Szívesebben vagyok okos, mint híres

ez az a mondás, amit minden Natalie Portmanről szóló cikkben idéznek a színésznőtől, és ő alighanem örül ennek, mert nem egy interjújában hangoztatta, hogy a tanulást többre tartja, mint a hollywoodi karriert. Annyira, hogy egy időre félbe is szakította filmes pályáját, hogy diplomázhasson a Harvard pszichológia szakán. Végül mégsem ez törte majdnem ketté gyerekkora óta tartó karrierjét, hanem a Star Wars előzményfilmek, melyek egyébként dollármilliárdokat termeltek. De szerencséje volt, és nem jutott főszereplőtársa, Hayden Christensen sorsára, akiről ma már szinte nem is tudják, hogy kicsoda. Portman viszont élete második Oscarját veheti át február végén, nem sokkal második gyereke születése előtt.

Ez a szerencse születése óta kíséri. Jó családba született Jeruzsálemben, édesapja orvos, anyja színésznő. Anyai ágon orosz és osztrák, apai ágon lengyel és román zsidók az ősei, dédszülei közül ketten Auschwitzban haltak meg, egyik dédanyja pedig a briteknek kémkedett a második világháborúban. Portman eredeti neve Natalie Hershlag, de állítólag családja védelmében, hogy ne zaklassák őket az újságírók, felvette egyik nagyanyja vezetéknevét. Egyetlen gyerek, aki minden lehetőséget, támogatást, figyelmet megkapott szüleitől. Hároméves korában New Yorkba költöztek, egy ottani zsidó általános iskolába járt, amikor felfedezték. Eleinte modellmunkákat kínáltak neki, de ezek nem érdekelték különösebben, színészkedni akart.

Portman állítja, hogy már kisiskolás korában pontosan tudta, hogy mit akar elérni, és ezért kész volt keményen dolgozni. Az egy dolog, hogy mindvégig kitűnő tanuló volt, de emellett színjátszást tanult, színházi táborokba járt, színpadi szerepeket vállat. 13 évesen aztán megkapta első filmszerepét Luc Besson filmjében, a Léon, a profiban. A bérgyilkos és a kislány barátságának történetét a közönség és a kritika is nagyon szerette, Portmant pedig rögtön kikiáltották a jövő nagy filmsztárjának. A következő években olyan filmekben játszott, mint a Szemtől szemben (Al Pacióval és Robert de Niróval), a Gyönyörű lányok, A varázsige: I love you (Woody Allen) vagy a Támad a Mars!

Még ennél is érdekesebb, hogy milyen filmekben nem játszott, holott felajánlották neki. Nem vállalta el a Rómeó+Júlia főszerepét, mert nem akart 15 évesen szerelmi jeleneteket forgatni, és nem tetszett neki, hogy a férfi főszereplő, Leonardo DiCaprio már 22 éves. (Ezt a szerepet végül Claire Danes kapta meg.) Elutasította Ang Lee nagyszerű filmjének, a Jégviharnak az egyik szerepét, ahogy a Lolita címszerepét is. Eljátszotta viszont Anna Frankot a Broadway egyik színpadán. Még nem érettségizett le, amikor megkapta a Star Wars előzménytrilógia női főszerepét, és eljátszhatta Leia és Luke anyját, Amidala királynőt. Úgy tűnt, hogy ez lesz a nagy kiugrás, ami végleg a legnagyobb filmsztárok közé emeli, de aztán majdnem teljesen tönkretette.

Kijött az első film, és mindenki meg volt róla győződve, hogy szörnyű színésznő vagyok. Az évtized legtöbbet kereső filmjében voltam a női főszereplő, de egy rendező sem akart velem dolgozni.

Mike Nichols jó barátom, ő írt egy levelet Anthony Minghellának és megkérte, hogy válogasson be a Hideghegy című filmbe, mert kezeskedik értem. Anthony elégedett volt, és szólt Tom Tykwernek, akivel egy rövidfilmet forgattam, majd jött a V, a Wachowski testvérekkel. Szerencsém volt - mondta erről később. (A Star Wars-filmekkel begyűjtött három Arany Málna jelölést is, 2000-ben és 2003-ban is a legrosszabb filmes párosok közé válogatták őket Hayden Christensennel, 2003-ban pedig Portmant a a legrosszabb női epizódszereplő kategóriában is jelölték.)

Pedig annyira bízott a trilógiában, hogy 1999-ben bejelentette, hogy évekig nem akar másban szerepelni, ezeken a filmeken kívül csak a tanulásra koncentrál. A pszichológia mellett teológiát és filozófiát is hallgatott, a neuropszichológia és a jog összefüggéseiről írt dolgozata A+ minősítést kapott, egyik professzora az asszisztenseként alkalmazta. Tudományos fokozatnak ugyan nem számít, de még Erdős-száma is van. Biztos számított az is, hogy világsztár, a Facebookról szóló Közösségi hálóban még utalnak is rá, mint az egyetem egyik leghíresebb diákjára, de ész nélkül mindez nem ment volna. És ehhez még öt nyelven beszél, az angol mellett héberül, franciául, németül, japánul. Ja, és rappelni is tud, mint az alábbi videóból kiderül.

A fent említett rendezőknek köszönhetően rövid idő alatt visszakapaszkodott az elismert színésznők közé. A Közelebb című szerelmi drámában egy sztriptíztáncost alakított, amiért Golden Globe-ot kapott és Oscarra is jelölték. (Végül Cate Blanchett nyert.) A V mint vérbosszú kedvéért hagyta magát kopaszra borotválni, A másik Boleyn lány című film forgatása előtt pedig elérte, hogy megcseréljék a szerepeket, és a jóságos Mary helyett a romlott Annát játszhassa el. Jó filmekben játszhatott, ráadásul 2008-ban ő lett a cannes-i filmfesztivál legfiatalabb zsűritagja.

De az igazán nagy dobás 2010-ben jött el. Ekkor kapta meg Darren Aronofsky Fekete hattyú című filmjének főszerepét. A szokásos stréberségével készült a szerepre, tíz kilót fogyott, holott eredetileg is nagyon vékony volt, naponta 6-8 órán át balettozott, hogy minél hitesebben alakíthassa az élete nagy lehetőségére készülő balerinát. Az eredmény egy hibátlan alakítás és egy Oscar-díj lett (meg mellette egy csomó másik díj). A Fekete hattyúnak köszönheti a családját is, ekkor ismerkedett meg Benjamin Millepied francia táncos-koreográfussal, 2011-ben megszületett kisfiuk, Aleph, később összeházasodtak, és nemsokára megszületik a második gyerekük. Gyerekkora óta hollywoodi sztár, de ebben az egy mondatban össze lehetett foglalni mindazt, amit a magánéletéről tudni lehet. Egy lepkefingnyi botránya sem volt soha, ha csinált is bármi durvát, azt ügyesen eltitkolta.

A Fekete hattyú után mindenki azt hitte, hogy Natalie Portman most már Hollywood királynője marad, mégis sikerült majdnem a földbe állítani a karrierjét megint. Ezt a filmet ugyanis két közepes vígjáték követte, igaz, a Király!-t nem éppen a forgatókönyv iránti rajongásból vállalta el. Ekkoriban úgy tűnt, hogy nem fogják tudni bemutatni Fekete hattyút, Portman pedig a Király!-ért kapott pénzzel akarta segíteni az előző filmjét. A másik komédia, az Ashton Kutcherral forgatott Csak szexre kellesz nemrég került újra terítékre. Mégpedig azért, mert Portman egy interjúban elmesélte, hogy ebben a filmben harmadannyi pénzt kapott, mint a férfi főszereplő, holott egyformán ismertek voltak, és neki még egy Oscarja is volt.

Nem voltam annyira mérges emiatt akkoriban, mint amennyire annak kellett volna lennem. Úgy értem, mindannyiunkat jól megfizettek, ezért nehéz lett volna panaszkodnom, de tény, hogy a férfiak és nők bére között őrült különbségek vannak.

Hát így lehetett ő ekkoriban a legjobban megtérülő hollywoodi sztár. A Forbes számításai szerint minden neki kifizetett dollár közel 43 dollárt fialt a filmstúdióknak.

Valószínűleg a pénz lehetett az oka annak is, hogy bevállalt két Thor-filmet, aztán kiszállt a szuperhős bizniszből, hogy elkészítse első saját rendezését, Amos Oz önéletrajzi regényéből. A Szerelemről, sötétségről Izrael első éveiről szól, Portman az egyik főszerepet, Oz édesanyjának karakterét is magára osztotta. Hogy mi ment félre, rejtély, hiszen egy okos, érzékeny, a téma iránt elkötelezett színésznő készített filmet egy remek könyvből. A Szerelemről, sötétségről-t mégis ízekre szedték a kritikusok, a giccses, az ostoba és a szájbarágós még a legenyhébb jelzők voltak. A következő filmje, a Jane Got a Gun című western karrierjének legnagyobb pénzügyi bukása lett.

Nagyon kellett tehát a siker, amikor a Fekete hattyú rendezője, Darren Aronofsky összehozta a chilei Pablo Larraínnal, hogy készítsenek közösen filmet Jackie Kennedyről. Ebből hatalmas bukás is lehetett volna - mondja utólag Portman, de ehelyett az utóbbi évek legjobb életrajzi filmje készült el. Portman a Fekete hattyú óta nem volt ilyen jó, teljesen megérdemelt az Oscar-jelölése. Nem lenne fair, ha Emma Stone nyerne a Kaliforniai álomért, egyszerűen azért, mert ez a két szerep nem egy súlycsoport, Portman feladata sokkal nehezebb volt. Ő pedig azzal a szorgalommal és szívósággal ahogy eddig mindent, ezt is megoldotta.