Az új filmnek, ami a Bridget Jones babát vár címet kapta, semmi köze Helen Fielding harmadik Bridget Jones-regényéhez. Az első két film is elég lazán kezelte az eredeti történeteket, de a harmadik rész már teljesen elszakadt tőle. Talán túl sötétnek találták Fielding utolsó Bridget-könyvét egy vígjátékhoz. Ebben ugyanis meghalt Mark Darcy, Bridget pedig egyedül neveli két közös gyereküket. De az is lehet, hogy a készítők úgy gondolták, Mark Darcy (illetve az őt játszó Colin Firth) nélkül egyszerűen nem létezik Bridget Jones-film, ezért került a kukába az eredeti regény.

Az sem ígért túl sok jót, hogy a forgatókönyvet össze-vissza toldozták, foltozták. Eredetileg a korábbi három főszereplőre, azaz Bridgetre, Mark Darcyra és Daniel Cleverre épült volna, de a Clevert játszó Hugh Grant meggondolta magát és kiszállt. Elmondta, hogy a Helen Fielding tollából született harmadik Bridget Jones könyv remek, de a forgatókönyv már egész más. "Legalább is az a forgatókönyv, amit én láttam néhány évvel ezelőtt". Így aztán Helen Fielding és Dan Mazer Emma Thompson színésznő bevonásával újraírták az egészet, Daniel helyett behozva egy új pasit, Jacket. (Emma Thompson ha már arra járt, írt magának egy egészen szuper karaktert az új filmbe, ő lett Bridget nőgyógyásza.)

 Félreértés ne essék: én örülök a legjobban annak, ha nem csak huszonéveseket látunk a vásznon, de ami egy huszonévesnek jól áll, az ötven körül, bármilyen igazságtalan is ez, sokszor ciki. És ha már öregedés: az elmúlt években a főszereplőről, Renée Zellwegerről kizárólag plasztikai műtétei kapcsán hallottunk, így fennállt a veszély, hogy Bridgetet fel sem fogjuk ismerni a moziban.

És hát ott volt az előző két film. Kereskedelmileg elképesztően sikeresek voltak, Zellweger bebizonyította, hogy texasi nő létére simán el tudja játszani az ízig-vérig angol Bridgetet, a főszereplő trió közötti kémia működött, helyenként a poénok is ültek. Máskor meg nagyon nem, én legalábbis nem tudtam nevetni a huszadik hasra esésen, vagy azon, amikor a kamera újra ráközelített Bridget méretes fenekére.

De ami ennél is nagyobb baj volt, hogy egyáltalán nem derült ki belőlük, hogy mitől lett Bridget Jonesból világjelenség. Hogy miért érezték azt nők milliói, hogy ez a nő a szívükből szól.

Hogy a mai csajok nem tudnak vagy nem akarnak férjhez menni és gyereket szülni huszonévesen, ahogy édesanyáik tették. Szeretnék viszont jól érezni magukat, és értékelnék, ha a világ nem dörgölné állandóan az orruk alá, hogy ketyeg a biológiai óra. Ez még ma sem evidens mindenkinek, az első könyv megjelenésekor, húsz éve meg végképp nem volt az.

Az új Bridget Jones-film öt perc alatt rombolta le az előítéleteimet. Ennyi kellett ugyanis ahhoz, hogy kiderüljön, mennyire viccesen oldották meg Hugh Grant távozását a sorozatból. És a Bridget Jones babát vár majdnem végig ilyen is maradt: ellenállhatatlanul szórakoztató. A történet alapja benne van a film címében. Bridget 43 évesen első babáját várja. A gond csak az, hogy nem tudja, hogy ki a gyerek apja. Mark Darcyval ugyanis egy ideje szakítottak, de egy keresztelőn egyetlen éjszakára újra egymásra találtak. Milyen kár, hogy Bridget pár nappal korábban egy másik pasira is rátalált, akivel egy fesztiválon feküdt le. Mondani sem kell, hogy a védekezésről mindkét esetben ő gondoskodott a maga módján.

Amellett, hogy Zellweger és Firth hozzák az ismert figurákat, Bridget szeretnivalóbb, Mark pedig karót nyeltebb, mint valaha, sikerült néhány szuper új szereplőt írni. Először is ott van Jack, a másik pasi, akivel Bridget akkor akad össze, amikor éppen harmincas barátnőjével bulizott, mert a negyvenesekből már mind pöffeszkedő családosok lettek. Eddig nem voltam elájulva Patrick Dempsey (A Grace klinika) színművészetétől, de ebben a szerepben teljesen oké. Érezhető az alkotók szándéka, hogy Jackkel megjelenítsenek egy új férfitípust. Aki nem fél kimutatni az érzéseit, akinek nem ciki, ha melegnek nézik, és akinek természetes, hogy a terhesség nem egyedül a nő gondja. Aztán ott van a már említett pikírt nőgyógyász Emma Thompson alakításában, és Bridget tévés kollégái, akik már nem bulvárban, hanem hard newsban utaznak.

Már a Rossz anyákban is feltűnt, hogy a filmkészítők derékhadát alkotó harmincas-negyvenes korosztály elkezdett rettegni a huszonévesektől. Ez a nézőknek remek hír, mert a rettegés jobbnál jobb vicceket szül. Bridget munkahelyén is feltűnik az új generáció huszonéves főnöknője (Kate O'Flynn egy újabb klassz karakter) és férfikontyos, nagy szakállas talpnyalói személyében. Nem elég, hogy Bridget terhes, még azt is be kell bizonyítania, hogy elég fiatalos a munkájához, noha nem befőttesüvegből issza a limonádét, és az ebédjét sem posztolta az Instára. Még. Korábbi főnöke, a nagyarcú Richard persze becsicskul, és rögtön növeszt egy bazi nagy szakállat.

Bár nagyokat lehet nevetni rajta, az új Bridget Jones sem lett hibátlan komédia. Fájóan hiányoznak belőle a régi barátok, akiket a korábbi filmek is elhanyagoltak, Jud, Sharon, Tom és a pöffeszkedő családosokat képviselő Magda. A könyvekben ő Bridget legfőbb támaszai, használhatatlan tanácsok és eszméletlen viccek kiagyalói, míg itt szinte csak statiszták. Sajnos a hasra esős poénok ebből a részből sem maradtak ki, de legalább Bridget feneke már nem téma. Nem is lehet az, hiszen Zellweger a harmadik rész kedvéért már nem volt hajlandó meghízni.

Nyilván nem lehetek szpojleres, és nem árulhatom el, hogy ki Briget gyerekének apja. De annyit azért elmondanék, hogy a film vége, bár teljesen megfelel a hollywoodi romantikus komédiák szabályainak, szembe köpése mindannak, ami miatt annyira szerettük Helen Fielding könyveit.