Bár a héten mozikba kerülő akció-kémfilmben, az Atomszőkében bombaformában van, mostanában minden lap azzal volt tele, hogy Charlize Theron mennyit hízott, aztán mennyit fogyott, és mindez milyen hatással volt az egészségére és a lelkiállapotára. A színésznő ugyanis az Atomszőke kapcsán adott egy nagyinterjút a Varietynek, amiben elég érdekes dolgokról mesélt, többek között arról, hogy a Mad Maxnek még két folytatása jöhet, az egyik Furiosa, a másik pedig Max múltjáról mesélne. De a sajtót (és az internet népét) jobban érdekelte az a rész, amiben Theron elmesélte, hogy teljesen kikészült attól, hogy legújabb filmje, a jövőre mozikba kerülő Tully kedvéért megint fel kellett szednie húsz kilót.

“Brutális volt minden értelemben. Ezúttal tényleg megérezte az egészségem. A cukor masszív depresszióba taszított. Beteg voltam. Nem tudtam leadni a felesleget. Felhívtam az orvosomat azzal, hogy azt hiszem, hogy haldoklom. Erre ő azt felelte, hogy nem, csak éppen 41 éves vagy. nyugodj le”. 2003-ban, 28 évesen, amikor A rém főszerepe kedvéért tette meg ugyanezt, még lényegesen jobban bírta a hízással-fogyással járó megpróbáltatásokat. Az eredmény egy Oscar-díj lett, amit sokan rosszmájúan úgy értékeltek, hogy Hollywood megint megjutalmazott egy gyönyörű színésznőt, aki egy film kedvéért ronda mert lenni. Tény, hogy Charlize Theronnak minden, a pályáját komolyabban meghatározó szerepe kedvéért át kellett alakulnia, és így vagy úgy, de elcsúfítani lélegzetelállító külsejét.

Az ördög ügyvédje (1997) Mary Ann Lomax

Ez volt az a film, amiben megismerte a világ. Előtte nem kellett évekig tévésorozatokban meg B filmekben sínylődnie, mert két évvel az első filmszerepe után már Al Pacino és Keanu Reeves partnere lehetett. A legenda szerint ügynöke egy bankban fedezte fel a színésznőt, ahol éppen kiosztott egy szerinte nem megfelelően dolgozó ügyintézőt. A valóság az, hogy a banki jelenet után valóban odaadta egy menedzser a névjegyét Theronnak, aki végül soha nem hívta fel ezt a férfit. De ahhoz elég önbizalmat adott neki az eset, hogy beiratkozzon egy színitanodába.

Előtte modell volt, azelőtt meg balett-táncosnak készült, de térdsérülés véget vetett a karrierjének. Nem ez volt az első dráma az életében: a dél-afrikai színésznőnek (akinek nem is az angol, hanem az afrikaans az anyanyelve) 15 évesen végig kellett néznie, ahogy az édesanyja lelövi erőszakos, alkoholista apját. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy később annyira akarta A rém főszerepét, Alieen Wuornos maga is családon belüli erőszak áldozata volt gyerekkorában.

1997-ben azonban még Az ördög ügyvédje szerepéért kellett küzdenie, mégpedig azért, mert Taylor Hackford rendező túl szépnek találta a figurához. “Mégis miből gondolod, hogy a nézők elhinnék, hogy Keanu Reeves egy másik nőre vágyik, amikor otthon egy olyan nő várja, mint te?” - kérdezte Therontól, aki azzal érvelt, hogy a férfiak nem így működnek. Akármilyen szép is egy nő, mindig akadhat egy még szebb vagy izgalmasabb. Végül győzött, megkapta a szerepet, és eljátszhatta a fokozatosan talajt vesztő, egyre kétségbeesettebb és elhanyagoltabb feleséget. Ettől kezdve világsztár volt.

A rém (2003) Alieen Wuornos

Az ördög ügyvédje után folyamatosan forgatott, évi 2-4 filmet, általában főszerepeket. Ezek között volt pár jó (például az Árvák hercege), de a többség inkább a gyenge-közepes kategóriába tartozott (Az asztronauta, Hull a hó, telizsák, Édes november), amikben Theron volt a jó nő. Ezt 2003-ra unta meg, és felkarolta a mostanában a Wonder Woman miatt mennybe menesztett Patty Jenkins ötletét, hogy a kivégzésére váró sorozatgyilkosról, Alieen Wuornosról készítsenek filmet. Jenkinst egyébként Az ördög ügyvédje győzte meg arról, hogy a színésznő képes a teljes fizikai átalakulásra.

“Persze ő volt az egyetlen, mert a producerek már korántsem hittek így bennem. Képtelenek voltak elképzelni, hogy meg tudom csinálni, még akkor sem, amikor pedig megmutattam nekik miként fodrozódik a háj a hasamon. Meg voltak győződve róla, hogy valami forró leszbi filmet akarunk csinálni. Pattyvel tulajdonképpen együtt írtuk a forgatókönyvet, barátok lettünk, és úgy éreztem, muszáj producerként is beszállnom a filmbe, és kiállnom az ügy mellett” - mondta erről. De találkozni, bár megtehette volna, nem akart Wuornosszal. Nem akarta elvenni az utolsó napjait, Wuornost ugyanis a film forgatása előtt röviddel kivégezték.

A rémet több olyan kritika érte, hogy elfeledkezik a sorozatgyilkos áldozatairól, vagy még inkább úgy állítja be őket, mint akik megérdemelték a sorsukat. (A prostituáltként dolgozó Wuornos azt állította, hogy önvédelemből ölte meg azokat, akik erőszakoskodtak vele.) Tény, hogy ez a film végig a nő szemszögéből mutatja be a történteket, aki egy súlyosan traumatizált, a lehető legszörnyűbb dolgokon keresztülment gyilkos. Theron alakításában mégsem egy szempillarebegtető áldozatot, hanem egy összetett, undort, szánalmat és együttérzést egyaránt kiváltó nőt láthattunk. Amikor aztán arany ruhájában átvette az Oscart a szerepért, már újra maga volt a megtestesült Hollywood.

Mad Max: A harag útja (2015) Furiosa

A rém és az Oscar után Theron elkezdte párhuzamosan futtatni a színészkedést és a producerséget. A legjobb, legérdekesebb projekteket nem csak színésznőként jegyezte, és a korábbi időszakához képest sokkal több kifejezetten jó filmben játszott. (2006-ban például begyűjtött egy újabb Oscar-jelölést a Kőkemény Minnesotáért.) De egy újabb nagy, emblematikus szerepre 2015-ig kellett várnia. “A főszereplő nő karaktere olyan erőt sugároz, mint utoljára Ellen Ripleyé az Alien-franchise filmjeiben, javaslom, hogy mostantól a női keménység mértékegysége hivatalosan is az egy Furiosa legyen” - írtuk kritikákban a Mad Max: A harag útjáról, és benne a Theron által játszott kopasz, félkarú Furiosáról.

George Miller forgatókönyvíró-rendező már az íráskor Theronra gondolt, kifejezetten rá szabta a szerepet. Végül, Tom Hardy ide vagy oda, ő lett ennek a filmnek az igazi főhőse, alakítását a kritika és a rajongók is imádták. Nyert vele vagy egy tucat kisebb díjat, és még modern feminista ikonnak is kikiáltották. Nem csoda, hogy Theron nyitott a folytatásra, innentől már csak George Milleren múlik, hogy lesz-e újabb Mad Max, amiben még többet tudhatunk meg Furiosáról.

Tully (2018) Marlo

A Tully csak jövő áprilisban érkezik a mozikba, de a forgatási képek már bejárták a világsajtót. És miután mindenki kiszörnyülködte magát azon, hogy mennyire pocsékul fest Charlize Theron a háromgyerekes anya, Marlo bőrében, gyorsan szögezzük le: ennél jobb dolog a Mad Max után nem is történhetne vele. A Tullyt az a Diablo Cody írta, és az a Jason Reitman rendezi, akik Theron pályájának egyik legjobb, és talán leginkább alulértékelt filmjét, a Pszichoszinglit. Ebben a 2011-es filmben a harmincas Mavist játszotta, aki hiába csinos és viszonylag sikeres (regényeket ír tiniknek), a magánélete katasztrófa. Ezt mindenféle pótcselekvésekkel, féktelen bulizással meg shoppinggal még maga előtt is elég jól rejtegeti, amíg ki nem derül, hogy a gimis szerelme apa lett. Ekkor bekattan, és felkerekedik, hogy visszaszerezze a pasit.

Bár ebben a filmben nincs elcsúfítva, az alakítása van olyan bátor, mint A rémben. Amikor Mavis már magán kívül van a dühtől, amiért egyszer az életben nem kaphat meg valamit, ami kell neki, az annyira kínos, hogy nem lehet elfelejteni. Ha a Tully csak fele ilyen jó lesz, akkor már megérte a hízással járó szenvedés. De 2018 még messze van, addig itt van nekünk Theron legújabb filmje, a Budapesten forgatott Atomszőke, amiben ő Lorraine Broughton, a brit titkosszolgálat, az MI6 kéme, aki a nyolcvanas évek Berlinjében nyomoz egy kettős ügynökök neveit tartalmazó lista után. Ebben állítólag még Furiosánál is keményebb lesz, és csak azt nem veri szét, ami nem kerül elé.