Az év eddigi legnagyobb mozis meglepetése egyértelműen a Tűnj el! amerikai sikere. Egy elsőfilmes rendező nagy sztárok és nagy hírverés nélkül, kevés pénzből készített horrorja, ami már az első hétvégén kasszát robbantott. A Tűnj el! mindössze 4,5 millió dollárból készült, de rögtön a bemutató után 33 milliót kerestek vele, azóta pedig a bevételei meghaladták a 178 millió dollárt. Mindezt úgy, hogy a világ számos országában még csak most fogják bemutatni. És nem csak a nézők imádják, a kritikusok is csak dicsérni tudják. A Rotten Tomatoes nevű kritikagyűjtő oldalon 99 százalékon áll, 229 pozitív és egyetlen negatív véleménnyel. 

A Tűnj el! sikerének nyitja valószínűleg a meglepetésben rejlik. Meglepte a közönséget, egyrészt azzal, hogy Jordan Peele író-rendezőtől egyáltalán nem ilyen filmet vártak. Peele neve Magyarországon lényegében ismeretlen, de az amerikai közönség elég régóta követheti a munkáit. Egy csomó tévésorozatban játszott, többek között a Fargóban is, és volt egy saját szkeccssorozata, a Key & Peele. Ebben, a Comedy Centralon magyarul is nézhető sorozatban komikustársával, Keegan Michael-Key-el sok egyéb mellett az előítéleteket gúnyolták ki. Tavaly ők írták, és ők játszották a főszerepeket is a Keanu: Macskaland című vígjátékban. Ez egy Keanu nevű, Keanu Reeves hangján megszólaló macska eltűnéséről szólt úgy, hogy közben megint előkerültek a feketékkel kapcsolatos sztereotípiák. (A Keanu: Macskalandot a magyar mozikba nem hozták be.) Szóval mindenki egy vígjátékot várt, nem egy hentelős horrort.

Másrészt maga a film is folyton meglepi a nézőit. Horrornak hirdetik, de sokkal inkább thriller, ami csak az utolsó 10-15 percben válik vérben tocsogó horrorrá. Végig izgalmas, de sokat lehet nevetni is rajta, mert a feszültséget remek viccek oldják időről időre.

Egyszer sem papol feltartott mutatóujjal, de mégiscsak a társadalmi különbségekről és a rasszizmusról beszél a 21. században.

Chris (Daniel Kaluuya a Sicario - A bérgyilkosból) és barátnője, Rose (Allison Williams, Marnie a Csajokból) tipikus nagyvárosi, értelmiségi pár. Chris egyre menőbb fotós, van egy cuki kutyájuk, szeretik egymást. Hónapok óta együtt vannak, úgyhogy itt az ideje, hogy Rose bemutassa a szüleinek a pasiját. Chris nincs túlzottan feldobva a vidéki utazás ötletétől, már csak azért sem, mert Rose nem tartotta fontosnak, hogy elmondja a szüleinek, hogy egy fekete sráccal jár. De szerinte nem is lesz itt gond, a szülei annyira liberálisak és előítéletmentesek, hogy az apja harmadszor is Obamára szavazott volna, a teheti.

Eleinte úgy tűnik, hogy az idegsebész apa (Bradley Whitford) és a pszichiáter anya (Catherine Keener) jobb fejek nem is lehetnének. Jó, hát a személyzetük kizárólag feketékből áll, de erre is van magyarázat. Később éppen ők, a furcsán elégedett szolgálók lesznek először gyanúsak Chrisnek, aztán egyre több nyomasztó jelre bukkan, hogy Rose családja közel sem olyan tökéletes, mint amilyennek beállítják magukat. Ennél többet a sztoriról nem is mondanék, mert minden kis információmorzsa a szórakozás rovására menne. Elég annyi, hogy bár Chris eleve rosszat sejtve indult a vidéki kalandra, a valóság a legdurvább rémálmait is felülmúlja. Aki sok horrort látott már, nem fog irtózatosan meglepődni, de unatkozni sem.

Van tehát rejtély, feszültség, vér, de a Tűnj el! működik egy másik szinten is. Eleinte nem tudjuk eldönteni, hogy Chris joggal parázik, vagy egyszerűen túltolja, és rasszizmust lát ott is, ahol egyáltalán nem kéne. Hogy azokon a megjegyzéseken, amiket Rose-zal kapnak a rokonoktól, a szülők barátaitól, meg kell-e sértődni, vagy csak el kell engedni a fülük mellett, hiszen nem rosszindulatból, csak tudatlanságból erednek. Zavarba ejtő, hogy a pozitív megjegyzések, a feketék fizikai erejéről, szexuális teljesítményéről, divatos voltáról, mennyivel sértőbbek tudnak lenni, mint a direkt beszólások. Utóbbiak tulajdonképpen nincsenek is, hiszen ebben a közegben látszólag mindenki szereti, sőt csodálja a feketéket.

Meg kell mutatni újra meg újra, hiszen a formái folyton változnak, ha nem is mindig véresen komolyan. Chris legjobb barátja, Rod (LilRel Howery) a film legviccesebb szereplője. Egyszerre látja nagyon is jól és közben reménytelenül nevetségesen a dolgokat. Az ő szemében a fehérek mindig gyanúsak lesznek, akikben soha nem lehet teljesen megbízni. Előítéletesek tehát a feketék is, az óvatoskodó, gyerekkori traumáját feldolgozni képtelen Chris és a fehér szexrabszolgatartókat vizionáló Rod egyaránt.

Daniel Kaluuya remek választás volt Chris szerepére. Egyetlen pillantással, félmosollyal tud hihetetlenül érzékenyen reagálni a változó helyzetekre. Egy egyszerre kedves, szimpatikus főhős, akivel könnyű azonosulni, de közben távolságtartó, saját démonjaival küzdő karakter. Allison Williams pedig hozza azt a lányt, akit részben a Csajokban is, a tökéletes barátnőt, Amerika kedvencét, a hibátlan mázat. A látvány pedig, különösen a film végén, a nyolcvanas-kilencvenes évek horrorjait, thrillereit idézi.

A Tűnj el! megérdemelten lett kivételesen sikeres Amerikában.

Elsősorban szórakoztatni akar, ami maradéktalanul sikerül is neki. Nincsenek benne üresjáratok, nem húzzák feleslegesen, és nyomot hagy az emberben, ha nem is túl mélyet. A Kaliforniai álom sikere után Hollywood nagy musicalgyártásba fogott. Remélem, hogy a Tűnj el! sikere a hasonló átgondolt, eredeti ötleteken alapuló filmeknek ágyaz meg. Nagyon ránk férne.