Rengeteg filmet láttunk Cannes-ban, de a világ legrangosabb filmfesztiválja nem csak arról szól, hogy ülünk a moziban. Hanem hogy próbálunk oda bejutni, és onnan kijutni. Hogy megbeszéljük, amit láttunk, és hüledezünk azon, hogy miért gondolja bárki is róla, hogy jó/rossz film. Vagy egész egyszerűen arról, hogy a világon először látunk valamit.

Két héttel ezelőtt érkeztünk Cannes-ba, egyikünk életében először, a másik másodszor. De még így is van bőven olyan, ami meglepő volt, említésre érdemes, vagy egyszerűen csak jó kibeszélni. Bőven írtunk a filmekről, készítettünk cikkeket és videókat a magyar filmesekről, akik ott voltak, de vannak bizonyos dolgok, amiket nem tudtunk ezekbe a cikkekbe belezsúfolni.

Miért jó ez?

Például azt, hogy milyen érzés katonák között filmekre járni, vagy hogy milyen azt nézegetni, hogy Twitteren totálisan mást írnak a neves kritikusok arról, amit mi gondoltunk. Vagy milyen a pofátlan gazdagság közvetlen közelében izzadni a kígyózó sorokban. Szóba kerül a magyar film, a Jupiter holdja is, amit kétszer is megnéztünk két egymást követő nap, és megdumáljuk azt is, hogy mik azok a filmek, amiket mindenképpen kell látni. A podcast két résztvevője Szabó Péter és Klág Dávid.

Podcastot hallgatni nagyon jó. Hosszú utazásokon, amikor már az összes zenénket rongyosra hallgattuk, és kiolvastuk a könyvet, és egyébként is ráz a busz/vonat, és összefolynak a betűk. És míg olvasni csak nehézkesen, podcastot hallgatni vezetés közben is lehet, sokkal jobb élmény mint bármelyik kereskedelmi rádió reklámszüneteit nyomogatni. Podcastot hallgatni futás és edzés közben is nagyon hasznos, mert így szellemileg nem vész kárba az az idő sem, amit a testedzésre fordítunk. Podcastot hallgatni takarítás és mosogatás közben is nagyon élvezetes, úgy elszáll az idő, mintha sosem lett volna. Sőt, ha nem olyan a munkája, mint nekünk, hogy szavakat kell egymás mögé rakni, hanem mondjuk pixeleket vagy dobozokat, akkor még munka közben is csak úgy szalad vele az idő.  

(A címlapkép Deák Dániel munkája.)