Ha rajtam múlna, (ez a film) nem kezdődne el sehogy, már régen benne lennénk. És vége se lenne

– ezzel a mélyenszántó Jim Carrey-gondolattal indul Chris Smith dokumentumfilmje, a Jim & Andy: The Great Beyond — Featuring a Very Special, Contractually Obligated Mention of Tony Clifton. És a film végig ebben a stílben marad: soha nem tudhatjuk, hogy amit Carrey mond vagy tesz, az véresen komoly, vagy csak egy vicc.

Éppen olyan értetlenül nézünk, ahogy 1998-ban a stábtagok meredtek Carrey-re az Ember a Holdon forgatásán. Az 1984-ben meghalt Andy Kaufman komikus életéről szóló filmben Carrey játszotta a főszerepet, amit annyira komolyan vett, hogy egyetlen pillanatig sem volt hajlandó kilépni a szerepből. Kaufman maradt akkor is, amikor leálltak a kamerák, úgy beszélt, úgy öltözött, és a stáb legnagyobb bánatára úgy is viselkedett, mint a provokatív stílusáról elhíresült humorista. És ezek még a jobb napok voltak: amikor Carrey Kaufman kellemetlenkedő alteregóját, Tony Cliftont alakította, akkor meg Tony Clifton volt 24 órában.

Ezt az átalakulást követte nyomon egy forgatócsoport, de az anyagok eddig nem jelenhettek meg. A filmet gyártó Universal stúdió ugyanis megtiltotta, hogy akár egy kockát is nyilvánosságra hozzanak belőle.

Nem akarták, hogy kiderüljön, Jim Carrey mekkora seggfej

– meséli röhögve Carrey most, közel húsz évvel később. A Jim & Andy: The Great Beyond ugyanis tulajdonképpen két film: egyrészt végre láthatjuk a 98-ban felvett anyagokat, megnézhetjük, mi is történt az Ember a Holdon forgatásán, másrészt Carrey a jelenben kommentálja a dolgokat. Mert most, 2017-ben már mindegy, hogy mit gondolunk róla. Az elmúlt évek annyira megtépázták Carrey imázsát, hogy annak már nem nagyon tud ártani semmi.

Még felsorolni is nehéz, hogy hány kellemetlen üggyel került a sajtóba. Bizarr Twitter-posztok, kínos, bár feltehetően viccesnek szánt videó arról, hogy beleszeretett a nála 26 évvel fiatalabb Emma Stone-ba, oltásellenes kirohanások, elhatárolódás a saját filmjétől, és így tovább. A legszomorúbb mind közül a magánéletéhez kapcsolódik: 2015 őszén öngyilkos lett volt barátnője, Cathriona White, akivel Carrey az előző héten szakított. A nő Carrey gyógyszereit vette be, amiért volt férje és édesanyja gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják a színészt. Egyebek mellett azt állítják, hogy White-ot Carrey vitte bele a kokain, a prostitúció, a lelki terror és a nemi betegségek világába. És mindezek mögött ott húzódik valószínűleg édesanyjától öröklött hajlama a depresszióra, a betegséggel való évtizedes küzdelme.

1998-ban viszont még óriási sztár volt, az Ace Ventura-filmekkel, A maszkkal, a Dumb és Dumberrel, a Hanta boyjal és a Truman Show-val a háta mögött.  A világ egyik legnépszerűbb, legjobban fizetett színésze, aki zsinórban szállította a több százmillió dollárt kaszáló filmeket. Nem csoda, hogy a stúdió mindent elkövetett, hogy nehogy kiderüljön, Carrey-vel valami nem stimmel. Így aztán csak 

A Jim & Andy: The Great Beyondból kiderül, hogy ezekben a hírekben semmi túlzás nem volt.

A film szépen mutatja be, hogy eleinte még nem is tűnt olyan súlyosnak az egész. Az Ember a Holdon készítői sok mindent láttak már, az úgynevezett method actingnek, vagyis a karakterrel való teljes azonosulásnak amúgy is nagy hagyományai vannak Hollywoodban. Elég csak Daniel Day-Lewisra gondolni, aki A bal lábam forgatásán a szünetekben sem volt hajlandó kiszállni a tolókocsiból, és a stábtagoknak kellett etetniük. Szóval eleinte mindenki úgy állt hozzá, hogy itt egy újabb elhivatott színész, egész vicces, hogy a forgatási szünetekben is Andy Kaufman járkál közöttük. Ahogy telik az idő, úgy válik egyre kényszeredettebbé Milos Forman rendező és a kollégák, Danny de Vito és Paul Giamatti mosolya.

Carrey (vagyis Kaufman, ugye) ugyanis senkit nem kímélt. A sminkszobában halálra szekálta az apját játszó színészt, Gerry Beckert, hogy is ne tette volna, hiszen Andynek gondjai voltak az apjával. Hogy erről szegény Gerry Becker mennyiben tehetett, az ugye más kérdés.

Carrey kórházba került, ezzel voltak tele a hírek, aztán utólag bevallotta, hogy egyáltalán nem sérült meg súlyosan, csak eljátszotta. Hozzátette, hogy ezt Andy soha nem vallotta volna be. Kifejezetten kényelmetlen látni a Száll a kakukk fészkére, a Hair és az Amadeus Oscar-díjas rendezőjét, Milos Formant, ahogy kérleli a magát Kaufmannak mondó Carrey-t, hogy csak egy pillanatra szeretne Jimmel beszélni. A végén már látszik Formanon, hogy csak a napokat számolja, túl akar lenni az egészen. De ő csak egy Oscar-díjas rendező volt, Carrey meg a százmilliókat hozó filmsztár, szóval sokat nem tehetett.

A legérdekesebb Andy Kaufman családtagjainak, barátnőjének reakciója. Ők ugyanis simán belementek a játékba, látszólag gond nélkül kezelték Jimet Andynek. Carrey nekik is azt mondta, amit mindenkinek: telepatikus kapcsolatba került Kaufmannal a forgatás előtt, ami történik, az nem az ő döntése, hanem Andyé. Kaufman nevelőszülőknél felnőtt lánya annyira komolyan vette a dolgot, hogy Carrey-vel folytatta le azt a beszélgetést, amit az apjával szeretett volna, de annak halála miatt már nem kerülhetett rá sor. Bob Zmuda, Kaufman egykori írótársa pedig kifejezetten boldognak tűnt, hogy a barátja visszatért, és olyan természetességgel kísérgette Carrey-t, mintha Andyvel lennének újra együtt.

Tony Cliftonként Carrey még meredekebb dolgokat csinált, hiszen Tony volt Andy agresszívabb, gátlástalanabb, mocskosabb alteregója. Egy alkalommal Steven Spielberg irodájába rontott be, máskor meg Hugh Hefnert vette teljesen hülyére. Szegény Forman végül már csak annyit tudott mondani Carrey-nek, hogy soha életében nem érezte úgy, hogy valaki megfélemlíti, de Tony Clifton megfélemlítette.

A Jim & Andy: The Great Beyond azonban jóval több, mint egy őrült filmforgatás története. Carrey elmondja, hogy mekkora kín volt letenni a figurát, és visszatérni a saját életébe.

Szabadságra ment Jim Carrey-ből, mondja, átlépett egy ajtón, és nem tudta, hogy mi várja a másik oldalon. Most viszont már tudja: minden. Ez a film alapvetően róla, az ő útkereséséről, elveszettségéről szól, arról a mániájáról, ahogy igyekszik felfejteni a szerepeink mögötti valódi énünket. Ha egyáltalán létezik ilyen.

Az egyik pillanatban úgy tűnik, mint aki régen elvesztette a kapcsolatot a valósággal, olyan sztorikat mesél teljes komolysággal, miszerint egy tenyérjós megjósolta előre az egész karrierjét. Aztán a következő percben elmeséli, hogy nagyon rossz lelkiállapotban volt, amikor találkozott Michel Gondryval, az Egy makulátlan elme örök ragyogása rendezőjével. Gondry látta, hogy teljesen kész van, és arra kérte, hogy maradjon ilyen összetört a forgatáson is, mert ez tökéletesen passzol a szerephez. Vagyis azt kívánta neki, hogy szenvedjen még jó hosszan. Ez egy ilyen beteg szakma, mondja, tisztán látva a helyzet abszurditását. Bármennyire is zavarodottnak tűnik olykor, Jim Carrey őrült beszédében nagyon is van rendszer.

(A Jim & Andy: The Great Beyond a Netflixen látható.)