Álmodozások kora (1965), Apa (1966), Szerelmesfilm (1970)

Szabó első három nagyjátékfilmjét (előtte csinált jópár rövidfilmet) pályakezdő új hullámos trilógiaként szokták emlegetni. Ezek a filmek összetartoznak, mindegyiknek fiatal emberek a főhősei, akik éppen csak elkezdték a felnőtt életüket. (A főszereplő személye is összeköti őket, mindháromban Bálint András játszik.) De alighogy kilépnek az életbe, máris szembesülnek azzal, hogy a felnőtt világ egyáltalán nem olyan, ahogy korábban elképzelték. Korábbi vágyaik, elveik, illúzióik szembekerülnek a felnőttek valóságával. Az Álmodozások korában egy csapat értelmiségi fiatal, az Apában egy, az apját korán elveszítő, magában mitikus alakká növesztő fiú, a Szerelmesfilmben pedig egy gyerekkori szerelmespár kénytelen felülvizsgálni, vagy legalábbis erősen átgondolni azt, amit sokáig igaznak hitt.

Bizalom (1980)

A Bizalom lett Szabó első Oscar-jelölt filmje, amit aztán még három másik követett. (Valamennyi a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.) Ezt a sorozatot egyetlen magyar filmrendező sem tudta utána csinálni. A film főhőse, Kata (Bánsági Ildikó) a második világháború végén hamis iratokkal kénytelen rejtőzködni egy idegen férfi feleségének hazudva magát. A sok mindenen keresztülment férfi (Andorai Péter) hidegen, részvétlenül és főleg bizalmatlanul fogadja a kétségbeesett nőt. Aztán a dolgok elkezdenek megváltozni közöttük, de a férfi a múltja miatt képtelen megbízni a nőben. A Bizalom nemcsak az első nemzetközi sikert hozta meg a rendezőnek, hanem egyfajta fordulatot is a pályáján. Korábbi filmjei szürreális, álmodozó világához képest realistább, dokumentaristább filmkészítést. Ebben a filmben dolgozott együtt először Koltai Lajos operatőrrel, aki később állandó munkatársa lett.

Mephisto (1981)

Egy évvel később, a Mephistóért már megkapta az Oscart, ráadásul Cannes-ban is nyert két fontos díjat. Magyar film ezután évtizedekig nem ért el hasonló sikert, a következő Oscarra 2016-ig kellett várnunk, amikor Nemes Jeles László filmje, a Saul fia nyert. A Mephisto Hendrik Höfgen színész története, aki karrierje érdekében lepaktál a nácikkal. Hiába tudja, hogy mennyire rossz, amit tesz, a siker, a hírnév, a vágy, hogy színpadon lehessen, mindennél jobban vonzza. “Én csak egy színész vagyok” - mondja, hogy ne kelljen szembenézni a tetteivel. Szabó főszereplőjével, Klaus Maria Brandauerrel vette át az Oscart, és így örültek neki:

2006 után Szabó filmjei, így a Mephisto is, új értelmezést kaptak. Ekkor derült ki ugyanis, hogy ügynök volt. Azt mondta, hogy 1957-ben, tizenkilenc évesen azért írta alá a beszervezéséről szóló nyilatkozatot, és azért jelentett több éven át a színművészeti főiskola hallgatóiról, mert ezzel megmentette egy forradalmár barátja életét. "Magamat mentettem" - módosította később a nyilatkozatát. "Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nemcsak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt" - biztosította később 117 közéleti személyiség a támogatásáról. Többek között Garas Dezső, Göncz Árpád, Jancsó Miklós, Koltai Lajos, és Presser Gábor. Azóta a filmjeit tudatalatti vezeklésként, saját története feldolgozására tett kísérletekként is szokás értelmezni.

Redl ezredes (1985)

A Redl ezredes folytatta a Mephisto útját. Ez a film is elképesztően sikeres lett, jelölték Oscarra, Golden Globe-ra, Cannes-ban elnyerte a Zsűri Díját. Akárcsak a Mephisto, ez is a hatalomhoz való viszonyt, az önfeladást, a karrierizmust elemzi ezúttal egy vasutas gyerek sorsán keresztül, akiből az Osztrák–Magyar Monarchia kémelhárítási főnöke lesz. És aki bármeddig képes elmenni azért, hogy kiszolgálja feljebbvalóit. Hasonló Szabó következő filmjének, az 1988-as Hanussennek a témája is, amiben egy különleges képességgel bíró, vagy azokat behazudó férfi kétes értékű sikereit láthatjuk. (A Hanussent szintén jelölték Oscarra és Golden Globe-ra.) Ezt a három filmet (a Mephistóval együtt) is trilógiának szokták nevezni, bár a rendező elmondása szerint nem így gondol rájuk. Közös még bennük a jellegzetes közép-európai sors bemutatása, az egymást követő ideológiáknak kiszolgáltatott ember, aki vagy lemond szinte mindenről, amire vágyik, legyen az pénz, siker, népszerűség, karrier, vagy lepaktál, és maga is besározódik. Nem kell magyarázni, mennyire aktuálisak ma is.

Találkozás Vénusszal (1991)

A kilencvenes éveket egy nemzetközi sztár, a karrierje csúcsán álló Glenn Close főszereplésével készített Találkozás Vénusszallal kezdte. Ebben a korábbi filmjeihez képest könnyedebb vígjátékban egy magyar származású karmester a főhős (Niels Arestrup), aki Wagner Tannhäuser című operájának vezénylésére utazik Párizsba. A nemzetközi társulattal azonban nem egyszerű a munka, pláne azután, hogy a karmester beleszeret a dívába (Close).

A nagy filmsztárok közül sokan dolgoztak Szabóval, Glenn Close szerint azért, mert nagyon jól bánik a színészeivel. Szabó maga is azt mondja, hogy a filmkészítésben a legjobban a színészek arca, az arcokon megszülető érzelmek érdeklik. A színésznővel annyira jóban maradtak, hogy Szabó segítette íróként Close 2011-es filmjét, az Albert Nobbsot is. Később hasonló sztárparádét és színházi világot láthattunk a Csodálatos Júlia (2004) című filmjében, amelynek főszerepéért Annette Beninget Oscarra jelölték.

Édes Emma, Drága Böbe (1992)

Az Édes Emma, Drága Böbe azon kevés magyar filmek egyike, melyek a rendszerváltást próbálják feldolgozni. Emma és Böbe két tanárnő, akik eddig oroszt tanítottak, most este angolul tanulnak, amit másnap rögtön elő is vezethetnek a gyerekeknek. A fizetésük egy albérletre sem elég, pedagógusszálláson laknak, egyikük takarít, a másik alkalmi prostituált. Bár a rendező szerint ez a filmje éppen a gyors reagálása miatt némileg felületes maradt, egész pontos kép az országról. Talán az egyik legpesszimistább, legszomorúbb az összes filmje közül. Bár az angoltanárok manapság már tudnak angolul, a lényeg nem sokat változott. Az Édes Emma, Drága Böbét a Belinalén és az Európai Filmdíjon is elismerték.

A napfény íze (1999)

Egy másik korral foglalkozik Szabó világsztárokkal készült családtörténete, A napfény íze. Ebben egy magyarországi zsidó család három nemzedékének sorsát követhetjük nyomon az Osztrák-Magyar Monarchia békeéveitől két világháborún, a holokauszton át a kommunizmust, az 56-os forradalmat is érintve. Mindhárom generáció családfőjét Ralph Fiennes játssza, de játszik még a filmben Rachel Weisz és William Hurt is. Nehéz eldönteni, hogy A napfény íze kinek készült, a magyaroknak vagy inkább a külföldi közönségnek. Előbbieknek ugyanis sok újdonságot nem tartogat, kicsit olyan, mintha végigrohannánk a 20. századi magyar történelmen. A külföldi siker most sem maradt el: a filmet három Golden Globe-ra jelölték, köztük Szabót a legjobb rendezők között, és három Európa Filmdíjat is nyert.

Szembesítés (2001)

A Szembesítés mintha a Mephisto által elkezdett vonalat folytatná, és persze olyan, mintha Szabó személyes sorsára is reflektálna. Újra két világsztárt, Harvey Keitelt és Stellan Skarsgårdot láthatjuk a főszerepekben, a történet pedig a világhírű német karmester, Wilhelm Furtwängler náci múltját kivizsgáló eljárást (vagyis annak egy részét) dolgozza fel. A Keitel által játszott amerikai őrmester meg van győződve arról, hogy a karmester bűnös, hiszen nem menekült el Németországból, ugyan nem volt a náci párt tagja, de maradt, és folytatta a karrierjét Hitler alatt is. Furtwängler viszont nem tartja magát bűnösnek. A film nem foglal állást, ezt a nézőre bízza. Fontos, hogy “a nézőknek módja legyen megérezni az amerikai tiszt és ellenfele, a német karmester konfliktusában a mai dilemmát, a parancsuralmat megalkuvással túlélni akarók önigazoló túlélési technikáját és ennek erkölcsi kérdéseit" - mondta erről a rendező. 

Nyitókép: részlet a Mephisto egyik moziplakátjából (Heritage Auctions)