Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A Netflix megcsinálta a saját Breaking Badjét, csak sokkal viccesebbenA világ királya vagyok!
– ordította James Cameron rendező a film híres szövegét az 1998-as Oscar-díjátadón, amikor a Titanicért elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat. Joggal érezte így: a film még tíz Oscart nyert aznap éjjel, ezt a rekordot, amit a Ben Hurral és A Gyűrűk Ura: A király visszatérrel közösen tartanak, azóta sem tudta megdönteni egy film sem. Arról nem is beszélve, hogy a Titanic nemcsak szakmai, hanem elképesztő anyagi siker is volt. 200 millió dollárból készült, és 2,1 milliárd dollár bevételt termelt világszerte. Ezzel
Csak egy filmmel kerestek többet: Cameron 2009-es rendezésével, az Avatarral.
De ami ennél is fontosabb: a Titanic a hatalmas sikerek után sem tűnt el a süllyesztőben. (Bocsánat.) Húsz év telt el a bemutatója óta, de máig beszédtéma, a tévékben mindig jó nézettséget hoz, az általa sztárrá tett színészek ma is sztárok. Újabb és újabb generációk nézik meg, és vitatkoznak azon, hogy vajon Jack is felfért volna Rose mellé az ajtóra, vagy mindkettőjüket már nem bírta volna el. Legutóbb a film női főszereplője, Kate Winslet mutatta be, hogy szerinte igenis megoldható lett volna, hogy Jack is felmásszon mellé:
Ez a vita egyébként halálosan idegesíti James Cameront. Nemrég a Vanity Fairnek adott interjújában elmondta, hogy Jack azért nem fért fel az ajtóra, mert a forgatókönyv 147. oldalán az állt, hogy Jack meghal. Ez egy művészi döntés volt, aminek semmi köze a fizikához. “Ha túléli, az egész filmnek semmi értelme. A film a halálról és az elválásról szól. Meg kellett halnia” - mondta, hozzátéve, hogy két napig kísérleteztek a forgatáson az ajtóval, amíg megbizonyosodtak, hogy az csak Rose-t tudja megtartani úgy, hogy egyetlen porcikája se érjen a fagyos vízhez.
A mélytengeri kutatás iránt régóta érdeklődő Cameront a Titanic roncsainak 1985-ös megtalálása óta izgatta a hajó történetének megfilmesítése. Eleinte inkább ebből a szemszögből: a kincskeresők oldaláról, ami végül a film kerettörténetét adta. Hat hónapig tanulmányozta a Titanic történetét, rengetegszer merült le a roncshoz. Azt mondja, hogy összességében több időt töltött a hajó közelében, mint azok, akik utaztak rajta.
A kutatás alatt megváltozott a nézőpontja és ezzel együtt a film fókusza is. Minél többet tudott a témáról, annál fontosabbnak tartotta bemutatni a tragédia emberi oldalát. Így lett a kincskeresős kalandból végül szerelmi történet, melynek hátterében megjelennek a tragédia egyéb vonatkozásai is. Cameron végig nagyon komolyan vette, hogy
És ebben a történetben ugyan sok a felemelő, de legalább ennyi a dicstelen momentum is.
Cameron attól tartott, hogy a hangsúlyos szerelmi szál miatt a film túlságosan kommersz és nyálas lesz. Éppen ezért nem akart semmilyen betétdalt. A tudta nélkül készült el a My Heart Will Go On, James Horner és Wilbur Jennings dala. A szerzők megkérték Céline Diont, hogy énekelje fel, aztán véletlenül pont ezt tették be háttérzenének, amikor Cameronnal találkoztak. Amikor a rendező megkérdezte, hogy mi szól, Horner elmondta neki, hogy a Titanichoz írt szám. Cameron végül belement abba, hogy ez legyen a betétdal, bár sosem volt teljesen meggyőződve arról, hogy ez volt a jó döntés. Egy biztos: 1998-ban nem volt olyan ember a Földön, aki ne hallotta volna ezerszer, akár akarta, akár nem.
Ha nagyon egyszerűen akarjuk összefoglalni: a Titanic katasztrófáját a gazdagok sokkal nagyobb eséllyel élték túl, mint a szegények. 2228 emberből 1517 halt meg. Az első osztályon utazók közül a nők (mint a filmbeli Rose) 94, a férfiak 31 százaléka megmenekült. A fedélközben utazó, tehát a legszegényebb nőknek viszont a fele sem élte túl a tragédiát.
A fedélközi férfiak, amilyen a filmben Jack is volt, lényegében halálra voltak ítélve, csak a 14 százalékuk maradt életben. Az első osztályon utazó gyerekek közül egy, a fedélköziek közül 53 halt meg. (Aki további részletekre kíváncsi, annak az Index remek infografikáját, és a hajó utolsó napjának percről percre krónikáját ajánljuk.)
A Titanic forgatókönyve, amit szintén Cameron írt, keveri a fiktív és a valós szereplőket. A szegény, fedélközi fiú, Jack Dawson (Leonardo DiCaprio) és a gazdag, vagy legalábbis gazdag vőlegénnyel rendelkező lány, Rose (Kate Winslet) kitalált szereplők. Ugyan valóban meghalt egy Dawson nevű férfi a Titanicon, de Cameron nem róla mintázta Jacket. Kitalált személy Rose vőlegénye és anyja is.
Mások viszont léteztek, a film több, torokszorító jelenete megtörtént. Így például a Straus házaspár halála. Isidor Straus a világ leghíresebb divatáruháza, a New York-i Macy's tulajdonosa volt. Feleségével, Idával utazott haza Amerikába. Straus nem akart a nők és gyerekek elől helyet elvenni a mentőcsónakban, ezért úgy döntött, hogy marad, Ida pedig vele tartott. Ők azok, akik egymás átölelve fekszenek az ágyon, és várják a halált a filmben.
De létező személy volt a Kathy Bates által játszott későbbi emberi jogi aktivista, Molly Brown is, akik sokakat segített be a mentőcsónakokba, mielőtt ő maga beszállt volna. A filmben Brown vitába keveredik a csónakvezetővel, aki nem hajlandó visszafordulni a túlélőkért. Ez is megtörtént: a csónakban utazó nők hiába kérték a vezetőt, nem mentek vissza segíteni, pedig sokáig hallották a segélykiáltásokat.
Benjamin Guggenheim története is igaz: ő az, aki a filmben visszautasítja a mentőmellényt, és inkább kér egy brandyt. A milliárdos üzletember azt üzente a feleségének (amúgy a szeretőjével utazott a hajón), hogy egyetlen nő sem kerül azért a Titanic hullámsírjába, mert Benjamin Guggenheim gyáva volt. Rose menekülése is megfelel a valóságnak: 16 mentőcsónakból csak kettő fordult vissza, hogy túlélők után kutasson. Ők hat embert találtak a vízben, de későn: négyen közülük meghaltak a csónakokban. Az viszont, hogy fedélközben olyan óriási lett volna a buli, ahogy a filmben bemutatják, erősen kétséges.
A Titanic forgatása minden volt, csak kellemes nem. Már az egyszerűbb rész, a kerettörténet forgatásakor valaki angyalport, hallucinogén drogot szórt a stáb ételébe, amitől a legtöbben, köztük a rendező is rosszul lettek. De az igazi kínok akkor kezdődtek, amikor Mexikóba utaztak, a Fox vadiúj stúdiójába, hogy leforgassák a hajón (és persze a vízben) játszódó részeket. Egy 68 millió literes, hatalmas tartályban a Titanic majdnem életnagyságú másával dolgoztak közel hat hónapon át, bár a forgatást eredetileg csak 138 naposra tervezték. (A költségvetést meg 135 millió dollárra 200 helyett.)
A Titanic mémek és paródiák 1997 óta jelentenek megunhatatlan humorforrást. Húsz évvel a film megjelenése után is készülnek újak. A legtöbbet a film leghíresebb és egyben leggiccsesebb jelenetét, Jack és Rose repülését a hajó orrában utánozták. De a Titanic nem maradhatott ki Simpson családból, a Family Guyból és a South Parkból sem. 2014-ben még maga Leonardo DiCaprio is újra eljátszotta a híres jelenetet, ki mással, mint országos cimborájával, Jonah Hillel:
Kate Winsletnek annyira elege lett, hogy ki akart szállni, mert tüdőgyulladást kapott és elrepedt a könyöke. Korábban annyira akarta a szerepet, hogy rózsát küldött Cameronnak “A te Rose-odtól” felirattal, de a Titanic után kijelentette, hogy soha többé nem akar vele dolgozni, kivéve, ha nagyon, nagyon sok pénzt fizetnek érte. Nemcsak ő szenvedett Cameron stílusától, Piroch Gábor magyar kaszkadőr a Filmklubnak adott interjújában elmondta, hogy Cameron “idegbeteg egy rendező”, aki folyamatosan ordibált a forgatáson. A rendező utólag azt mondta erről, hogy ekkora stábot másképp nem lehet irányítani, csak diktatórikus módszerekkel.
Piroch Gábor egyébként rengeteg apró szerepet játszott a filmben, volt első-, másod- és harmadosztályú utas, matróz, tiszt és az inas dublőre is. “Amikor felemelkedik a hajó tatja, és zuhannak le az emberek a mélybe, 15 métert kellett esnünk a dobozokból és szivacsokból álló fogóig, az ún. catcherig, és esés közben eltalálni egy gumibóját. Drótkötélen, csörlővel engedtek le, de ha véletlenül beleütköztem valakibe, elengedett a kötél és szabadon zuhantam tovább. Minél jobban felemelkedett a hajó, annál magasabb szögből csúsztunk le a tatról, és annál nagyobb sebességgel csapódtunk bele a fogóba. Egymás után potyogtak oda az emberek.
Volt, akinek kirúgták a szemét. Én a sarkamat ütöttem szét, amikor beestem a hasadékba az inas helyett, de nem jelentettem a sérülést”.
“Meglepő, hogy a Titanic trükkjei és látványvilága még tizenöt évvel később sem tűnnek kínosnak” írtuk a film 3D-s verziójának megjelenésekor 2012-ben. Ahogy azt is, hogy a 194 perces hosszával továbbra is “olyan vontatott, hogy akár Tarr Béla-film is lehetne”. Az első kritikák sem voltak oda a filmért, ahogy a stúdió is bukásra számított. De a közönség másképp döntött: az első heti mérsékelt sikert elsöprő érdeklődés követte.
James Cameron később túlszárnyalta a Titanic sikerét az Avatarral, legalábbis pénzügyi értelemben. De kevesebbet beszélünk róla, kevesebben imádják, és kevesebben gyűlölik, mint a Titanicot. Cameron továbbra is nagyon hisz a projektben: készül az Avatar 2,3,4 és 5. Ráadásul Kate Winsletet is meggyőzte, hogy dolgozzanak újra együtt, így ő már biztosan benne lesz a folytatásokban. Ha már a Titanic 2-ben nem lehet: a tíz legsikeresebb hollywoodi blockbuster között ez az egyetlen, amihez nem készült folytatás.
Borítókép: Paramount.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Ne maradjon le semmiről!