Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAz ismeretlen férfit non-stop elrabolják éjszaka rohanva
További Cinematrix cikkek
- Adrien Brody étkezési zavarokkal és PTSD-vel küzdött az egyik legismertebb szerepe után
- Matt Damon és Zendaya is ott lesz Christopher Nolan Odüsszeiájában
- Johnny Depp lánya sem menti meg a sírból visszarángatott vámpírfilmet
- James Gunn a véres és kimerült Supermanhez hasonlította Amerikát
- Ennyire személyes hangvételű film még sosem készült a legendás intézményről
2008-ban Liam Neeson beszállt egy kis költségvetésű minimálthrillerbe, az Elrabolva címűbe, mert Luc Besson úgy gondolta, az akkor 56 éves ír színészből hiteles akcióhőst tud faragni. De nem olyat, amilyet Egyértelmű kapitány hozna össze, nagy, izmos, kőarcú barmot, mint a Schwarzenegger-Stallone-Lundgren vonal képviselői és leszármazottai, hanem olyat, akivel a szomszéd villanyszerelő is tud azonosulni, mert hát pont úgy néz ki, mint ő, nem túl izmos, nem feltűnően jóképű és nem is fiatal. Igaz, rohadt magas, de ez pl. a villanyszerelésnél is jól jön. Bryan Mills figurája aztán abban a pillanatban lett legendás, amikor a lányát elrabló albán nyikhajnak azt mondja, hogy
Nem tudom ki maga és azt sem mit akar. Ha váltságdíjat akar, elmondom, hogy nincs pénzem, de rendelkezem olyan különleges képességekkel, amelyeket pályám során tökélyre fejlesztettem. Amelyek miatt a magafajták rémálma vagyok. Ha most elengedik a lányomat máris végeztünk. Nem fogom keresni, nem üldözöm magát. De ha nem, meg fogom keresni, meg fogom találni, és meg fogom ölni.
Ennyit ér
IMDb: 6,8
Rotten: 68%
Metacritic: 57%
Index: 6/10
Nincs olyan lányos apa, aki ezt hallva nem üvöltött fel, ha más nem magában, hogy taposd ki a belét is, és ne drukkolt volna a szenvtelen terminátor üzemmódba váltó Millsnek. Neeson a film után nagyjából két perc alatt a B kategóriás akciófilmek megmentője lett, és azóta zsinórban forgatott még vagy hat olyan filmet, amiben valaki bántja a családját, ő meg megöli. Ebben leghűségesebb partnere az a spanyol Jaume Collet-Serra, aki hamar belátta, hogy nem lesz belőle a következő Almodóvar, de közepes költségvetésből a maximumot kihozó akciófilmrendező viszont nagyon is, és Neesonnal közösen forgatott is három, tulajdonképpen teljesen egyforma motivációra épített filmet:
- az Ismeretlen férfiban a főhős egész életét lenyúlják, dühös lesz és megöl mindenkit,
- a Non-Stopban a kiégett, alkesz főhőst egy repülőgépen mártják be egy zavaros ügybe, kijózanodik, dühös lesz és megöl mindenkit,
- az Éjszakai hajszában a kiégett, alkesz főszereplő bérgyilkos fiát akarja megölni egy maffiózó, dühös lesz és megöl mindenkit.
A negyedik a sorban a most bemutatásra kerülő The Commuter, azaz Az ingázó, aminek persze ezt a magyar címet nem lehet adni mert mindenki egy elővárosi vonaton a kalauzzal üvöltöző, rezignált arcú hitelügyi előadót képzel maga elé, és inkább alcímezték, hogyaszongya “Nincs kiszállás”, pedig, és ez mekkora csavar már, a film egy rezignált arcú, a kalauzzal (is) üvöltöző biztosítási ügynökről szól, aki 90 perc alatt leamortizál egy elővárosi vonatot az utazóközönség bizonyos hányadával együtt.
A főhős az előző három közös filmjükhöz hasonlóan bír olyan különleges képességekkel, amik azért nem ártanak a HÉV-en való emberkedéshez: exrendőr, aki vagy tíz éve kiszállt a buliból, és biztosítási ügynök lett, mert több a pénz, és kevesebb a kockázat. Ezt a kevesebb kockázatot a teljes főcímet felölelő, a mindennapokat bemutató montázs érzékelteti, amiben Michael MacCauley életének úgy egy évét követjük végig, mindig ugyanaz a seggfej kelti fel, ugyanazzal a vonattal utazik melóba, ugyanazzal megy haza, fásult mókusként tapossa a kereket egyre.
MacCauley-val egy nap alatt megfordul a világ, és olyan helyzetben találja magát, amiben igazán jó döntést nem nagyon hozhat: egy ismeretlen nő (Vera Farmiga) leül vele szemben az ingázóvonaton, és ad neki egy feladatot, amiért cserébe kap majd egy rakat pénzt. Meg kell keresni valakit a vonaton, aki nem tartozik oda, és akiről csak azt tudni, hol fog leszállni, de sem a nemét, sem a korát nem. Hősünk belevág, és ebből lesz majd verekedés, kiabálás, rohangálás, ugrálás és sírás is. Egy jó tanács: az alábbi előzetest csak az nézze meg, aki nem akar meglepődni a filmen.
A Commuter istenigazából nem is egy film, hanem úgy kettő és fél, összegyúrva. A fél a katasztrófafilm része, mert ugye azt nem nehéz kitalálni, hogy ha van egy vonat, azon meg Neeson, akkor előbb-utóbb látványosan borul a menetrend. A egyik teljes film a Sherlock Holmes esete az Orient expressz gyilkosával, hiszen MacCauley-nak sherlockosan kell kinyomoznia egy Agatha Christie-rejtélyt, és ehhez jön hozzá a másik film, a brutális akcióorgia, amiben a 60 éves irodistát alakító Neeson szokásához híven agyonver MINDENKIT, aki neki csak egy kicsit is keresztbe tesz. A szűk térben persze nem olyan egyszerű látványos akciójeleneteket forgatni, ahhoz, hogy hihető legyen egy olyan verekedés, amiben egy fél vagont leamortizálnak minden, arra elméletileg alkalmatlan eszközzel, nagyon okosan kell felplánozni a jeleneteket. Dicsérjük is meg gyorsan Paul Cameront, aki például A tűzben edzett férfit is fényképezte, mert tényleg nagyon faszán összerakta a látványvilágot, és van egy olyan, egysnittesnek tűnő emberkedés a film fele után nem sokkal, ami miatt lehet, hogy megint megnézem a Commutert.
Pedig ez nem egy jó film, illetve nem úgy jó film, mint mondjuk egy Keresztapa vagy egy Thor 3, ez egy nagyon tisztességesen összerakott B-film, ami nem akar többet annál, mint szórakoztatni. Isten ments, hogy az ember logikát keressen a láthatóan több, különálló vázlatból összehegesztett forgatókönyvben, nehogy megkérdőjelezze a 65 évesen már elég rozoga Neeson hitelességét Mike Tysonba oltott Terminátorként, és esze ágában ne legyen a trükkök rémes gagyiságán röhögni. Annyit akar csak, hogy zabáljuk a popcornt, nyomozzunk együtt MacCauley-val, igyekezzünk kitalálni, ki van benne az összeesküvésben, és ki nincs, és izguljuk végig a kissé szürkés bőrű, fáradt ingázó életének messze legrosszabb napját.
Neeson pont olyan a szerepben, mint amilyen az összes ilyenben volt, ezt a karaktert már olyan rutinnal hozza, hogy nem tud hibázni. Farmiga nagyon keveset látható a filmben sajnos, pedig ő nagyon jó, a mellékszereplők meg azt hozzák, amit megírtak nekik az Arrogáns Brókertől a Zaklatott Nővérkén át a Megbízható Nyugdíjas Haverig. Nagy meglepetésekre nem kell számítani, Collet-Serra Hitchcocktól saját magáig mindenhonnan merít konkrét beállításokat, és hasznosít újra bevált vizuális manírokat, de sebaj, mert az agyatlan szórakozáshoz ez is pont elég. Neeson pedig szépen kipipálhatja a vonatot is, mint Olyan Közlekedési Eszköz Amin Már Ölt Valakit, felkészül a hókotró a Hard Powder című, idén érkező filmben.
Ne maradjon le semmiről!