, az természetes, a hősnek a megdicsőülés felé vezető úton akadályokba kell ütköznie, és csak azokat legyűrve lesz belőle igazi hérosz. Sully viszont abban a pillanatban azzá vált, ahogy a gépet letette. A közvélemény, az átlagember, ami a híradóban csak a tudósítás első két percét nézi meg, elkönyvelte, hogy 155-en azért vannak életben ma, mert ez az ősz hajú, bajuszos, csendes fickó, aki 40 éven át semmi rendkívülit nem tett, egy adott pillanatban hozott egy döntést, és nem bukott bele.

A hőssé válás, ami Hanks korábbi szerepeiben hosszú, rögös úton való hosszas tipródás után jött össze, itt instant, így Eastwood, amellett, hogy beszól a kapitányt és családját zaklató sajtónak és a kényszerleszállás után zajló mentőakció közben már a Sully felelősségét pedzegető tévéseknek, kénytelen volt a filmet felhúzni a hivatalos vizsgálat köré, amit minden ilyen esetben lefolytatnak. Mivel ez a vizsgálat legalábbis az első szakasza, pár nap volt, Eastwood úgy rakta össze a filmet, hogy a keretet ezek az események adják, az ilyenkor kötelező jelleggel rosszindulatú, beszólongató hivatalnokokkal, mert hát ha nem ilyenek lennének, hanem simán csak a tényeket kérdező beszélő fejek, akkor nem lenne konfliktus, sőt, film sem.

A vizsgálatot a baleset eseményei szakítják meg, de csak részleteket kapunk, hangsúlyokat, a teljes képet Eastwood a film végére tartogatja, ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, azért, hogy a teremben tartsa a nézőket. Eddig ez ugyanis nettó 40 percnél nem több, és a film 96 perces, azaz további 56 percet tölt ki az, hogy

• Sully kétkedik magában.
• Sully iszik egy kocsmában.
• Sullynak hiányzik a családja.
• Sully családjának hiányzik Sully.
• Sully és az első tiszt beszélgetnek.
• Sully rémálmaiban leamortizálja fél New Yorkot.
• Sully rájön, hogy tudja bizonyítani, hogy jó döntést hozott.

Ebben a filmben egyszerűen nincs annyi, hogy tisztességes hősfilm legyen belőle. Sully nem olyan izgalmas figura, hogy a visszaemlékezései vagy maga a személye érdekes legyen. A legrosszabbak mégis azok a jelenetek, melyekben az utasokat hozza közelebb Eastwood, mert erőltetettek, érdektelenek és feleslegesek. Nem tudnak feszültséget kelteni. mert mindenki tudja, hogy mindenki megúszta. Nem fogok drukkolni a tolókocsis nyugdíjasnak, mert tudom, hogy kivitték a gépből. Nem érdekel, hogy a gépet az utolsó pillanatban elérő trió egyik tagját hogyan kajtatják a mentés után, a parton, mert tudom, hogy őt is kimentették.

Amiben a Sully viszont nagyon jó, az maga a mentés és a gép leszállásának ábrázolása, utóbbiból azokra a jelenetekre gondolok, melyek a gépen belül játszódtak, mert ott van feszültség is. A mindössze 24 perc alatt lezajlott mentés (kellett sietni, nagyon hideg volt, a vízben pedig percek alatt kihűltek volna az emberek) profi, a képek tempósak, valami végre történik is azon túl, hogy az őszre fodrászolt Tom Hanks és a  másodpilótát alakító, rémes műbajuszt csatoló Aaron Eckhart néz maga elé és nagyon meg van rendülve. A filmet Hanks menti meg, mert Hanks, ahogy a Kémek hídjában, vagy a Philips kapitányban is, a megbízhatóság élő szobra, a tökéletes profi, akire ma már habozás nélkül minden szerepet rá lehet bízni, ő még egy Szexkemping című borzalomból is ki tudná hozni a maximumot.

Hanks viszont kevés ahhoz, hogy a film érdekes vagy izgalmas legyen, így a Sully nem több, mint egy olyan életrajzi tévéfilm, amit közepes költségvetésből forgatnak, és vasárnap este tolnak be valamelyik kábeladóra. Az Oscar-szezon elejére időzítették, nem véletlenül, hiszen minden olyan eleme megvan, ami egy tipikus Oscar-filmnek (igaz történet, hős, kiváló színész, nagyszerű rendező, a mellékszerepekben kivételes tehetségek), csak éppen pont úgy besült, mint a Kémek hídja. Hanks kapni fog egy jelölést érte, de ez a film csupán egy tisztes iparosmunka.