December végén egyetlen nap különbséggel halt meg Carrie Fisher színésznő-forgatókönyvíró és édesanyja, Debbie Reynolds színésznő. Két nő, akik külön-külön is világhírűek voltak, és akiknek ellentmondásos viszonya is közismert volt. Ez a viszony izgatta Alexis Bloom és Fisher Stevens rendezőket, akik Vakító fények: Főszerepben Carrie Fisher és Debbie Reynolds (Bright Lights: Starring Carrie Fisher and Debbie Reynolds) címmel készítettek dokumentumfilmet róluk. A filmet a napokban mutatták be az HBO-n, és bár nem annak készült, őszinte és szívmelengető emlékezés lett belőle két kivételes nőről.

Az öregedés mindannyiunk számára borzalom, de ő nagyobb magasságból zuhan. 

Carrie Fisher így írta le azt a helyzetet, amiben nyolcvanas éveiben járó édesanyja volt. Egy színésznő, aki sokadjára fogadja meg, hogy tényleg az utolsó fellépésére készül, de aztán orvosai tanácsa ellenére újra és újra színpadra áll. Akinek, legalábbis a lánya szerint, a családja soha nem tudott olyan örömet és kielégülést okozni, mint a hivatása. Aki, legyen bármilyen fáradt és elgyötört, mindig tökéletes frizurával, sminkben és ruhában jelenik meg, és soha nem tűnik el a mosoly az arcáról. És mellette ott a lánya, a világ Leia hercegnője, aki kicsit mindig slampos, kicsit mindig szétcsúszott, és aki egy életen át harcolt a drogokkal és a mániás depresszióval. És aki mindig lefegyverzően őszinte volt.

Ha van jól dokumentált család, akkor Carrie Fisheréké az. A filmhez bőven volt miből válogatni, a család ugyanis mindig reflektorfényben élt. Debbie Reynolds szinte gyerekfejjel, 16 évesen kezdte a színjátszást, miután megnyert egy szépségversenyt. Szerepelt pár musicalben, fellépett a Broadwayn, aztán 1952-ben Gene Kelly partnere lett az Ének az esőben című filmben. Csak húszéves volt, amikor ennek köszönhetően világhírű lett. Egész életében megállás nélkül dolgozott, abban az évben például, amikor Carrie Fishert megszülte, három filmben szerepelt.

23 évesen életében először szerelmes lett, és feleségül ment Eddie Fisher énekeshez, aki talán még nála is nagyobb sztár volt.

Egy csomó teher nehezedik a sztárszülők gyerekeire – például a Life magazin címlapja kétpercesen

mondta Carrie Fisher arról, hogy milyen is volt nyilvánosság előtt zajló életük. A párnak egy fia is született, Todd, de a házasság így sem tartott tovább négy évnél. Repülőgép-szerencsétlenségben meghalt Liz Taylor – Reynolds legjobb barátnőjének és szomszédjának – férje. Eddie Fisher pedig addig vigasztalta a gyászoló özvegyet, míg egymásba szerettek, és Fisher otthagyta a családját Taylorért. Ez körülbelül akkora szenzáció volt, mint ma Brad Pitt és Angelina Jolie válása, és a sajtó is ugyanolyan hisztérikusan reagált rá. Fisher lett Liz Taylor negyedik, de messze nem utolsó férje. Debbie Reynolds pedig folytatta hollywoodi karrierjét, és hozzáment egy cipőbolthálózat tulajdonosához, Harry Karlhoz. Róla később kiderült, hogy szerencsejátékokra és prostituáltakra verte el a felesége vagyonát.

Carrie Fisher gyerekkorától fellépett anyja showműsoraiban. Debbie Reynolds könnyekkel a szemében meséli el a filmben, hogy mennyivel jobb hangja volt, mint neki, mégsem kezdett vele igazán semmit. És közben látunk egy felvételt a 15 éves Carrie Fisherről, ahogy iszonyatos zavarban énekel az anyja mellett, valóban kivételesen jó hangon. Csak 21 éves volt, amikor megkapta a Csillagok háborújában Leia hercegnő szerepét, hogy aztán egy életen át küzdjön azzal, hogy az emberek azonosítják egy kitalált karakterrel, és számonkérik rajta, hogy miért nem olyan, mint Leia. „Imádnak téged” – mondja neki a barátja, miután Fisher órákon át dedikált Leia hercegnős képeket.

Ők Leia hercegnőt imádják, akinek én vagyok a gyámja

– hangzik a válasz.

Pedig Fisher ezer más dolgot csinált. Játszott a Blues Brothersben, a Hannah és nővéreiben, a Harry és Sallyben, segített egy csomó film forgatókönyvének helyrepofozásában, dolgozott többek között a Halálos fegyver 3., az Apáca show, Az utolsó akcióhős, a Nászok ásza, a Mr. és Mrs. Smith és a Star Wars-előzménytrilógiából a Baljós árnyak és A Sith-ek bosszúja szkriptjén. De maga is írt könyveket és filmet, a Képeslapok a szakadékból-t, amiben anyjával való ellentmondásos viszonyát dolgozta fel. A filmben Merly Streep játszotta a fiatal, drogproblémákkal küzdő színésznőt, és Shirley MacLaine az anyját, a dívát, aki lánya életének legfőbb megkeserítője.

Ezt a dokumentumfilmet is Fisher akarta elsősorban, még ha később terhesnek is érezte, hogy a filmesek mindenhova követik őket. Mégis megengedték nekik, hogy forgassanak a birtokukon, ahol anya és lánya két egymás mellett lévő házban élt. Benézhetünk kólával teletömött hűtőjükbe (kólafüggők voltak), és megnézhettük Fisher életnagyságú Leia hercegnő szexbabáját, amit a nappaliban tárolt.

A filmesek megörökíthették őket olyan intim helyzetekben, mint amikor egy személyi edző gyötri Fishert, hogy elég vékony legyen a Csillagok háborúja folytatásában („a Lucasfilm heti jelentést kér a súlyomról”), vagy amikor együtt néznek régi családi videókat. Látjuk, hogy Fisher milyen elszántan küzdött azért, hogy az édesanyja minden helyzetben megőrizhesse a méltóságát. Hogy a testvérek a végsőkig támogatták anyjukat abban, hogy létrehozhasson egy múzeumot hollywoodi relikviagyűjteménye számára, még akkor is, ha ez a hobbi azzal járt, hogy adósságokba verte a családot. (És hogy különös módon Reynolds milyen sok tárgyat gyűjtött be Liz Taylor hagyatékából.)

„Amiatt kéne aggódnom, hogy nem tudom elengedni a lányomat. Ehelyett amiatt aggódok, hogy nem tudom elengedni az anyámat. Nálunk minden fordítva van” – foglalta össze Fisher a viszonyukat. Ami minden vita ellenére mély és szeretetteljes volt. Végül annyi férj, élettárs, filmszerep és elvonókúra után ők ketten maradtak egymásnak. „Carrie-vel akarok lenni" – fia elmondása szerint ezek voltak Debbie Reynolds utolsó szavai, amikor egy nappal lánya halála után meghalt.