Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A világ egyik legcsúfabb oldalát mutatja be ez az új Netflix-filmMeg lettünk volna lőve, ha muszáj lett volna megjósolni, milyen film kapja idén az Arany Pálmát a cannes-i filmfesztiválon. Mert idén nem egy erős tippünk van, hanem sok közepesen erős. És nem mintha ez bármit jelentene, hiszen tavaly a Toni Erdmannra adták volna legtöbben a szavazatukat, a zsűri meg ezt teljesen ignorálta, és a hümmögéssel és/vagy vállrángatással fogadott Én, Daniel Blake-nek és az Ez nem a világvégének adták a két nagy díjat.
Idén a versenyprogramban szerepelt Mundruczó Kornél új filmje, a Jupiter holdja is (kritikánk), de finoman szólva is megosztó volt a megítélése. A magyar kritikusok szerették, a külföldiek már kevésbé, a fesztivál kritikai irányvonalát adó Screen Daily napi táblázatában 1,6 ponton állt a maximálisan elérhető 4-ből.
Apropó ez a táblázat. Én először voltam idén Cannes-ban, és a rengeteg más tapasztalat mellett a legnagyobb az volt, hogy mekkora őrületesen nagy különbség van egy vetítés utáni reakciók (fütyülés/tapsolás), a hangadó amerikai kritikusok tweetjei, és a Screenben megkérdezett újságírók értékelése között. Szóval ezért sem igazán lehet tippelni, mert itt aztán lehet bármi. Főleg, ha olyan ember ül a zsűriben, mint Will Smith, akinek a fejére azért kíváncsi lettem volna, amikor a versenyprogram két és fél órás filmjeit,az új Ruben Östlundot és a Szergej Loznicát nézte. Mindenesetre a HVG kérdésére a díjátadó után Smith elmondta, hogy imádta a Jupiter holdját, újra és újra fogja nézni, és különösen sokat jelentett neki, mert vallásos családból jött. Hozzátette, a zsűri döntésére utalva, hogy néha "béna a demokrácia!"
Mi pedig nézzük a díjakat!
A legjobb elsőfilmért járó Caméra d'Or-díjat a Jeunne femme (Fiatal nő) című francia film nyerte, teljesen megérdemelten: olyan, mintha a Frances Ha című Noah Baumbach-film előjelét kicsit megfordították volna, és a dilis hangulatból valami elkeseredettet varázsoltak volna. A heterokromatikus szemű Laetitia Dosch remek a főszerepben, a rendező Léonor Serraille sem fog nyomtalanul eltűnni ezek után. A zsűri külön díjazta a Katto (A plafon) című finn rövidfilmet, a kategória legjobbja az A Gentle Night (Egy gyengéd este) című kínai film lett. A nyertes filmet rendező Csi Jang annyival nyugtázta a színpadon a díjat, hogy "Fucking amazing!"
A legjobb forgatókönyv díját megosztva kapta Jorgosz Lantimosz az Egy szent szarvas meggyilkolásáért, és Lynne Ramsay a Joaquin Phoenix főszereplésével készült You Were Never Really Here című filmjéért. Ramsay filmje volt az utolsó a fesztivál versenyprogramjából, amit bemutattak, és erősen megosztotta a közönséget. Volt, aki szerint ez volt az idei mestermű, és voltak - például én is -, akik egy felesleges erőszakos, széteső, zavaros sztorit láttak benne. A filmben Phoenix egy elhízott, szétesett, traumatizált erősember, akit megbíznak azzal, hogy kiszabadítson egy fiatal lányt pedofilok karmai közül. Lantimosz filmjéről - ami egy görög tragédiát dolgoz fel Colin Farrell és Nicole Kidman főszereplésével - itt lehet elolvasni a kritikánkat, a filmet december 28-án fogják bemutatni nálunk.
A zsűrí díját a Loveless című súlyos orosz dráma kapta, amiben egy elég jól kereső, de elhidegült orosz házaspár küzd meg azzal, hogy eltűnik a gyerekük. A film hosszú, rideg, kilátástalan, de Andrej Zvjangincevet (Leviatán) szeretik mindenhol, szerintünk az előző filmje sokkal jobb volt.
A legjobb színésznő élete első német nyelvű filmszerepéért Diane Kruger lett az új Fatih Akin-filmben nyújtott alakításáért. Az Aus dem nichts (A semmiből) arról szól, hogy egy bombamerénylet végez egy török apával és fiával, a családanya (őt játssza Kruger) pedig személyesen jár utána a dolgoknak. Magyarországon is be fogják mutatni.
A legjobb férfi főszereplő díját Joaquin Phoenix kapta a You Were Never Here-ért. Nagyobb összegben mertem volna fogadni arra, hogy Adam Sandler (megérdemelten) fogja kapni ezt a díjat, de ezek szerint Ramsay filmje nagyobb hatást tett a zsűrire, mint sejtettem. A film egyébként még teljesen kész sem volt a vetítés idején, nem volt stáblista, és a főcím is elég szegényes volt, a vágás pedig annyira szét volt darabolva, hogy egészen biztos más formában fog eljutni majd a mozikba. Az alakítás egyébként tipikus Phoenix: intenzív szenvedés néhány kirohanással és őrült nézéssel.
A legjobb rendező Sofia Coppola a Csábítás című polgárháborús kamaradrámájáért. A filmben Nicole Kidman egy olyan lányiskola igazgatója, ahova betoppan a sebesült Colin Farrell, aki teljesen megbolygatja az ott élők lelkivilágát. A Csábítás szép, csak kicsit üres, bár kétségtelen, hogy van egy stílusa, ahogy Coppola minden filmjének. Itt olvasható a kritikánk, nyár végén Magyarországon is bemutatják.
A zsűri nagydíját a 120 dobbanás percenként ( 120 Beats Per Minute) című francia dráma kapta . A díj átvételénél hatalmas, hosszú ovációt kapott Robin Campillo rendező. A fiatal AIDS-esekről szóló dráma díján valószínűleg nem lepődött meg senki, a fesztivál korai napjaitól népszerű volt. Nálunk ősszel fogják bemutatni.
A filmfesztivál 70. kiadására alapított különdíjat Nicole Kidman kapta, aki az idei programban négy különböző dologgal szerepelt. Az Egy szent szarvas meggyilkolása és a Csábítás már díjat is kapott, a How To Talk To Girls At Parties és a Top Of The Lake című sorozat második évada is lement. Kidman egyébként teljesen megérdemelte, ha valakiről, akkor róla szólt ez a fesztivál.
Az Arany Pálmát pedig Ruben Östlund nyerte a The Square című filmjéért. Ami nem tökéletes, de még így is a mezőny egyik legérdekesebbje volt. Östlund egyébként egy csuda figura, a díj átvételénél is úgy viselkedett, mint egy nagyon illedelmes, de azért kicsit bekábózott svéd úriember, a végén arra kérte a közönséget, hogy ordítsanak vele együtt. A The Square (előző filmjével, a Lavinával ellentétben) kicsit nagyobbat merít az emberi társadalomból: foglalkozik előítéletekkel, osztályharccal, modern művészettel, etikettel, és még megannyi nagyon könnyen megpiszkálható, és nagyon könnyen kifigurázható dologgal. A filmet Magyarországon is be fogják mutatni, kritikánkat itt lehet elolvasni.
Ők voltak 2017-ben a zsűri:
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!