Annyira sírtunk az Érkezésen, hogy a hibái sem tűntek fel

További Cinematrix cikkek

Manapság az a divat, hogy a rendezők két film között éveket is kihagynak és lassabb tempóban dolgoznak, ehhez képest Denis Villeneuve (Sicario – A bérgyilkos, Fogságban) csak úgy ontja magából a filmeket, amik ráadásul rendre jól is sikerülnek. Legújabb rendezése, az Érkezés pont olyan film lett, amiből manapság egyre kevesebb készül: egy igazi sci-fi, ami felnőtt, érett közönségnek szól és nem hatalmas városok lerombolásával akarja szórakoztatni nézőit. A forgatókönyvet Ted Chiang novellája alapján írták, ami a napokban jelent meg magyarul.

A film csavarjairól igazán csak spoileresen lehet beszélni, így a Kultrovat podcast legújabb adása is azoknak szól, akik látták már a filmet.

Az adásban hárman (Matalin Dóra, Földi Gábor, Stöckert Gábor) beszélünk arról, hogy mennyire hatásvadász a film vége, arról, hogy Amy Adamsen kívül van-e benne emlékezetes alakítás és szóba kerül az a téma is, hogy szülőnek kell-e lenni ahhoz, hogy igazán értékelni tudjuk a filmbeli nagy csavart. Az Érkezés filozófiai jellegű kérdéseit is igyekeztük átbeszélni és rájönni, hogy miért lehet az, hogy megosztja a közönséget és vagy imádják vagy utálják. A nagy válaszhoz talán nem kerültünk közelebb, de bízunk benne, hogy a jövőben is számíthatunk az Érkezéshez hasonló filmekre, ami nem egy újabb folytatás, hanem egy tudatosan összerakott film személyes drámával és mondanivalóval.

Ez miért is jó?

Podcastot hallgatni nagyon jó. Hosszú utazásokon, amikor már az összes zenénket rongyosra hallgattuk, és kiolvastuk a könyvet, és egyébként is ráz a busz/vonat, és összefolynak a betűk. És míg olvasni csak nehézkesen, podcastot hallgatni vezetés közben is lehet, sokkal jobb élmény mint bármelyik kereskedelmi rádió reklámszüneteit nyomogatni. Podcastot hallgatni futás és edzés közben is nagyon hasznos, mert így szellemileg nem vész kárba az az idő sem, amit a testedzésre fordítunk. Podcastot hallgatni takarítás és mosogatás közben is nagyon élvezetes, úgy elszáll az idő, mintha sosem lett volna. Sőt, ha nem olyan a munkája, mint nekünk, hogy szavakat kell egymás mögé rakni, hanem mondjuk pixeleket vagy dobozokat, akkor még munka közben is csak úgy szalad vele az idő.