Ritka jó felütéssel indul A kertész titka című dán-norvég-német film, Sara Johnsen rendező tizedik filmje. Az ember eleve csak jót vár egy dán-norvég filmtől, ha bírja ezt a műfajt, márpedig én bírom. Senki nem tud hétköznapi történeteket annyira eredetien és keserédesen elmesélni, mint a skandinávok, és mondom, itt még a kezdés is nagyon biztató. Az igen csinos Unn (Tuva Novotny) férjhez megy, csak sajnos nem szerelemből, ezért bánatosan félrevonul saját lagziján, hogy szép esküvői ruhájában sorsa fölött keseregjen a mosdóban. Nem csak ő sír azonban a vécében, hanem egy gyerek is, a menyasszony ugyanis egy alig pár perce született, véres csecsemőt talál a mosdó padlóján. Természetesen nagyon megérinti a dolog, nem hagyja nyugodni az eset, még az örökbefogadáson is gondolkodik, de aztán inkább elfelejti az egészet, és szül két sajátot.

Tizenhat év elteltével bukkan fel ismét a csecsemő, immáron fiatal lányként a nő életében, és arra kéri, hogy segítsen neki megtalálni a szüleit. Hatalmas nagy szerencséje van, mert Unn a sors és a forgatókönyvírók jóvoltából éppen egy szuper menő televíziós újságíró, így nyomozásban igazán otthon van. Azt gondolnánk túlcsorduló érzelmei miatt segít a lánynak, de koránt sem, sokkal inkább azért, mert szuper sztorit gyanít. Még az sem hatja meg, mikor szerencsétlen, nevelőszülőknél felnőtt árva lány keserves zokogásban tör ki. Se egy ölelés, se egy vállon veregetés, semmi, csak a kőkemény szakmai elhivatottság.

Nagyjából ezen a ponton lett számomra világos, hogy nagyon sokat már nem várhatok ettől a filmtől az elkövetkező nyolcvan percben, és ez kissé fájdalmat is okozott. És sajnos igazam is lett: a kamasz árva gyermek szenvedései mindvégig eltörpültek ahhoz a kérdéshez képest, hogy sikerül-e újságírónknak szállítani a hatalmas sztorit? A főszereplő nő egy fokkal sem lett szimpatikusabb az egész film alatt, persze az ő magánélete sincs éppen rendben. De hát hogyan lenne, mikor az egész film azzal kezdődött, hogy hozzáment ahhoz, akit nem is szeret.

A kemény oknyomozás közben felbukkannak a legsötétebbnek szánt titkok, mint a drog meg a pornó, de ez már szinte nevetségessé válik, mint ahogyan az is, ahogyan a magát komolyan vevő újságíró hölgy mindent rögzít egy tolakodóan nagy kamerával, annak ellenére, hogy ma már egy jobb minőségű mobiltelefonra akár fimet is lehet forgatni. Szóval nem egészen érthető, mi a cél? Megtalálni a lány szüleit, vagy kiteljesíteni a saját karrierjét még akkor is, ha ehhez mindenkin át kell gázolnia. Vannak közben azért viszonylag érdekesebb felvetések is, mint például, hogy megnéznénk-e egy pornófilmet, ha az anyánk a főszereplő benne? 

Mivel A kertész titka nem az a film, ami különösebb meglepetéseket tartogatna, a végén mindenki nyugodtan jöhet majd ki a moziból. Bár őszintén szólva talán akkor jár a legjobban, ha be se megy.