Korábban azt ígérte, ha egymillióan aláírnak egy petíciót, nem rendez többet, aztán meggondolta magát. De most már tényleg elege van.

Uwe Boll az egyetlen filmes, aki kétszer egymás után megkapta a The Stinkers legrosszabb rendezőnek járó „elismerését”, a „Legrosszabb érzék a rendezéshez (Állítsák meg, mielőtt újra rendezne!)”-díjat, de a másik jelentős citromdíjat, a Razzie Awardst is kétszer kapta meg, egyszer mint legrosszabb rendező, egyszer pedig az életműdíjat, „Németország válasza Ed Woodra” felkiáltással. A kritikai megítélése is ugyanezt tükrözi, a kritikusok nem győznek jelzőket találni arra, mennyire borzalmasak Boll – jellemzően meglehetősen egyszerű videojátékok alapján készülő – filmjei.

Boll alulmúlhatatlan filmes teljesítménye mellett a rendező stílusa is visszatérő téma a sajtóban; nemrég kiadott egy videót, amelyben egyrészt bazmegolva küld el mindenkit a francba, amiért nem jött össze közösségi finanszírozásban az új filmjéhez szükséges költségvetés, másrészt olyan megállapításokat tesz, hogy a George Clooney-hoz és Brad Pitthez hasonló sztárok csak azért jótékonykodnak, hogy ebből is megszedjék magukat, miközben „seggbe dugják egymást”, ráadásul „Robert Downey Jr. meg a többi idióta csak felveszi a pénzét, és jót röhögnek, hogy az emberek fizetnek az abszurd hülye filmjeikért”. Korábban bokszmeccsre hívta ki – és ki is ütötte – legélesebb hangú kritikusait, egyszer pedig bejelentette, hogy ha összejön egymillió aláíró egy, a visszavonulását követelő petíción, eleget tesz a kérésnek, de aztán meggondolta magát (bár az aláírások sem jöttek össze).

Most viszont fellélegezhet a filmvilág, mert a BloodRayne, a Far Cry, az Egyedül a sötétben vagy a Postal rendezője állítólag most tényleg abbahagyja a filmezést. De nem azért, mert magába szállt volna, sőt: a kanadai Metrónak adott interjújában épp azt mondja, az ő filmjei „valódi problémákról” szólnak, és „Nem olyan baromságok, mint a Jason Bourne és más képzeletbeli dolgok. Az én filmjeim valódiak.” Azért nem arról van szó, hogy Bollnak teljesen elment volna az esze: néhány „komoly”, például a darfúri konfliktust vagy Auschwitz témáját körüljáró filmjéről beszél. „2005 óta a saját pénzemből forgatok, és ha nem csináltam volna meg azokat az idióta, videojáték-alapú filmeket, sosem juthattam volna el odáig, hogy azt mondhassam, na, csináljunk egy filmet Darfúrról. Nem kell nekem Ferrari vagy jacht, de befektettem a filmekbe, és elvesztettem a pénzem.”

Ezt, a gazdasági nehézségeket nevezi meg Boll visszavonulása okaként az interjúban. „A piac halott. A filmezésből már nem lehet pénzt keresni, mert a DVD- és a BluRay-eladások az elmúlt három évben 80 százalékkal visszaestek. Ez az oka: nem engedhetem meg magamnak, hogy filmezzek. Annyi filmet csináltam már, az én koromban nem készíthetek mindig csak egyre olcsóbb filmeket. Tiszta szégyen. Boldog lennék, ha rendezhetnék meg, de pénzügyileg egyszerűen nem térül meg.”

Utolsó filmje a Rampage sorozat harmadik része, amely online felületeken érhető el. De Boll sajnos ettől sem igazán boldog. „Az emberek majd azt mondják: csodálatos film volt, bla-bla-bla. Aztán mennek, és megnézik a Bosszúállókat. Ma már a streaming miatt annyi film vesz minket körül, hogy lehetetlen hatást elérni.”