A világ legfontosabb filmes lapjai mind írtak Mundruczó Kornél új filmjéről, amit csütörtökön mutattak be Cannes-ban. Van, aki Steven Spielberghez hasonlítja a rendezőt, az operatőrt pedig mindenki csodagyereknek tartja.

Csütörtökön délután volt látható először a legfontosabb filmfesztivál versenyprogramjában, Cannes-ban Mundruczó Kornél új filmje, a Jupiter holdja. Az Index kritikusa alapvetően le volt nyűgözve a hihetetlenül látványos és nagyszabású filmtől egy Magyarországra érkező és a zöldhatáron lelőtt menekültről, akiről kiderül, hogy szuperképessége van: a lövések után megtanul repülni. Ugyanakkor mi is azt írtuk: vannak a filmnek hibái, például nem áll össze a mondanivalója.

Mundruczó a cannes-i fesztivál legnagyobb nevei közé tartozik, mivel több filmje szerepelt sikerrel vagy nyert díjat a szemlén, de még ehhez képest is meglepő, hogy milyen sok lapban jelent meg azonnal hosszú és részletes kritika a Jupiter holdjáról: a Variety-től az IndieWire-ön át a Hollywood Reporterig a világ legfontosabb filmes szaklapjai írtak a filmről. A legtöbben viszont ugyanazt gondolják: elképesztőnek, lenyűgözőnek, csodálatosnak tartják Rév Marcell operatőri munkáját, hosszú beállításait, és sok erényét látják a filmnek, de szinte mindenkinek vannak azért problémái az összképpel; a legtöbbeknek az, hogy zavaros vagy éppen szájbarágós a film mondanivalója, de a Guardian például azért rója meg Mundruczót, mert a kritikus szerint a rendező túlságosan is egyértelműnek ábrázolja, hogy a menekültek között vannak terroristák is.

A Variety kritikusa szerint Mundruczó „lenyűgözően felvett migránsthrillere el tudja hitetni velünk, hogy egy ember tud repülni, de azt már nem érteti meg, hogy ez mit jelent”, részben azért, mert „túl mohó” a témák tekintetében, amelyekről beszélni akar, mégis „Nem fogalmaz meg semmit konkrétan, amit mondani szeretne”. A kritikus ugyanakkor a Ryan közlegény megmentése című Spielberg-filmhez hasonlítja a film első jelenetét, és nem győz áradozni az operatőrről.

A Hollywood Reporter kritikusa szerint a film „hihetetlenül ambiciózus, de néhol egyenetlen”, „mozis teljesítményként erős a hatása, és a témája sem fog senkit közömbösen hagyni”. A kritikus a „csodagyerek” Rév Marcellen kívül dicséri Jed Kurzel „zakatoló filmzenéjét” is, bár azt állítja, a mondanivaló „kusza”.

Az Indiewire azt írja, a Jupiter holdja épp olyan „lenyűgözően jól felvett, de fájdalmasan erőltetett”, mint a Fehér isten, de azért ő is Az ember gyermeke című Cuarón-filmhez és Steven Spielberghez hasonlítja, és megjegyzi: Mundruczó és Rév Marcell olyan „csodatevők, akik a feje tetejére tudnák állítani Hollywoodot, ha csak egy kis esélyt is kapnának ott – egy Marvel-film, amit ilyenfajta tehetséggel forgatnak le, mindent felforgatna.” És bár a kritikus szerint a karakterek jelleme nincs elmélyítve, nehéz velük együttérezni, azért „élvezet nézni őket”. A kritikust is összezavarta a film mondanivalója: egyik mondatában azt írja, sem Mundruczó, sem írótársa, Wéber Kata „nem tudják, hová is akarnak kilyukadni”, a másikban meg azt, hogy a „film nem ér végett, mielőtt mindenkinek a szájába rágja a mondanivalót”.

A The Wrap kritikusa is megemlíti Hollywoodot, bár ő pikírtebben: szerinte a lenyűgöző felvételek nem arra lesznek jók, hogy cannes-i díjakat hozzanak Mundruczónak, hanem arra, hogy leadják a névjegyét Hollywoodban. Egyébként sem jósol neki díjesőt, még akkor sem, ha ambiciózusabbnak érzi Mundruczó korábbi filmjeinél. Ő is a témák túlzott sokféleségét hozza fel: „Rengeteg témával zsonglőrködik, de egyiket sem hozza le végül a földre.” Szerinte a film szólhat „Magyarország közelmúltbeli autoriter fordulatáról”, a szíriai menekültekkel szembeni humanitáriusabb bánásmód igényéről, apákról és fiúkról, egymástól tanuló generációkról: „ez mind érvényes, de a kollektív zajban mindegyiknek elvész a hangja”. Azt viszont elismeri: Mundruczó „virtuóz vizuális megközelítése végig konzekvensen érvényesül”.

A Guardian terroristázást is számon kérő kritikusa Richard Linklaterhez és  Alejandro González Iñárittuhoz hasonlítja Mundruczót, zavarosnak tartja a mondanivalót, de elismeri: „bár a film néha lejjebb süllyed a magasból, de azért sosem kerül földközelbe”.

A Screen Daily szerzője „különös keveréknek” találja a Jupiter holdját, olyannak, „mintha Az ember gyermekét vegyítették volna egy X-men-filmmel”, ami egyúttal egyszerre „súlyos politikai kommentár” és akció-thriller. Szerinte a film „folyton kioktatja a nézőjét” a mondanivalót illetően. A film végkifejletét pedig „leereszkedőnek” tartja, bár hozzáteszi: Jéger Zsombor játéka ezt árnyalja.