Nem mondom, hogy a Ferdinánd lesz a következő Jégkorszak, és még azt sem, hogy akár csak feleannyira is jó lenne a forgatókönyve, csak azt, hogy a hatalmas bikáról szóló könyvet nem véletlenül nem filmestették meg csak több, mint nyolcvan évvel a megjelenése után. A történetnek nagyon sok üzenete van ugyanis, és a Fox erénye, hogy ezt nagyjából át is tudja adni új rajzfilmjében, amit a téli szünet végével is érdemes megnézni, mert egyrészt tök jó családi szórakozás, másrészt pedig a gyerekek szerint hipervicces.

A történet szerint Ferdinánd, bár formás kis borjú, már egészen kicsi fejjel is tudja, hogy ha felnő, nem akar majd harcolni senkivel. Ami csak azért kissé nehézkes, mert Ferdi egy olyan bikatenyészetben látta meg a napvilágot, ahol bikaviadalokhoz tenyésztenek bikákat. Ferdinánd apját is kiválasztják egy nap a nemes viadalra, és ő boldogan megy harcolni, mert szerinte csak ez lehetne egy bika életcélja. A kis Ferdinánd érzi, hogy ezzel a sztorival nincs valami rendben, főleg, miután apja soha nem tér vissza, Ezért a nyitva hagyott karámajtón keresztül megszökik, és csodás világra lel egy Nina nevű kislány mellett, aki a legjobb barátja lesz.

A cuki tinóból azonban hatalmas bika válik, és hiába ő a világ legszelídebb állata, minden ember retteg tőle, így egy baleset után visszakerül a bikatenyészetbe, ahol állandó harc folyik az életben maradásért. Ferdinánd azonban nem harcol, se akkor sem később, hiába ő a legnagyobb. Ráadásul amikor betéved a tenyésztő házába, az is világos lesz számára, mi lesz az arénába szállított, küzdésre kiválasztott bikákkal. Ekkor elhatározza, hogy ismét megszökik, de ehhez előbb maga mellé kell állítania a farm bunkó bikáit, akik a küzdésben látják az élet értelmét, és az udvarban velük együtt élő félkegyelmű, ocsmány kecskét. Ez természetesen sikerül, és talán nem túl nagy szpojler az sem, ha elárulom, hogy mindebben egy Macarena-rajongó sün-trió van a segítségére.

A forgatókönyvben, mint említettem, semmi meglepő nincs, sőt néhol döcög is, vannak kifejezetten unalmas jelenetek, amit látszik, hogy azért kerültek bele, hogy valahogy meglegyen a száz perc, de az égvilágon senkinek sem hiányoznának, ha a vágóasztalon maradtak volna. Volt némi bajom a magyar szinkronnal is, tájszólást adni egy ostoba bika szájába ugyanis minimum gáz, és még csak nem is vicces, a gyerekeknek semmiképp, de szerintem a felnőtteknek sem. Ugyanez volt a bajom, az osztrák akcentussal éneklő lovakkal is, ami szintén, hogy úgy mondjam, elég korlátozott humorforrás.

Mindezzel együtt a Ferdinánd végtelenül bájos, sokszor nagyon vicces, és ízig-vérig pozitív film, amit mindenképpen megéri megnézni. Külön jó pont, hogy valóban hatos karikás filmről van szó, nem fog róla sírva kirohanni egyetlen hatéves sem, de még egy tízéves is tök jókat tud rajta röhögni. Van ugyan egy elég hosszú jelenet magáról a bikaviadalról, de az is teljesen vérmentes és nagy előnye, hogy az állat szemszögéből mutatja be, hogy mennyire nem egy kedves szokás egy a spanyol bikaviadal.