Bár Julia Robertsnek mostanában egy harisnyareklámban volt a legértékelhetőbb szerepe, azért nem kell sajnálni. Ha nagy ritkán kamera elé áll, akkor az órabére eléri a 25 millió forintot. Igen, ennyit kapott a tavalyi Anyák napja mellékszerepéért, amiben összesen négy napot forgatott hárommillió dollárért. És mindezt úgy, hogy a most ötvenéves Julia Roberts már régen túl van karrierje csúcsán. Ezt mintha nem is bánná: egyáltalán nem töri magát, hogy többet vagy izgalmasabb szerepeket játszhasson, inkább élvezi az életet és a vagyonát új-mexikói ranchán.

Ellentétben kortársával, Nicole Kidmannal, aki folyton keresi az újabb és újabb lehetőségeket tévében és filmen, a fiatal, kísérletező kedvű rendezőket, a szokatlan szerepeket, Roberts simán megelégszik azzal, ami van. Nem akar semmit bizonyítani, nem akar senkit meglepni. Mindig is inkább volt filmsztár, mint színésznő, hiába van pontosan ugyanannyi Oscarja, mint Kidmannek, szám szerint egy. Évi egy-két filmnél többet gyerekei születése óta nem vállal (ikrei 13 évesek, a fia pedig tízéves), és arra is nagyon figyel, hogy azok se legyenek túl megerőltetőek.

Pedig a kilencvenes években úgy tűnt, hogy Julia Robertset, Hollywood legnagyobb női sztárját, a húszmillió dollárosok klubjának első női tagját, semmi nem érdekli jobban, mint a munka. Volt olyan év, amikor négy filmje is kijött, romantikus komédiát el se kezdtek forgatni nélküle. Amikor megkapta a Micsoda nő! főszerepét 1990-ben, két idősebb testvére, Eric és Lisa már színészkedtek egy ideje, nem is sikertelenül. Egyengették is a húguk pályáját, hogy aztán pár évvel később jól berágjanak azon, hogy a szupersikeres Julia érzésük szerint nem bizonyult elég hálásnak. Hogy mi lett volna elég hála, azt nehéz megmondani, mert Lisa Roberts a Szóbeszédtól kezdve az Oltári nőn át egészen az Anyák napjáig vagy fél tucat Julia Roberts-filmben kapott szerepet. Eric később úgy nyilatkozott, hogy a konfliktusaikat eltúlozta a sajtó, egyszerűen arról van szó, hogy mindannyian indulatos emberek, akik könnyen rácsapják a telefont a másikra egy bazd meg után, aztán nem beszélnek egy ideig. Mondjuk pár évig.

Az biztos, hogy nem volt könnyű gyerekkoruk, a szüleik korán elváltak, apjuk rákban meghalt, amikor Julia csak tízéves volt. Anyjuk újra férjhez ment, ezt később élete legnagyobb hibájának nevezte, mert az új férj erőszakos és alkoholista volt. Egy lányuk született, Nancy Motes, aki 2014 februárjában öngyilkos lett. Búcsúlevelében anyját és “úgynevezett testvérét” Julia Robertset okolta a depressziójáért. Korábban sem titkolta, hogy mennyire rosszban van a testvérével: „Amerika üdvöskéje egy ribanc” ehhez hasonló posztokkal árasztotta el Twitter-fiókját. Hogy pontosan mi történt kettőjük között persze nem tudható, csak látszik biztosan, hogy Motest iszonyúan frusztrálta szupersikeres nővére.

Kilencvenes évek: filmek, pasik, filmek, pasik

Bár tíz emberből kilencnek ma is a Micsoda nő! főszereplője, Roberts filmjei, főleg a kilencvenes években valóban elképesztő sikerszériát futottak be. Roberts munkái eddig összesen 2,7 milliárd dollárt termeltek, amivel minden idők legjövedelmezőbb filmsztárjai közé tartozik. Elég csak az első nagy sikere bevételeit megnézni: a Micsoda nő! 14 millió dollárból készült, és 463 milliót kerestek vele. Még Oscarra is jelölték érte, ami meglehetős túlzás, tekintetbe véve, hogy főleg az volt a dolga, hogy villogtassa a mosolyát meg a hosszú lábait. Ma már nehezen hihető, de ez a film eredetileg dráma lett volna, amiben a főszereplő prostituált meghal drogtúladagolásban. Ehelyett eljött érte a multimilliomos herceg és feleségül kérte. Ahogy az lenni szokott a prostituáltakkal ugye.

Ezután Roberts nem tudott hibázni legyen szó thrillerről (Egyenesen át), családon belüli erőszakkal foglalkozó drámáról (Egy ágyban az ellenséggel), krimiről (A pelikán ügyirat), történelmi drámáról (Michael Collins) vagy éneklős romantikázásról (Álljon meg a nászmenet!). A nézők mindenben szerették, még akkor is, ha a színészi játékától továbbra sem esett seggre senki. Na jó, azért mégsem mindenben: a Hookban részt venni idióta frizurával nem jó ötlet, de Spielbergnek még Julia Roberts sem mondhat nemet.

Az évtized sikersztorijára két 1999-es film tette fel a koronát, a Sztárom a párom és az Oltári nő. Előbbi éppen annyi valóságmorzsát tartalmaz, mint a Micsoda nő!, csak itt a prostikat jóképű milliárdosok veszik feleségül helyett a szupersztárok egyszerű földi halandókkal jönnek össze mesét kaptuk meg. A Sztárom a párommal kezdődött a tendencia, hogy Julia Robertsszel így vagy úgy, de eljátszatják Julia Robertset. Annyira erős lett a brandje, hogy már nem a szerepet, hanem mindig csak őt láttuk a vásznon, így aztán el is kezdte magát alakítani. A sikeres, de a szerelemben nem túl szerencsés filmcsillagot.

A férfifaló címke ráragasztása egyébként nem volt igazságos, bár pasizásban is nagyot ment a kilencvenes-kétezres években. Járt többek között Jason Patrickel, Liam Neesonnal, Kiefer Sutherlanddel, Dylan McDermottal, Matthew Perryvel, Benjamin Brattel, két évig pedig a countryénekes Lyle Lovett felesége volt. Egy hozzá hasonló kaliberű férfisztárnál tízszer ennyi barátnőt sem sokallnak, de Roberts mindig megkapta a könyörtelen pasizó, rosszabb esetben a ribanc minősítést. Aztán 2000-ben A mexikói forgatásán megismerkedett Daniel Moder operatőrrel, akivel azóta is együtt vannak.

A kétezres évek: itt az idő

2000-ben már nagyon ért az Oscar. Nem azért, mert kivételes alakításokat láthattuk tőle, hanem mert kivételesen sikeres volt. Aki ennyire sok pénzt termel, fiatal és szép nő, annak ez Hollywoodban jár. Az Erin Brockovich, zűrös természet szórakoztató, ráadásul igaz történeten alapuló film volt, messze nem remekmű, de korrekt vállalkozás. Most vagy soha - gondolhatták az akadémia szavazói, és Ellen Burstyn zseniális alakítása a Rekviem egy álomértban ide vagy oda, a szobor Robertsnél landolt. Ő meg kihozta a pillanatból, amit lehetett: hisztérikus-sírós köszönőbeszéd, minden idők legjobbjai között emlegetett fekete-fehér ruhacsoda (Armani), és dögös színészpasi az oldalán (Benjamin Bratt). A ruhának egyébként külön Wikipédia-oldala van.

És mintha csak erre várt volna (valószínűleg tényleg erre várt), behúzta a féket. A kétezres évekbe is sokat dolgozott, de már esze ágában sem volt négy filmet csinálni egy év alatt. Steven Soderbegh-gel még három filmben dolgozott együtt, többek között az Ocean's Twelve-ben, ahol az általa játszott Tess Ocean eljátssza, hogy ő a híres Julia Roberts, mert a megszólalásig hasonlít rá. Ennél jobban megfogni a Julia Roberts-jelenséget nem is lehetett volna. Bár néhányszor megpróbált mást is mutatni magából (például a Közelebb-ben), azért többnyire maradt a biztonsági játéknál: romantikus hősnő az Amerika kedvenceiben, a Kettős játékban, a Valentin napban. Utóbbi megint rendkívül jövedelmező, de azért már a bukták sem kerülik el.

2010 után: arccal a semmittevés felé

2010-ben megszületik a harmadik gyereke, és a filmezés még kevésbé izgatja, mint eddig. Évente elvállal egy, maximum két filmet, nagyjából a következő minta szerint: valamit, ami tuti bejön, amit a rajongók még ma is várnak tőle. Aztán valamit, ami kicsit, de azért nem nagyon más, mint a romkomok. Utóbbiak közé tartozik a Szemekbe zárt titkok borzalmasan sikerült adaptációja, a Pénzes cápa társadalomkritikája és a meglepően jól sikerült Augusztus Oklahomában.

Az biztos sikerekre pedig jó példa az Ízek, imák, szerelmek elvált, boldogságkereső hősnője. 200 millió dollárt biztosan hoz egy-egy ilyen filmje, és ha megjelenik a vörös szőnyegen, mondjuk Cannes-ban, az ma is esemény. Idén újra, immár ötödször választották a világ legszebb emberének. Úgy, hogy sok kolléganőjével ellentétben ötvenéves korára sem szabatta szét az arcát. “Én csak egy átlagos nő vagyok, átlagon felüli munkával” - állítja, ami körülbelül annyira igaz, mint a Micsoda nő! bármelyik jelenete.