A nők sem a kamerák előtt, sem azok mögött nem érvényesülhetnek úgy, mint a fehér férfiak. Melegnek, feketének és nőnek is meglehetősen szar lenni az álomgyárban.
Hiába írunk 2014-et, a fekete színészeknek nincs könnyű dolguk Hollywoodban. Szinte csak olyan szerepeket kapnak meg, amiket fehérek nem játszhatnak el, de néha még ezeket is elveszik tőlük.
Ha egy heteró pasi eljátszik egy meleg karaktert, kap egy rakás díjat és mindenki megtapsolja. Fordítva ez nagyon nem működik. Sok pénzről van szó. Kik coming outoltak eddig?
Az Oscar-díjakra évek óta rányomja a bélyegét, hogy éppen milyen mocskos titok derül ki Hollywoodban. Tavaly arról volt szó, mennyire diszkriminatív a feketékkel a filmszakma még ötven évvel a polgárjogi törvénykönyv elfogadása után, most pedig arról, hogyan zaklatta és erőszakolta a nőket Harvey Weinstein évtizedeken keresztül úgy, hogy egy csomóan tudták minimum azt, hogy elég furcsa a viszonya a nőkhöz, és hogy hogyan derült ki ugyanez még rengeteg hollywoodi férfiről is.
Így az Amerikai Filmakadémia fő prioritása idén az lett, hogy minél több nőt jelöljenek Oscar-díjra, hátha akkor nem derül ki, mi is Hollywood véleménye a nőkről (röviden ez: hogy nem ér annyit a munkájuk, mint a férfiaké). És valóban, az összes jelölt között 40 nő van, és ilyen sok nem is volt még soha máskor, csak tavaly: akkor is pont ugyanennyi. De a mostani szemléletváltásból látszik igazán, hogyan gondolkodott az előző 89 évben a Filmakadémia a nőkről.
Bár az Oscar-bizottság közölte, hogy csodás ez a 40-es szám, azt már nem tették hozzá, hogy összesen hány férfi mellett: összesen 122 jelölés volt ebben az évben, és rengeteg filmnek több alkotóját jelölték egyszerre (producereket, forgatókönyvírókat, rendezőket különféle kategóriákban), azaz még most, a holtversenyes rekordévben is becslés szerint maximum a jelöltek negyede nő.
Idén volt a kilencvenedik alkalom, hogy Oscar-jelölteket hirdettek, és ennyi, pontosan kilencven év kellett például ahhoz, hogy legalább egy darab nő bekerüljön az Oscar-díjra jelölt operatőrök közé: Rachel Morrison, a Mudbound operatőre az első, akit jelöltek ebben a kategóriában. Így, ha minden évben öt jelölttel számolunk, akkor eddig az Oscarra-jelölt operatőrök 0,22 százaléka volt nő.
Az egyik legfontosabb kategóriába, a Legjobb rendezőébe bekerült Greta Gerwig is (nem biztos, hogy függetlenül attól, hogy a Golden Globe-gálán Natalie Portman csípős megjegyzést tette arra, hogy minden minden jelölt férfi). Ezzel Gerwig lett az ötödik nő a 450-ből a kilencven év alatt, akit jelöltek a díjra a kategóriában. Az első fél évszázadban nem is történt ilyesmi: Lina Wertmüller volt az első női jelölt 1976-ban a Seven Beauties-ért, aztán tizenhét év szünet után Jane Campion a Zongoraleckéért, tíz évvel később Sofia Coppola az Elveszett jelentésért (2003), majd Kathryn Bigelow 2009-ben a Bombák földjén-ért.
Ekkor, 2009-ben, 81 évvel a díj alapítása után történt meg először, hogy nő nyerte meg a rendezői díjat. A Bombák földjén egyébként vérbeli, tesztoszterontól fröcsögő férfifilm volt, komolyabb női szereplő nélkül, és arról szólt, hogyan tud egy férfi szinte függővé válni attól a férfias izgalomtól, amit a háború ad.
Greta Gerwig filmje, a Lady Bird a tizenharmadik film azok közül, amelyeket jelöltek a legjobb film kategóriájában, amit nő rendezett. Ebben a kategóriában a díj történetében összesen 555 filmet jelöltek a díjra, így az a 13, amit nő rendezett, ennek mindössze a 2,3 százaléka. A Lady Bird egyúttal a negyedik film, amit nő írt és rendezett is, és jelöltek a legjobb film és a legjobb forgatókönyv díjára is. Mary H. Ellis, a Baby Driver hangmestere a hatodik nő, akit hangkeverés kategóriában jelöltek a díjra.
És ami a magyaroknak külön fontos: a legjobb idegen nyelvű filmek 9-es, szűkített listájában egyedül Enyedi Ildikó volt rendezőnő, így persze a jelöltek közt is így van. Ebben a kategóriában eddig összesen 3-szor adtak díjat rendezőnőnek (2010-ben Susanne Biernek, 2002-ben Caroline Linknek és 1995-ben Marleen Gorrisnak), igaz, ez a kategória "csak" hetven éve létezik:
a 4 százaléknyi női díjazott arányát tornázhatná fel Enyedi Ildikó győzelme valamivel 6 százalék alá.
Ezek azok a számok, amelyekre a Filmakadémia annyira büszke. Ráadásul tulajdonképpen méltán büszke, mert eddig még ennél a szánalmasan kevésnél is kevesebb jelölt volt.
Arról ebben a cikkünkben írtunk részletesen, milyen mélyen hímsoviniszta még mindig Hollywood. Ez persze nem ott kezdődik, hogy hány nőt jelölnek díjra, hanem már ott, hogy hány nő kap lehetőséget arra, hogy a férfi producerek és férfi stúdióvezetők beengedjék Hollywood kapuin, hogy hány nőnek veszik ugyanolyan komolyan a filmtervét vagy bármilyen jelentkezését, és hogy a nők mekkora anyagi támogatást kapnak a projektjeikre. (Ebben a cikkben arról írtunk, hogy a melegeknek sem jobb a helyzete, ebben meg arról, hogy a feketéknek sem.)
A női jelölteken kívül persze az is fontos, mennyire jelennek meg a nők a jelölt filmek sztorijában. Ezúttal ebben tényleg egész jó az arány: a kilenc jelölt közül a Lady Birdnek, A víz érintésének, a Három órisáplakát Ebbing határában-nak nő a főszereplője, a Fantomszálnak, A Pentagon titkainak az egyik főszereplője nő, a Tűnj el-ben pedig vannak fontos női szereplők, igaz, hogy ők a legrosszabb, leggonoszabb női sztereotípiákat testesítik meg. Cserébe viszont a Szólíts a neveden-ben, A legsötétebb órában és a Dunkirkben gyakorlatilag egyáltalán nincs szerepe nőknek. A legjobb női főszereplő miatt jelölt filmek mind olyanok, amelyek tényleg erős női történetvonalat vezetnek végig.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
Ne maradjon le semmiről!