Úgy tűnik, Daniel Radcliffe nem hajlandó beletörődni abba, hogy csinálhatott BÁRMIT a Harry Potter óta, senkit nem érdekelt. Legyen az színdarab, horror vagy éppen romantikus film, ahogy megjelenik a vásznon vagy a színpadon és tuti akad valaki, aki felüvölt, hogy szevasz Harry, hol a botod? A megoldás a DiCaprio-tviszt: szakállt kell növeszteni és bevállalni egy olyan filmet, amiben a főhős egy isten háta mögötti helyen szív sokat, majd legyőzi a természetet és beleüvölt a kamerába.

A Dzsungel egy ilyen film, Radcliffe ráun a fogyasztói társadalomra és elmegy megtalálni önmagát a világ eldugott helyein, hegyet mászik, dzsungelben túrázik, és veszettül keresi magát. Addig nem találja, míg egy dzsungeljáró fószerrel össze nem fut, aki beviszi az erdőbe, de szó szerint, majd otthagyja, mint Tibi atya a követőit. Ő meg túlél, hangyák marják, kígyók abajgatják, lezuhan, elesik, beszakad a körme és csipás lesz a szeme is, de nagyon szép, zsigeri képsorokon mutatva elmászik az Oscar-reményig. Nem fogja megkapni, de az erőlködést értékeljük. Bemutató még idén.