Ha egy filmből öt nappal annak forgatása előtt kiszáll az egyik producer, aki egyben a főszereplő is, valakiben, valahol meg kellene szólalnia mindenféle vészcsengőnek. Henry Cavill a Stratton című, jobb híján filmnek nevezett izéből ugrott ki a legeslegutolsó pillanatban, és hagyta az összefércelt forgatókönyvet Dominic Cooperre, akinek ezek szerint sok számlája felgyűlt otthon, mert más oka nem lehetett. hogy bevállalta ezt a hulladékot.

A film alapjául szolgáló regényt, pontosabban regényfolyamot egy, a brit különleges egységeknél korábban szolgáló férfi írta (igaz, azt nem tudni, milyen minőségben volt az MI6 vagy katonai hírszerzés vagy a tökmindegy milyen alakulat tagja), azaz amit látunk a filmben, elméletileg a valóságban gyökerezik. Na, akkor legyen irgalmas hozzánk az ég, mert ha valóban ennyi választ el minket egy biológiai fegyver bevetése okozta katasztrófától, akkor nagyon nagy szarban vagyunk, úgy meg pláne, hogy a világ, azaz ebben az esetben London védelme egy erőszakos seggfejre van bízva.

A Stratton arról szól, hogy van egy orosz faszi (a német Thomas Kretschmann alakításában), akiről azt hitték, hogy meghalt, de nem, mert az akció/kém/összeesküvéses filmekben akit húsz éve halottnak hiszünk, az SOHA nem az. Az egykori KGB/FSZB ügynök azt akarja, hogy Londonban minél többen meghaljanak valami Rémesen Borzasztó Biológiai Fegyver miatt, ezért beutazza a világot Ukrajnától Iránon át Rómáig, mindenütt kicsivel az őt üldöző speckó búváralakulat előtt maradva egy lépéssel, de mindig csak éppenhogy elmenekülve (lásd még: feszültség), hogy kommandós hőseink tehetetlen dühükben csikorgassák a fogukat és férfiasan lapogathassák egymás hátát.

De nem az, hanem egy komolyan gondolt, franchise-t beindító filmnek eladott izé, amit azzal a Simon Westtel rendeztettek meg, aki legutoljára a Fegyencjárattal hallatott magáról érdemben, de akkor is csak azért, mert rendezett egy olyan szarfilmet, amit nem lehetett komolyan venni, és éppen ezért lett őrülten szórakoztató. Na, a Stratton meg olyan, mint egy rosszul rendezett, csúnyán fényképezett, rémesen megírt 24-epizód, fantáziálatlan, buta és kiszámítható. A hatodik percben lehet tudni, ki a beépített ember, a szereplők 70 százaléka azért van a filmben, hogy vagy két lábon járó expozícióként nekünk, a nézőnek meséljék el, éppen mi és miért történik. De tényleg: a monitoron ott egy faszi képe, mellé kiírva, hogy Jóska, bombagyáros, utolsó ismert címe Kiskunhalas, erre az egyik beszélő fej aszongya hogy 

Ő itt Jóska, bombagyáros, utolsó ismert címe Kiskunhalas.

És ilyenből van a filmben hatszáz. Akkor sem vagyunk beljebb, amikor a Preacher című sorozatban kurva jól játszó Dominic Coopert elzavarják akciózni, hiszen olyan idegen tőle a gépkarabélycipelés, mint a kosárfonás, futás közben konkrétan látszik rajta, hogy basszameg, erről nem volt szó, de nehéz ez a málhazsák. Az akciók is olyanok, mint a film többi része, mennek előre benne a főszereplők és lőnek mindenkire, aki mozog. Izgulni, meglepődni nem lehet semmin, és sajnos drukkolni sem nagyon, mert a szereplőknek egy tulajdonságuk van, az egyik eltökélt, a másik ravasz, a harmadik meg amerikai oszt jónapot, jellemábrázolás letudva, robbantsunk fel még egy autót.

A filmben vannak nők is, de minek, a kemény legény főnöknőjét alakító Connie Nielsen tényleg a szegény ember Judy Dench-je akar lenni (M ügynök a James Bond-filmekből), de nagyon nem megy neki, kifejezetten fájdalmas nézni és hallgatni is, modoros, hiteltelen, és olyan arcot vág, mintha ő maga sem hinné el, hogy nem vágták ki a filmből. Gemma Chan, aki a Humans című sorozatban nagyon hitelesen alakít robotnőt, itt azért szerepel, hogy aggódjon a főhősért és az előtte levő monitorról olvasson le tök érdektelen infókat, majd a megfelelő pillanatban bajba kerüljön, hogy ki lehessen menteni.

Ha ezt szánták (márpedig az volt a terv) a következő Jason Bourne-nak, nagyon mellényúltak vele, de sebaj, hamarosan jön majd A lovasság című Chris Hemsworth-film, az majd lerendezi a kommandósakciók rajongóit.