Kezdenek engem elveszíteni a skandináv filmek, pedig tényleg nagy rajongó vagyok. A tavalyi Férfiak és csirkék után már a fekete komédia-megnevezéstől is tartok. Pedig abban Mads Mikkelsen volt az egyik főszereplő, de még ő sem tudta megmenteni.

Számomra kérdés, mit láthatott meg a forgalmazó a Kisvárosi gyilkosok című filmben, de tény, hogy nagyobb mozikban is vetítik, így nyilván nagyobb érdeklődésben reménykednek. Azt feltételezni sem merem, hogy azt gondolják, hogyha egy filmben sokszor elhangzik a szex, a mell, a punci és a csikló szó, akkor az biztos sikeres lesz. Az Alléban rajtunk kívül csak öten voltak tegnap a teremben, persze nyilván az sem segít, hogy a pénztároshölgy megkérdezte, hogy biztosan meg akarjuk-e nézni a filmet, ugyanis feliratos.

A legkevésbé a felirat volt zavaró a Kisvárosi gyilkosokban, bár igazságtalan lenne nem megemlíteni, hogy tulajdonképpen jól indul a sztori, és az elején még vicces jelenet is akad néhány. Ib és Edward (Ulrich Thomsen és Nicolas Bro) építkezési vállalkozók, de leginkább csak a pénzt nyúlják le az ügyfeleiktől, és nem fejeznek be semmit. Ezért aztán szuper gazdagok, életmódjuk legnagyobb élvezői a feleségeik, akik dőzsölnek a luxus javakban és a Mercikben. Csak sajnos a pénzt sokkal jobban szeretik, mint a szexet, és egy ideje egyáltalán nem hajlandók lefeküdni a férjeikkel, és leginkább a kisváros salsa tanárjáért rajonganak, annak ellenére, hogy ő meleg. A két férj viszont már semmi másra nem tud gondolni csak a szexre és a puncira. Ezért közösen elhatározzák, hogy elválnak, aztán élvezik a szinglilétet és a sok szexet. Szerencsétlenségükre kiderül, hogy a válás igen sokba kerül, ráadásul a feleségeknek nincs is hozzá kedve, így marad a részegen az internetről megrendelt orosz bérgyilkos.

Igor meg is érkezik, és mindenképpen meg akarja oldani a rábízott munkát, pedig a lúzer vállalkozók már inkább békülnének a két feleséggel. Akik kiszagolják, mi folyik itt, ezért ők is felbérelnek egy bérgyilkost, egy angol, hidegvérű, méregszakértő öregasszonyt. Aztán innentől az egész film lassan önmaga paródiája lesz, ezerszer látott, így viccesnek nem mondható jelenetekkel és ripacskodással. 

A fekete komédia mellett a Kisvárosi gyilkosok egyik látható célja, hogy feszegesse egy kicsit a dánok által olyan fontosnak tartott politikai korrektség határait, így van benne turbános taxis, akiről persze kiderül, hogy tálib terrorista és Oszama Bin Laden arcképe van a karjára tetoválva. Igor pedig nem más, mint Putyin jó barátja, szüzeket erőszakol és nyolc éves kora óta vodkát iszik, mint nyilván minden orosz. Mindent egybe vetve a film második fele sajnos cseppet sem vicces, néhol kissé unalmas, a történet szinte érdektelen, és nagyon jól látszik, hogy a dán filmnek sem tesz jót, ha nincs rá elég pénz. Jól bizonyítja ezt az angol öregasszony, akit bármelyik random, vállalkozó kedvű falusi népdalkör tagja jobban alakított volna.

Anélkül hogy nagyot szpojlereznék, a sztori végén persze a frigid dánok járnak jól, és még tanulságot is kapunk az arcunkba a boldogságról és az élet értelméről. Néhány nevetés van a filmben, de megvilágosodni senki nem fog tőle, az biztos.