1. Nem született ezüst kanállal a szájában

Ha valaki, akkor Sophie Marceau elmondhatja magáról, hogy nem a szüleinek köszönheti a karrierjét. A Sophie Daniéle Sylvie Maupu névvel született színésznő édesapja kamionsofőr, anyja pedig bolti eladó volt. Már kiskamaszként dolgozott nyaranta, hogy legyen zsebpénze. Akkor is nyári munkát keresett, amikor édesanyjával rátaláltak egy hirdetésre, amiben reklámszereplőket kerestek. Lefotózták, aztán a képek Claude Pinoteau rendező kezébe kerültek, aki ezek alapján hívta be A házibuli meghallgatására. A többit meg már mindenki tudja.

De hiába a gyors siker, Marceau-t sokáig nyomasztotta, hogy szerényebb körülmények között nőtt fel, mint a művészek többsége, akik közé bekerült. Azt mondta, hogy ha valamit irigyel a vele nagyjából egykorú francia színésznőktől, Juliette Binoche-tól vagy Julie Delpy-től, az a hátterük. Ők már gyerekként magukba szívhatták a műveltséget és a stílust, míg Sophie-éknál még könyvek sem voltak. Ráadásul a szülei elváltak, így édesanyja egyedül nevelte őt és a bátyját.

2. Élt a kommunista Kelet-Európában

A házibuli-filmek sikere utána úgy tűnt, hogy megszületett Franciaország új szexszimbóluma. Sophie Jean-Paul Belmondóval játszott a Kellemes húsvéti ünnepeket!-ben, ami hatalmas sikerével biztosította neki a nem túl okos, de nagyon vonzó lány szerepkörét. De jött a nála 26 évvel idősebb lengyel rendező, Andrzej Żuławski, és minden megváltozott. Rajongói legnagyobb megrökönyödésére Marceau összejött a rendezővel, 15 évig együtt is maradtak, csináltak négy közös filmet és született egy fiuk. 1986-ban a pár egy időre Lengyelországba költözött. „Egy kétszintes házban laktunk egy kommunista városban. Folyóvíz volt, de ivóvíz nem. Egy forráshoz kellett kimennünk vizet meríteni, ha teát akartunk főzni. Azt hiszem, elég jól tudok alkalmazkodni, bárhol képes lennék élni” – mondta erről később.

A nemrég elhunyt Żuławski a színésznő filmválasztásait is befolyásolta: vígjátékok helyett drámákat és kosztümös filmeket vállalt, és bár szembe ment az elvárásokkal, a népszerűsége nem csökkent. Mostanában is bevállalós: egyik legújabb filmjében, egy börtöndrámában anyaszült meztelenre vetkőzik.

3. Nem csak színésznő

Bár közel ötven flmben szerepelt, melyek között akad dráma, vígjáték, thriller, olyan kasszasiker, mint A rettenthetetlen, és egy James Bond-film (A világ nem elég) is, az igazi remekművek elkerülték. Nem véletlenül nincs komoly filmes díja, valahogy sosem kapott olyan szerepet, ami Oscart ért volna. Talán ő is érezte, hogy nincs szerencséje a forgatókönyvekkel, ezért 2002-ben rendezni kezdett. A Beszélj a szerelemről! forgatókönyvét is ő írta, és nem nehéz belelátni a Żuławskival folytatott kapcsolatát. A filmben egy 15 éves kapcsolat megy tönkre, ahol a férfi jóval idősebb, mint a nő.

A következő rendezése, A 401-es szoba titka című misztikus thriller elég nagy bukás lett, de ennek köszönhette második házasságát Christopher Lamberttel, aki a film főszereplője volt. „Sophie rendezte A 401-es szoba titkát, és ki nem állhatta, ha másnaposnak látott. Azt mondta, te sokkal többet érsz annál, hogy így végezd. Akkor azt mondtam magamban, nem igaz, hogy ennek a gyönyörű nőnek emiatt ne kelljek. De egyedül nem tudtam volna leszokni az italról” – idézte fel Lambert, hogy tette le az italt Marceau kedvéért. Azóta elváltak.

4. Egy megátalkodott hazudozó

„Megátalkodott hazudozó vagyok. Tökéletesen tudok füllenteni. Rendszeresen, napjában többször, előre megfontoltan, vagy szándék nélkül, spontán vagy pimaszul, tiszta, tágra nyílt szemekkel hazudok. Menekülök a rossz szellemeim elől, hátat fordítok nekik. Lopakodok és elmenekülök mihelyt az élet a markába kaparint, és csak az igazság mutatkozik meg. Nem szeretek magamról beszélni. Ez a legnagyobb hazugságom, a legféltettebb titkom. Azt mondják, hogy nem jól ismerem magam. De mi van egyáltalán, ami tudnivaló? Nap mint nap milliárdnyi új atomot lélegzem be. Még a verőfényben is azt kérdezem magamtól: ki is vagyok?”

Magyarországon 2003-ban jelent meg az Apró hazugságok, Sophie Marceau önéletrajzi ihletésű regénye. Bár fikcióról van szó, elég sok a hasonlóság a főhős és a színésznő között. A regény hősnője is egyszerű családból való, aki nagyon korán a saját lábára állt, és kezdett saját életet Párizsban. Az első szerelem is korán jött az életében, talán túl korán. Az Apró hazugságokat nagyon szerette a kritika és a közönség is: dicsérték a könnyedségét, és azt a kitartást is, ahogy a hősnője az élete igazi értelmét keresi.

5. Visszautasította a Becsületrendet

Idén márciusban a legmagasabb francia állami elismerést, a Francia Köztársaság Becsületrendjét utasította vissza, mert a szaúdi koronaherceg pár nappal korábban szintén megkapta ezt a kitüntetést. Marceau egy Twitter-bejegyzésben emlékeztetett arra, hogy Szaúd-Arábiában csak tavaly 154 embert végeztek ki, ezért utasítja vissza a Becsületrendet. Mohammed bin Nayef kitüntetését egyébként a francia kormány igyekezett minél diszkrétebben intézni, mondván, hogy ők csak a diplomáciai hagyományok szellemében jártak el, tulajdonképpen formaságról van szó. Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a színésznő politikai kérdésekben megnyilvánult. Twitterén véleményezte többek között a brexitet és a bagdadi helyzetet is.

+1 Imádta a Saul fiát, és Szabó Magda a kedvenc írója

2009-ben a L'Express című francia hetilap arról kérdezte Marceau-t, hogy ki a kedvenc írója. Ő pedig azt válaszolta, hogy Szabó Magda, akit két éve fedezett fel magának, és azóta minden könyvét elolvasta. Emellett neki is köszönhetjük, hogy Nemes Jeles László azóta már Oscar-díjas filmje, a Saul fia elnyerte a zsűri nagydíját tavaly Cannes-ban. Sophie Marceau ugyanis tagja volt a zsűrinek. Az Indexnek elmondta, hogy soha nem látott még a Saul fiához hasonló megközelítést a holokausztról készült filmekben. A színésznő nyilatkozatát itt lehet megnézni:

(Borítókép:  Jake Gyllenhaal, Joel Coen, Sophie Marceau, Rossy de Palma, Sienna Miller, Xavier Dolan, Rokia Traore, Ethan Coen a 68. Cannes-i Filmfesztivál záróeseményén, 2015-ben. Fotó: Pascal Le Segretain/WireImage)