Samuel (Pierre Niney) egyetlen apró hazugságra építve éli gondtalan életét Párizsban. Édesapjával elhiteti, hogy orvosi egyetemre jár, aki ezért cserébe minden költségét fedezi, a fiú pedig közben dolgozhat azon, hogy megvalósítsa igazi álmát és színész legyen belőle. Bár a film a Tökös ötös nevet viseli, de valójában ő a főszereplő, a többiek néha eltűnnek, néha visszatérnek, de egyikük sem kap olyan jól végigvezetett történetet, mint Samuel. A film Juliával, a baráti társaság egyetlen női tagjával kezdődik, akit egy tengerparton látunk és az ő szemén keresztül ismerjük meg a többieket, de előtte még figyelmeztet minket, hogy gondtalan tengerparti élete mögött, több van, mint ami elsőre látszik és nem önként került ebbe a helyzetbe. 

A barátai miatt van ebben a helyzetben, úgyhogy elkezdi bemutatni őket. Ott van Nestor (Idrissa Hanrot) az ügyvéd bojtár, akit az alapján azonosíthatunk be, hogy sorra hurcolja haza a lányokat az ágyába, aztán Timothée (François Civil) a társaság legőrültebb tagja, aki minden hülyeségben benne van, ráadásul 4 év alatt 4 különböző egyetemi szakot hagyott ott, meg Nestor, akit maga a rendező Igor Gotesman alakít, cserébe a társaság legkevésbé érdekes figurája és úgy ismerjük meg, mint aki hipochonder, de ennek később semmi jelentősége nem lesz.

Miután Samuel hazugsága lelepleződik, az az egész társaságra hatással van, hiszen a hatalmas albérletet, amiben együtt élnek, csak úgy tudták megengedni maguknak, hogy egyikük jobban a zsebébe nyúlt. Az ötös baráti társaságnak ez a lakás hosszú évek óta dédelgetett álma, érthető, hogy nem akarja csak úgy feladni, illetve az lenni, aki miatt az egész idejekorán szertefoszlik. Tökös gyerek ő, elmegy inkább doormannek egy puccos szállodába, hogy füvet áruljon a luxusautókkal érkező vendégeknek és így megszerezze a lakbérre valót.  Ez a rendszer addig megy, míg ki nem rabolják a farmot, ahonnan az árút szerzi. Ekkor még mindig nem vall színt, csak Timothée előtt lepleződik le és találnak ki közösen alternatív módszert az anyag beszerzésére. Ez természetesen az alvilág sötét bugyraiba vezeti őket.

A Tökös ötös a barátságról szól elsősorban, meg azokról az áldozatokról, amiket értük képesek meghozni az emberek. A szereplőink pedig kicsi koruktól ismerik egymást, kapcsolatukat úgy felvázolni, hogy az a közönség számára is hihető legyen. Kellenek a pillanatok, amikből elhisszük, hogy ezek az emberek tényleg egymás társaságában érzik a legjobban magukat és nem akarják ezt elengedni, hamarabb kezdenek el bűnözni is. Az ilyen helyzetek helyett a film inkább értékes perceket pazarol el három különböző szerelmi szálra, ahol szintén az a probléma, hogy nem értjük honnan jön a vonzalom. Nem igazán van egyetlen olyan pillanat sem a filmben, amiből kiderülne, hogy az emberek miért is akarnak ezek az emberek attól a bizonyos másik féltől valamit is.

Amit viszont elég ügyesen ábrázol a film az az, hogy egy ilyen szoros köteléket, mint a főhősök barátsága, milyen hirtelen sebességgel tud lerombolni néhány hazugság. Samuel nem számol be róla, hogy elveszítette az édesapja támogatását és alternatív módszerekhez kellett folyamodnia annak érdekében, hogy együtt maradhasson a társaság. Ez az egyik hazugság, aminek szép lassan egyre nagyobb következményei lesznek. Vagyis a Tökös ötös a film nagyobb részében nem is jön ki jól egymással, miközben a főszereplő azon dolgozik, hogy egyben tartsa az egészet. Persze a film végén pont arról van szó, hogy milyen megmagyarázhatatlan ez a kapcsolat, mégis ha ez ilyen fontos, akkor kerülhetett volna nagyobb hangsúly azokra a dolgokra, amiket a társaság tagjai egymásnak nyújtani tudnak.

Ha a baráti társaság többi tagjával töltött percek helyett végig a főszereplőre koncentrált volna a film, akkor a barátság témáját talán ugyanúgy be lehetett volna mutatni, de mellette jobban érvényesülhetett volna akár a családi, akár a szerelmi szál, amivel összevetésre kerül a barátság intézménye. A Tökös ötösnek így is vannak meglepően szívmelengető és őszinte pillanatai, amellett, hogy nem maradnak ki belőle az ilyen fiatalokból drogdíler lesz jellegű filmek kötelező poénjai sem. Az is látszik, hogy igyekeztek úgy felépíteni a filmet, hogy igyekeztek erősíteni a tematikus egységet és korábban történt jelenetekre, vagy akár filmes megoldásra később egy fontos ponton utalnak vissza. Ezek között vannak olyanok, amik jól működnek, de olyanok is, amiken az érezhető, hogy ezt a labdát csak azért dobták fel korábban, hogy később lecsaphassák.

Ezzel együtt sem lehet haragudni igazán a rendező első filmjére, mert a jó pillanatok bőven ellensúlyozzák a bosszantó hibákat. Túl sokat akar markolni, de szerencsére van néhány dolog, amihez kifejezetten jól nyúl. A film elején kicsit túlzásba esik a zenehasználattal, de később ez normalizálódik, ahogyan a montázsokra sem támaszkodik indokolatlanul sokszor. A film végére talán túl sok csavar került, de ez sem elég ahhoz, hogy igazán rossz szájízzel jöjjünk ki a moziból, mert összességében csak egy szórakoztató film készült, ami túl sok mindenről akart szólni és ebből néhányban kudarcot vallott, de az egész lendülete többnyire kárpótol a gyengébb megoldásokért.