Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMNagyon cuki lett A mogyoró meló 2
Egy gyerekfilm megítélésénél nagyon fontos szempont, hogy a célközönségnek tetszik-e vagy sem. Persze van különbség egy nyári limonádé és egy tanulságos, érzelmes, szórakoztató mese között, de ha a gyerekek boldogan jönnek ki a moziból, már nagy baj nem lehet. A mogyoró meló 2 pedig bár butácska, naiv és gyakran bagatell, annyira cukira csinálták, hogy könyörög azért, hogy elvigyék rá a gyereket.
A történet ott folytatódik, ahol az első résznél abbamaradt: Grimbusz és a park rágcsálói a mennyországban érzik magukat, miután becuccoltak az elhagyott mogyiboltban. Az aranyélet persze nem tart sokáig, a bolt véletlenül felrobban, az összes mogyi odalesz, így nincs mit tenni, vissza kell térni a parkba.
Cuki, de nem több
IMDb: 4,3/10
Metacritic: 37/100
Rotten Tomatoes: 11%
Index: 6/10
Csakhogy a város végletekig korrupt polgármestere nem látja a profitot a parkban – igen, profitot, és ezt legalább 30-szor el is mondja, hogy tudatosuljon az egyszeri gyerekben –, ezért szétveri az egészet, hogy egy gagyi, olcsó, elavult, lehajszolt vidámparkot építsen a helyére. Ráadásul van egy kövér, elkényeztetett, idegbeteg, pszichopata kislánya is, csak hogy még véletlenül se legyen kérdés, kik a rosszak (legalábbis nagyon remélem, hogy ezért, és nem így akarják megmutatni a gyerekeknek, hogy milyennek nem szabad lenni).
A történet innen kezdve elég nyilvánvaló: a mókusok összecsapnak az emberekkel, és ennyi. Hiába próbálom felidézni a főbb motivációkat és konfliktusokat vagy a jelentősebb eseményeket, hiába próbálok rájönni a film tanulságaira, mindig nagy szemű, pufi, aranyos kis mókuskák jutnak eszembe.
A mogyoró meló 2 nem akart több lenni egy végtelenül cuki mesénél, amitől odáig vannak a gyerekek. Minden – a mókusok, a mormoták, a vakondok, az egerek, a kutyák, de még a polgármester és a lánya is – annyira cuki és kövér és puha, hogy bele kell halni.
Ezt persze el lehet ítélni, mert ezen kívül borzalmasan buta és üres (még ha néha vicces is), és a gyerekeknek sem fog több megmaradni belőle, mint nekem. Nem véletlenül húzták le a legtöbb oldalon, bár nem tudom elképzelni sem, hogy ők mire számítottak: nyilván nem egy Így neveld a sárkányodat, de azért még bőven megéri elvinni rá a gyereket.
Ne maradjon le semmiről!