Látom magam előtt: Seth Rogen, Jonah Hill, és író-rendező cimborájuk, Evan Goldberg (Az interjú, Itt a vége) ülnek totál bekészülve a laptopjuk előtt, és nézik azokat a régi reklámokat, amiket autósmozikban vetítettek a hatvanas években. Azokra gondolok, amikben a mozis rágcsák megelevenedtek, lábuk nőtt, és úgy viselkednek, mint az emberek. Elképzelem, hogy maguknak próbálják elmagyarázni amit látnak: ez a virsli tényleg mustárt keneget magára, és elmagyarázza egy kisgyereknek, hogy mindjárt megeheti? Amikor az a zsák popcorn a kukoricaszemeivel zsonglőrködik, az olyan, mintha az agyának a darabjait dobálná? Az a virsli most tulajdonképpen a zsemle háziállata, és a végén bele fog ugrani?

Azért gondolom ezt, mert a Virsliparti tényleg olyan, mintha hülyére szívva valaki kitalálna egy olyat, hogy megcsinálja a Toy Story kajaváltozatát. Aztán még egyszer hülyére szívva pedig kitalálja, hogy rátesz egy szatirikus szintet, hogy ha már úgyis káromkodnak, szexelnek, gyilkolnak benne az élelmiszerek, akkor már lehet felnőttekhez szólni is. Így lesz a filmből egy nagy hegyibeszéd arról, hogy hiába talál ki az emberiség magának különböző vallásokat és világnézeteket, a végén úgyis mind meghalunk. Ez mondjuk nem rossz teljesítmény egy olyan sztoritól, amiben egy leszbikus taco megpróbál folyamatosan nem rányomulni a jócsaj hotdog-zsemlére. 

Említettem már a Toy Story-t, de kibontom: a Virsliparti (angolul Sausage Party, ami nagyjából kanbulit jelent) egy hatalmas élelmiszerbolt termékeiről szól, akik tudattal, és főleg végtagokkal rendelkező egyéniségek. Mindegyikőjük abban a hitben él, hogy ha kiválasztják őket az istenek, azaz a vásárlók, akkor a mennyország várja őket a fotocellás ajtón túl. Hogy pontosan mi a mennyország, az változó. Van, aki csak törődést vár, van, aki pedig közel-keleti lepényként 72 üveg szűz olívaolajat. A főszereplő virsliknek az az egy álma van, hogy végre belecsúszhassanak a polcon mellettük hirdetett női bucikba. Azt azonban egyikőjük sem tudja, hogy pontosan mi történik  akkor, amikor hazaviszik őket ezek az istenek: megcsonkítják, megkínozzák, kivégzik, felnégyelik, kibelezik, forró vízbe teszik őket. Azaz megfőzik, és megeszik mindet.

Ezekben a jelenetekben a legviccesebb a Virsliparti, amikor valami teljesen nonszensz dolgot látunk véresen komolyan előadva. A csúcspont egyértelműen az, amikor emberi szemmel csak leesik pár kaja a földre, de azt ők úgy élik meg, mint a normandiai partraszállást a Ryan közlegény megmentésében: egy tésztakonzerv kétségbeesetten visszatuszkolni a belsőségeit, egy darab Oreo transzban viszi magával a leszakadt kekszét, és így tovább. Van abban valami nagyon vicces, amikor nekünk triviális dolgok hirtelen élet és halál dolgának tűnnek valaki másnak, például nehéz lesz bébirépát enni hülye gondolatok nélkül a film után.

De a Virsliparti nem egyszerűen egy beszélő kajás rajzfilm akar lenni, ahogy pár éve az Itt a vége sem csak arról akart szólni, hogy eljön a világ vége és mindenki elpusztul, még Hollywoodban is. A vallásos vonal vicces ugyan egy ideig – főleg az istenhívő, erkölcsös buci miatt –, de amikor már az izraeli-palesztin konfliktust is egy bagel és egy lavas lassú barátságával akarják bemutatni („Te is ismered hummuszt? A legjobb barátom!”), akkor már kicsit átfordul az egész egy kevésbé sikerült Kretén-magazinba. Jó, ez nem szemrehányás, csak a Kretén már mai szemmel egyáltalán nem olyan vicces, mint az ember 15 éves korában volt. Igaz, abban sosem volt egy oldalakon keresztül mutatott, pánszexuális orgia egy élelmiszerosztály termékeivel. Vagy csak én nem emlékszem rá.

És még egy dolog a végére: szemét dolog a szinkron ekézése mindig, és most nem is akarok ebbe belemenni, csak felsorolok pár nevet, akik az angol eredetiben a kaják hangjait adják: Michael Cera, Seth Rogen, Edward Norton, Kristen Wiig, Craig Robinson, Paul Rudd, James Franco, Bill Hader, és Salma Hayek. Kár, hogy az ő hangjukat kevesebben fogják hallani a magyar mozikban, mert vagy szinkronosan, vagy OV, azaz eredeti nyelven megy majd a film, felirat nélkül. OV vetítésekre az Arénában, a MOM-ban, a Toldiban, Debrecenben, Pécsen, és Szegeden lehet jegyet venni.