Zack Braff, a Vén rókák rendezője és Theodore Melfi a film forgatókönyvírója (ő rendezte egyébként A számolás jogát) valószínűleg imádták a Hell or high watert. Ezt mondjuk meg is értem, a magyar mozikat sajnos elkerülő neowestern 2016 egyik legjobb filmje volt. Braffnek, akit főleg a Dokik című sorozatból és A régi környék rendezőjeként ismerhetnek, annyira tetszett, hogy úgy döntött, le is forgatja még egyszer nyugdíjasverzióban. Csak éppen egy másik film, az 1979-es Going in Style remake-jének álcázza. (Ezt a filmet magyarul Öreg rókák nem vén rókák címmel vetítették.)

Más magyarázat nem nagyon van arra, hogy a Vén rókák néhány jelenete miért emlékeztet kísértetiesen a Hell Or High Waterra. Két nagy különbség azért mégis van: a Vén rókák (Going in Style az angol címe, mint a 79-es eredetinek) hősei vagy negyven évvel idősebbek, mint a Hell Or High Water szereplői, és most egy vígjátékról, nem egy kőkemény drámáról beszélünk.

De a lényeg mégis ugyanaz: a fő ellenség a bank, ami mindenkit megnyomorít, tisztességtelen gumiszabályokkal játszik, méltatlan körülmények közé kényszeríti a kisembert. Más eszköz nem marad, mint a bank ellen fordulni, de itt a bankrablás nem bűncselekmény, hanem egyfajta igazságtétel. A rablók csak visszaveszik, ami az övék, visszarabolják, amit elvettek tőlük. A Hell Or High Waterben texasi suttyók, a Vén rókákban pedig New York-i nyugdíjas gyári munkások lesznek áldozatból bűnözők.

Joe (a 84 éves Michael Caine elképesztő formában) nyaka körül szorul a hurok. A nyugdíja egy ideje nem érkezik meg, mert a gyár, ahol dolgozott, súlyos pénzügyi gondokkal küzd. A hitele törlesztőrészlete megugrott, tekintettel arra a bizonyos apró betűs részre, amiről őt is elfelejtették hatékonyan tájékoztatni, a házát a jelzálog miatt lényegében bármikor elvesztheti. Ez elsősorban nem neki gond, hiszen ő bevonulhat egy öregek otthonába, de nála lakik a lánya és az unokája is. Mégpedig azért, hogy így is spóroljanak, és a kislány a lehető legjobb iskolába járhasson. Éppen a hitelügyintézőjével tárgyal, amikor kirabolják a bankot. Joe-ra a bankrablók, akik az ügyintézőből gúnyt űznek, de kisnyugdíjas tárcájára nem tartanak igényt, nagy hatással vannak. Egyre jobban érik benne a gondolat, hogy ő is így akar pénzt szerezni.

A rablást két hasonló korú és helyzetű haverjával képzeli el. Willie (Morgan Freeman) sincs jobb helyzetben, neki új vese kéne, de a kora és a biztosítása miatt erre lényegében nincs esélye. A családját egy évben egyszer látja, nem mintha nem lenne rájuk kíváncsi, csak ennyiszer tudja kifizetni a repülőjegyet. Albert (Alan Arkin) meg vénségére kénytelen botfülű gyerekeket zenélni tanítani, de sütire az ebéd után még így sem futja egyiküknek sem. Bankot rabolni tehát akarnak, de börtönbe menni nem, ezért úgy kell megszervezni az akciót, hogy mindenkinek bombabiztos alibije legyen.

Az idősekről szóló vígjátékok humora a legtöbbször végtelenül szomorú. Elég csak a nyugdíjas Másnaposokra, a szintén Morgan Freemannal (és Robert De Niróval, Michael Douglasszel és Kevin Kline-nal) készült Last Vegasra vagy a magyar mozinézők hatalmas kedvencére, A nagyfater elszabadulra gondolni. Bár a Vén rókákban szintén viccelnek a 70, sőt a 80 feletti korosztály vizelési szokásaival és szexuális életével, de ezt mindig jó ízléssel teszik. Ez a film egyszer sem sérti meg a karakterei és ezzel együtt a színészei méltóságát, nem érezzük azt, hogy pénzért csinál magából hülyét pár színészlegenda.  Az például , ahogy Michael Caine azt mondja, hogy

Isteni volt a vacsora, amit a mirelit halból ki lehet hozni, azt te kihoztad!

sokkal viccesebb, mint a recskázáson kapott De Niro.

Szóval a viccek általában jók, de a sztori teljesen kiszámítható. Éppen ezért nem szerencsés, hogy annyit tanakodnak a hőseink a rablás előtt, hiszen tudjuk, hogy úgyis rabolni mennek, enélkül nem lenne film. (Viszont a szupermarketbeli próbarablás és annak következményei a film legviccesebb jelenetei közé tartoznak.) A Vén rókákban nincs olyan fordulat, amit ne tudnánk kitalálni jó előre, feszültséget, izgalmakat ne ettől a filmtől várjunk.

Viszont szerethetőek a karakterek, még akkor is, ha magyar szemmel ezek a nyugdíjasok inkább irigylésre méltó helyzetben vannak, mint lecsúszottak. Caine, Freeman és Arkin figurái ugyanis jól néznek ki, jól öltöznek, és aktív társadalmi életet élnek. Az időskori elhülyülést a Christopher Lloyd által játszott Milton képviseli, de persze ez is inkább humoros, mint tragikus. Oké, nincs pénzük desszertre, de minden nap beülnek a kedvenc büféjükbe. Mutassanak egy magyar nyugdíjast 80 felett, aki ezt meg tudja tenni!