Ezek voltak Penélope Cruz sminkes cuccai a Spanyolország királynőjében. A Jófogáson vettük őket amúgy

– mutat Lutter Panni berendező néhány üvegtárgyra. A Made in Helsinki hatalmas épülete tele van ilyen tárgyakkal. Kicsit odébb cseresznyefák hevernek. „Ezeket a cseresznyefákat mi csináltuk Mundruczó Kornél új filmjéhez, a Felesleges emberhez.” A Made in Helsinki (a nevét a Helsinki útról kapta, ahol van) kifejezetten reklámos és filmes munkákra jött létre. Attól különleges, hogy egyszerre filmstúdió, ahol forgatni lehet, de kellék- és díszlettár is.

A projekt ötletgazdája Ágh Márton látványtervező (Frankenstein-terv, Delta, Fehér isten, Pánik, Tiszta szívvel) volt, aki Pannival hozta létre a helyet. A Made in Helsinki egy része abból a hiányérzetből született, hogy a filmeseknek kéne egy olyan hely, ami úgy néz ki, mint egy trendi loftlakás, de mégsem az. Vagyis a stáboknak nem kell lábzsákot húzni, lehet a falba fúrni, festeni, parkettázni. A tulajdonos nem lesz rosszul attól, hogy a filmesek, akik kibérelték a lakását, mit művelnek benne. Nem kell a parkolásért fizetni, van megfelelő erősségű áram, sminkszoba. „Ezt a lakást főleg a reklámfilmesek szeretik, az egyik első munka, ami itt készült, egy óvszerreklám volt, de forgattak már a nappaliban játékfilmeket is” – meséli Panni. És volt két olyan pár, is akik a Made is Helsinkiben tartották az esküvőjüket.

Eleinte a forgatásokra bérelt tárgyakat vették meg egy-egy munka után, de Panni szerint legalább háromezer helyről vannak dolgaik. Vannak tárgyak, amiket külön egy-egy film kedvéért csináltattak, és persze olyanok is, amiket interneten vagy az ecseri piacon találtak.

Lutter Panni nem iskolában tanulta a szakmát, nem is nagyon tud olyan magyar berendezőről, aki így tett volna. Egyszerűen elkezdett forgatásokon dolgozni, és berendező lett belőle. Először egy Prop Club nevű cégnél dolgozott, aztán jött a saját vállalkozás. A berendező az, aki a rendező és a látványtervező elképzeléseit megpróbálja megvalósítani. Amikor egy filmszereplő lakását be kell rendezni, általában a szociális helyzete, anyagi háttere, családi állapota és az ízlése alapján nagyjából belövik a látványt, aztán jönnek az egyéb szempontok. Például az, hogy ha sok vér fog folyni a jelenetben, akkor ne legyen fehér a szőnyeg, mert szinte lehetetlen lesz a felvételek között újra és újra tökéletesen megtisztítani.

Nem ritka, hogy a rendező vagy a látványtervező igényei kissé elrugaszkodnak a megvalósíthatótól, vagy egyszerűen nem látják a munkamennyiséget egy feladat mögött. Néha nem tudják, hogy hány órányi szervezés, telefonálás, „könyörgöm, ne tegye le” telefon áll egy-egy tárgy megszerzése mögött. Panni szerint a civilek, akiktől tárgyakat kell kérniük, amúgy sem mindig bírják a filmes tempót. „Kell, nagyon kell, könyörgöm, tessék maradni. És aztán, amikor már az egész családja ezt csinálja, öt perccel azelőtt, hogy oda kéne érnünk, szólunk, hogy mégsem kell. És sajnos ez rendszeres.” Kölcsönkérni tárgyakat pont ezért nem szeret, de az is kellemetlen, ha valaki átdolgozza a hétvégét, hogy kész legyen a filmeseknek, aztán kiderül, hogy nem kell nekik, amin dolgozott.

Mundruczó Kornél előző filmje, a Fehér isten forgatásán például a vágóhíd udvarának berendezéséhez több ezer húsos rekeszt kellett beszerezniük, ami azért volt nehéz, mert a rendező azt kérte, hogy pirosak legyenek. „Amikor meglátta a berendezett vágóhidat, egy nappal a forgatás előtt, úgy érezte, hogy ettől a sok pirostól olyan Walt Disney-s lett az egész, legyen inkább az összes fehér. Van ilyen, meg kell oldani.”

Egyik kedvenc hazai munkájuk Till Attila Tiszta szívvel című filmje volt. A Vitanovics Dusán által játszott Rados nevű főgonosz lakását kellett berendezni, aminek egyrészt nagyon jól kellett kinéznie, másrészt egy csomó másik szempontot is figyelembe kellett venni. A filmben Rados kutyái a lakásban rátámadnak a főszereplőkre, ezért fontos volt, hogy olyan padló legyen, amiről az állatok el tudnak rugaszkodni. A parketta például nem jöhetett szóba, mert azon a kutyák csúszkáltak volna. De volt olyan díszletelem is, ami körülbelül másfél másodpercig látszik a filmben, de Panniék egy hetet dolgoztak vele.

A munkáik hetven százaléka külföldi stábokkal zajlik. „Az amerikai, angol, japán, spanyol, koreai és indiaiak forgatások között között hatalmas különbségek vannak. Van, ami nekem könnyebben követhető, és van olyan, amikor csak fogom a fejem, hogy mi ez a káosz.” A már említett Spanyolország királynőjét például nagyon szerették. Eleve különleges volt az alaphelyzet, mert a rendező, Fernando Trueba, közel húsz éve csinált egy filmet, Álomlány címmel. Most kitalálta, hogy elkészíti a folytatását ugyanazokkal a szereplőkkel, akik akkor még nem voltak annyira híresek, mint most. (Penélope Cruz mellett játszott a filmben a Torrente-filmek főszereplője, Santiago Segura és a Homeland sztárja, Mandy Patinkin is.) Mégis összeállt az teljes stáb, és tavasszal leforgatták Pesten a filmet. Panniék úgy látták, hogy

Ehhez a filmhez nemcsak a színésznő sminkcuccait kellett beszerezni, hanem egy repülőgépet, bár ez már a gyártás feladata volt. Méghozzá egy olyan gépet, amit az ötvenes évek Madridjában is használhattak volna. „Nagy nehezen meglett, erre a forgatás előtt kiderült, hogy a gépet éppen szétszedték, és elkezdték felújítani.” Panni szerint ez még így is könnyebb feladat volt, mint néha egy bicikli beszerzése. „Repülőt nem lehet bárhonnan leakasztani, az ember felhívja azt a két-három számot, ahol egyáltalán elképzelhető. Van vagy nincs? Egyszerű. Bicikliből meg több ezerféle van, ott nehezebb megtalálni a tökéletest”.

Van olyan is, hogy egy forgatás nem a feladattól marad emlékezetes. „Most fejeztünk be egy indiai filmet, Shah Rukh Khannal a főszerepben.

Ez a munka Panni szerint tornádójellegű forgatás volt, nem előzte meg hosszas előkészület, a stáb megjött, másnap már dolgoztak is. Tipikus bollywoodi sztorit forgattak több európai városban arról, hogy egy nő elveszti a jegygyűrűjét egy európai utazáson, visszamegy megkeresni, és szerelmes lesz.

Panni úgy látja, hogy a magyar filmesek mára felnőttek a feladathoz és a hatalmas forgalomhoz, és lényegében bármilyen külföldi stáb kéréseinek meg tudnak felelni. „Persze van olyan, hogy annyi nagy film forog, hogy képtelenség egy rendes stábot összeszedni. De szinte bármit kérhetnek már, meg tudjuk oldani.” Az egyik most forgó munkájuk például a jövőben játszódik, 2100-ban. „Meg egymillióban, de oda már nem kellett berendezés.”