Dolgozó lány (1988)

Ha túltesszük magunkat a Dolgozó lányban látható ruhákon és frizurákon, akkor egy mai szemmel is meglepően szórakoztató vígjátékot láthatunk. A hat Oscar-jelölés kicsit túlzásnak tűnik, de az, hogy egy olyan nő van a középpontban, aki elsősorban szakmai sikerekre, és nem szerelemre vágyik, szinte forradalmi ötlet volt. Márpedig a címszereplő, Tess (Melanie Griffith) ilyen, minden álma, hogy titkárnőből egyszer főnök lehessen. Ráadásul a főnöke is egy nő (Sigourney Weaver), aki simán ellopná Tess nagy üzleti ötletét, ha nem törné el a lábát, és nem kényszerülne pár hét pihenőre. Így Tessen a sor, hogy a főnökének kiadva magát megcsinálja az évtized tranzakcióját. A Dolgozó lány nemcsak amiatt különleges, hogy két nő harca áll a középpontban, hanem amiatt is, hogy a férfi (Harrison Ford), akiért mindketten odavannak, elég passzív, inkább elszenvedője, mint alakítója az eseményeknek.

Vonzások és állatságok (1996)

Egy csodás, eléggé elfeledett romantikus komédia a kilencvenes évekből, amiben Abbynek (Janeane Garofalo) népszerű rádióműsora van, de önbizalma és pasija nincs. Pedig annyira ért a szakmájához (állatpszichológus, ami már önmagában is nagyon vicces), hogy Brian (Ben Chaplin) pusztán a hangja, a műsora alapján beleszeret. Csakhogy ebben a fordított Cyrano történetben Ben összetéveszti Abbyt a gyönyörű Noelle-lel (Uma Thurman), akit aztán Abby megkér, hogy alakítsa tovább őt. Mivel Noelle magas, karcsú, szép és szőke, Abby meg alacsony, kicsit molett és barna, nem hiszi, hogy Ben egy percig is vonzónak találná. Pedig Ben pont azt szereti benne, amit a hallgatói: az eszét, a humorát és a szaktudását (!). A sikeres munka és a boldog magánélet a nőknél sem zárják ki egymást automatikusan: ez az, amit Abby is nehezen ért meg, meg a filmkészítők is.

Mi kell a nőnek? (2000)

Erre a filmre viszont sokan emlékeznek, mert a Mi kell a nőnek? hatalmas siker volt. Bár a főszereplő a Mel Gibson alakította reklámszakember, aki egy napon egyszercsak elkezdni meghallani a nők gondolatait, legalább ilyen fontos a kolléganője, Darcy karaktere (Helen Hunt). Végre egy olyan nő, aki szép karriert épít, nyíltan vállalja, hogy a legjobb akar lenni a szakmájában, de ettől még nem lesz sem törtető, se keserű, se ellenszenves. Magányos viszont igen, mert amíg a sikeres férfi körül donganak a nők, addig a sikeres nőtől tartanak a férfiak. Hiába van meg Darcynak mindene, hiába ismeri el mindenki, hogy mennyire érti a szakmáját, belül ő is csak egy szerencsétlen, magányos középkorú nő. A Mi kell a nőnek?-ben rengeteget viccelnek a férfiak, és különösen egy férfitípus, a magabiztos macsó rovására, de a végén mégis csak egy ilyen pasi mellett lehet boldog a nő.

Bridget Jones filmek (2001-2004-2016)

A karrier szükségképpen épül, ha a magánélet akadozik. A három Bridget Jones film tanulsága, hogy ha egy nő nem alapít családot, akkor is lesz karrierje, ha nem is akarja különösebben. Bridget ugyan sokszor elhatározta, hogy mostantól nem törődik a pasikkal, és kőkemény munkaerő lesz, de a bulizás, Mark és Daniel mindig is jobban izgatták, mint a munkahelyi feladatok. A harmadik filmben mégis új szerepben látjuk: felkészületlen riporterből hard news szerkesztő lett, aki nem kisebb kérdésekről dönt, mint hogy mit kérdezzenek a külügyminisztertől főműsoridőben. Más kérdés, hogy a családja továbbra is unokáért nyomasztja, és ő maga is kudarcnak érzi az életét. Legyen bármilyen szép lakásod és menő munkád, egy bizonyos kor felett boldog csak férjjel és gyerekkel lehetsz - nem túl szívderítő tanulság ez a minden idők leghíresebb szinglijétől, de a Bridget Jones 3 mentsége, hogy ellenállhatatlanul vicces film lett.

Csak szex és más semmi (2005)

A magyar szinglivígjáték, a Csak szex és más semmi főhőse, Dóra (Schell Judit) nem a karrierje miatt magányos, hanem mert mindig rosszul választ. Emiatt aztán annyira elkeseredik, hogy egyedül akar gyereket vállalni, amihez szexhirdetés útján keres donort. Ő is sikeres ugyan a munkában, de dramaturgként, vagyis egy olyan pozícióban, ahol mindig alá kell rendelnie magát a (férfi) rendezők egójának. Igaz, hogy a jó ötletekért cserébe jár a homlokpuszi meg a “Zseni vagy!” felkiáltás, de a dicsőséget azért a rendező úr is aratja le. Ezt a filmet is nők készítették (Goda Krisztina rendező és Divinyi Réka forgatókönyvíró Heller Gáborral kiegészülve) nőknek, és szerencsére nem állítják, hogy a munkahelyi sikerek mindenképpen megakadályozzák a szerelmet és a családalapítást. Inkább csak azt, hogy piszok nehéz találni valakit, akit annyira megszeretünk, hogy gyereket vállalhatunk vele. Férfinak, nőnek egyformán.

Pszichoszingli (2011)

A Pszichoszingli egy igazságtalanul alulértékelt film Charlize Theron csodálatos alakításával. Mavis Garyt játssza, aki 37 éves, Minneapolisban él és elég jól keres azzal, hogy tiniregényeket ír álnéven. Szuperül néz ki, tíz évet simán letagadhatna és le is tagad, legalábbis ami az életvezetését illeti. Iszik, bulizik, randizik olyan elánnal, mint egy huszonéves. Hogy nincs minden rendben, az akkor derül ki, amikor megtudja, hogy gimis szerelmének gyereke született. Ezt ugyanis Mavis jelnek tekinti, hogy hazautazzon és visszaszerezze a pasit (Patrick Wilson). Ott aztán kiderül, hogy a másik út (otthon maradni a kisvárosban, férjhez menni, gyerekeket szülni, a családnak és a háztartásnak élni) sem lenne boldogítóbb. Na, nem mintha Mavisnek lenne lehetősége változtatni. Nagyon keserű, nagyon kínos és nagyon vicces film, ami nem ítélkezik a szinglik felett, csak bemutat egy életformát, amit nagyon sokan élnek jóval 30 felett is.

A kezdő (2015)

A kezdő főhőse Jules (Anne Hathaway) látszólag kilóg ebből a sorból, hiszen férje és gyereke is van, és emellett képes világméretűvé tenni kicsinek induló webshopját. Valójában ennek az az ára, hogy a férjével teljesen szerepet cserélnek, és Jules lesz az, aki éjjel-nappal dolgozik, a férj meg otthon neveli a gyereket - olyannyira, hogy a filmben szinte semmilyen szerep nem jut nekik. A helyzet egyáltalán nem egyszerű, hiszen Jules igazán kötelességtudó és maximalista, aki nagyon szeretne az élet minden területén helyt állni, a munkahelyén is. Az az isteni szerencse éri, hogy a munkahelye felismeri a túlterheltségét, ezért egy ügyvezető igazgatót akarnak kinevezni fölé, hogy ennyivel is kevesebb legyen a munkája. Jules természetesen óriási csapásnak és munkája el nem ismerésének éli meg a helyzetet, ráadásul egy hetvenéves gyakornokot (Robert De Niro) is rátukmálnak, aki még jobban frusztrálja. A kezdő üdítő kivétel volt az amerikai romantikus film felhozatalban, már csak azért is, mert egy teljesen új helyzetben, új problémákkal bírkózó nőt tudott bemutatni, meglepően sok érzékenységgel. 

Toni Erdmann (2016)

A Toni Erdmann tökéletesen mutatja be, hogyan lehet egy nő manapság sikeres egy nagyvállalati közegben. Bár a film elsősorban egy apa-lánya kapcsolatról szól, a legerősebb részei mégis azok, ahol a harmincas Inest dolgozni látjuk. Egy olajipari konszern melletti nemzetközi tanácsadó cégnél dolgozik Bukarestben, ahol rajta kívül a nők szinte csak titkárnőszerepben tűnnek fel. Mivel ért ahhoz, amit csinál, ugyanúgy elfogadják a véleményét, mint a férfiakét (vagy talán csak egy kicsit kell jobban bizonygatnia). De ha kell valaki, aki elkíséri a megbízó feleségét shoppingolni, akkor csak ő jöhet szóba. Még akkor is, ha lövése sincs a bukaresti plázákról. Ez ellen tiltakozni értelmetlen és felesleges, így Ines inkább megpróbál minél gyorsabban túl lenni rajta. Valami változás azért mégiscsak van: a Toni Erdmannban egy karrierjét építő nőn már senki nem kéri számon a magánéletét (vagy annak hiányát), talán csak az apja.