Szerdán, 93 éves korában meghalt Makk Károly filmrendező, a magyar filmtörténet valószínűleg egyik legsokoldalúbb, legérdekesebb rendezője, aki készített bődületes sikerfilmektől kezdve keserű szatírákon át világsztárokkal kitömött Dosztojevszkij-adaptációt is. Ezek az ő leghíresebb filmjei.

Liliomfi (1954)

A magyar filmtörténet egyik legjobb és legsikeresebb vígjátéka, amit 1955-ben még Arany Pálma-díjra is jelöltek Cannes-ban. A Szigligeti Ede vígjátékából készült film mai szemmel első blikkre pont olyannak tűnik, amivel csúnyán elbánhatott az idő, de ez egyáltalán nincs így, ráadásul az ötvenes évek fiatal magyar színészeinek (Rutkai Éva, Soós Imre) remek felhozatala, élükön a főszerepre teremtett Darvas Ivánnal.

Mese a 12 találatról (1957)

A fiatal rendező ezt a vígjátékot szó szerint percekkel az októberi forradalom kezdete előtt fejezte be, de bemutatni már csak utána lehetett (ezért szerepelhetett benne még a később évekre elhallgattatott Darvas Iván). A nyertes totószelvényt hajkurászó átlagemberek története évtizedekkel később is élvezhető és népszerű film maradt, köszönhetően az olyan színészeknek, mint Tolnay Klári vagy Ruttkai Éva. “Mikor nyernek a lottón, mindegyikük azt gondolja, övé a szabadság, és megoldják a problémáikat. Mert ehhez nem a pénz hiányzott, hanem a bátorság. Ez volt a mi forradalmi üzenetünk a magyar dolgozó nép moziba járó rétegének” - mondta később a rendező.

Ház a sziklák alatt (1958)

Ez a film viszont pont a Mese a 12 találatról ellentéte: Makk Károly első drámai remekműve, egy igazi tragédia, melyben Psota Irén bravúrosan alakítja a kétségbeesett, púpos Terát, de Görbe János és Bara Margit is fantasztikus. A Szőts István stílusát idéző, a későbbi lélektani thriller műfaját előrevetítő filmmel Makk Károly megmutatta, többre is képes az (egyébként kitűnően megcsinált) szórakoztató közönségfilmeknél. 

Fűre lépni szabad (1960)

A kor egyik tipikus jelensége, a társbérlet kellemetlen oldalait humorosan felvillantó vígjáték is örök kedvenc a tévécsatornákon, köszönhetően Páger Antal, Tolnay Klári, Tordy Géza és Polónyi Györgyi játékának. A rendező bajba is került, mert a filmben "egy értelmiségi (Páger) egy munkás fejére tapos benne (Makláry Zoltán), mikor átmássza a kerítést". 

Mit csinált Felséged 3-tól 5-ig? (1964)

Az enyhülést jelezte, hogy Makk Károly egy szocialista viszonyokhoz képest frivol történelmi filmet rendezhetett Mátyás király udvaráról, melyben már újra szerepelhetett Darvas Iván. A rendező egyik legszórakoztatóbb filmje, melyben Darvas mellett Makk egy másik kedvenc színésze, Psota Irén parádézhatott újra.

Szerelem (1970)

A magyar filmtörténet egyik nagy műve, Cannes-ban a zsűri nagydíját kapta. Darvas Iván és Törőcsik Mari felejthetetlenek, mint a börtönből hazatérő férj és a róla lemondott feleség, Darvas Lili pedig különösen emlékezetes, az édesanya, aki elől titkolják, hogy mi is történt a fiával. A stílusa is egyedülálló: homályos közelik, feldarabolt narráció, álomszerű hangulat.

Macskajáték (1972)

Akárcsak a Szerelem, az Örkény István műve alapján készült Macskajáték elkészültét is évekig akadályozta a cenzúra, de végül Oscarra és Arany Pálmára is jelölték, és külföldön is szép sikert aratott a két, egymástól elszakított nővér drámája. Dajka Margit, Bulla Elma és Törőcsik Mari hármasa nemcsak öregedésről, féltékenységről, be nem teljesült vágyakról mesélt, hanem közben az egész elbaltázott 20. századi történelmünkről is.

Philemon és Baucis (1978)

Bulla Elma a Macskajáték után újra nagyot alakít, akárcsak a férjét játszó Páger Antal. Déry Tibor novellájának mindössze 50 perces feldolgozásával Makk Károly itt hozzányúlt 56 akkor még nem is olyan régi emlékéhez, miközben a fő téma mégiscsak két, egymáshoz a végsőkig ragaszkodó ember kapcsolata volt. A két főszereplő két évvel később Makk Károly másik tévéfilmjében (A téglafal előtt) is játszott.

Egymásra nézve (1982)

Makk Károly utolsó, igazán jelentősnek tartott és nemzetközi fesztiválokon is kitüntetett filmje, mely nemcsak a szocialista rendszer brutalitásáról mesélt, hanem két nő tragikus szerelméről is. A Galgóczi Erzsébet novellájából született filmben két lengyel színésznő - Jadwiga Jankowska-Cieslak és Grazyna Szapolowska - játszotta a főszerepet, és Oscarra is jelölték volna, de végül személyesen Kádár János felszólítására vissza kellett vonni a nevezést.

A játékos (1997)

Ilyen sem gyakran készült a világon: egy magyar rendező Dosztojevszkijt dolgozott fel, olyan híres színészekkel, mint Michael Gambon (Gosford Park, a későbbi Harry Potterek), Dominic West (Drót), és Lucy Davis (a brit Hivatal), és rábeszélte a visszatérésre Luise Rainer német színésznőt, aki majdnem 40 évig hanyagolta a mozit A játékos előtt.