A Derült égből apu előzetese alapján tizenkettő egy tucat családi vígjátéknak tűnik, méghozzá abból a típusból, amelyben egy apaságra teljesen alkalmatlannak látszó, felelőtlen macskajancsiból mindenki őszinte meglepetésére A Világ Legjobb Apukája válik, aki Prücsöknek hívja a bűbájos kislányát, és ketten együtt minden nehézséget legyőznek, még a gyerekért bejelentkező anyát is. Csakhogy ez a film nem egészen erről szól.

Hugo Gélin filmje ugyanis csak félig-meddig vígjáték, és a végére valahol egész máshol lyukad ki. A Derült égből apu (Demain tout commence) egy mexikói film (No se aceptan devoluciones) remake-je, főszereplője az Életrevalók ápolójaként világhírűvé vált Omar Sy, de a női főszerepben látható Clémence Poésy is jól ismert lehet a Harry Potter-filmekből és az In Bruges-ből. Minden adott tehát egy újabb francia kasszasikerhez, mégis meglepődnék, ha ez a film megközelítőleg akkora siker lenne, mint Sy korábbi főszerepei.

A szokás szerint laza és életvidám férfit alakító Syvel (Samuel) itt valahol a Riviérán találkozunk, ahol egy jachtkölcsönző cégnél van nagyon kényelmes munkája, amelynek része a folyamatos partizás, sőt, a kliensekkel folytatott szex is. Az egyik ilyen röpke viszonyból viszont születik egy gyerek, akit a semmiből felbukkanó anya (Kristin) váratlanul rá is bíz Samuelre, hogy aztán nyolc évig ne is hallasson magáról.

Samuel csak annyit tud a nőről, hogy Londonban él, ezért utánamegy, de az a város elég nagy ahhoz, hogy valakit csak úgy megtaláljon, viszont összeismerkedik honfitársával, Bertrand-nal, aki a filmszakmában dolgozik, mellesleg pedig meleg. Utóbbi nemcsak szállást, de állást is szerez Samuelnek, aki végül Londonban ragad, és amikor nyolc évvel később viszontlátjuk, akkorra már az mintaapa lett belőle, akit a trailerből ismerhetünk: ő és a tündéri Gloria együtt táncolnak, mókáznak, amikor csak tehetik, mintha csak egy mesében élnének.

Gloria az anyjáról csak annyit tud, hogy titkosügynök, aki életveszélyes megbízatásokat teljesít valahol a világ másik végén - legalábbis ezt hiteti el vele Samuel. Csakhogy az anya váratlanul megjelenik nyolc év után, és ezzel a vígjáték átfordul családi drámává. És ugyan egy Kramer kontra Kramer-szituációra még fel lehettünk készülve, de az alkotók aztán még bevisznek egy igazi gyomrost is a nézőknek, gondoskodva egy igazi, váratlan, könnyfakasztó csavarról.

Kár, hogy egy ilyen felületes és vállaltan butuska filmtől teljesen hiteltelen, amikor hirtelen komoly kérdésekkel próbál kezdeni valamit, és talán joggal is érezheti becsapva magát, aki egy habkönnyű filmre számított, némi családi civakodással, a végén viszont valami egészen mást kap. 

Ezekhez jön a következetlen sztorivezetés, meg az olyan karakterek, mint a nyolc év alatt semmit sem változó, és tökéletesen semmilyen Kristin, a bántóan bugyuta és minden férfival kikezdő Bertrand, az inkább ifjúsági tévéfilmbe illő, egydimenziós többi szereplőről nem is beszélve. És igen, Omar Sy is már sokadszorra játssza ugyanazt a szerepet, és egyre nehezebb elhinni róla, hogy képes lenne egyáltalán mást is játszani.

A Derült égből apu a példa rá, hogy még Sy sem lehet biztosíték a feltétlen sikerre: ami az Életrevalókkal és még a Sambával is bejött, az itt nem, legalábbis egy ilyen hiteltelen és szégyentelenül nézőríkató filmet nem tud egymaga elvinni a hátán. Pláne, ha az alkotók se tudták eldönteni, milyen filmet is akarnak egyáltalán csinálni.