Az ember azt gondolná, hogy egy adott szakma legmagasabb szintű, de legalábbis annak vélt elismerésének kivívása automatikusan több dologgal is jár. Hírnévvel, jobb állásajánlatokkal, magasabb fizetéssel, és ha mindez nem is jön össze, a díjat legalább zálogba lehet vágni jó pénzért – például egy Super Bowl-gyűrűért minimum 40 000 dollárt el lehet kérni. Az Oscar-díjra vajon igaz ez?

Kezdjük az egyszerűbbel, magával a díjjal. Az Oscar-szobor a világ egyik legismertebb jelképe, egy timbuktui szatócs pont ugyanúgy tudja, mit képvisel, mit egy debreceni kisnyugdíjas. Ki persze csak az tegye a kredencre, aki megnyerte, nincs is annál kínosabb, mint a szomszédba költöző pár első látogatásakor megmagyarázni, mit keres a nagymama nippjei között egy Denzel Washington feliratú Oscar-díj. Amit, hadd tegyük hozzá gyorsan, olyan könnyen meg sem lehet szerezni.

Az Oscar-díjnak ugyanis eszmei értéke van, valós, forintosítható, nem nagyon. Az aranyozott szobor ugyanis papíron nem is azé, aki kapta, nála csak kölcsönben van, és ez az ötvenes évek óta így van. A díjátadó után ugyanis alá kell írni egy papírt, miszerint ha el akarja adni az illető a szobrot, azt az Amerikai Filmakadémiának kell felajánlania első körben, mégpedig egy dollárért, és ez az örököseire is érvényes.

Az 1950 előtti szobrokra ez nem vonatkozik, így abból a 150-ből el lehet csípni egyet-egyet aukciókon. A legértékesebb ezek közül Michael Jackson hagyatékának része, illetve lenne, mert az örökösök nem találják az Elfújta a szél 1940-ben a legjobb filmnek járó Oscarját. Jackson 1,5 millió dollárt fizetett érte és jelenleg 2,2 millió dollárra becsülik az értékét.

A második legértékesebb Vivien Leigh szintén az Elfújta a szélért nyert díja, ez “csak” 894 543 dollárért ment el 1993-ban, most úgy 1,6 milliót érhet. Ha valaki mégis nagyon megszorulna, a szobort nyersanyagárban eladhatja éppen, a réz-alumínium-arany összeállításért úgy 600 dollárt fizetnek neki, az most éppen 153 000 forint körül van.

A díj presztízse viszont megkérdőjelezhetetlen. Onnantól, hogy valakit jelöltek, élete végéig megkapja az Oscar-jelölt előtagot a neve elé, amit persze kiegészítenek a jelölések számával is, ha meg nyert, akkor azzal. Persze ez marketingkérdés is, ha egy film kampányában az mutat jobban, hogy “a 21 szeres Oscar-jelölt Meryl Streep”, akkor az lesz kiírva, nem a három győzelme száma, ez világos. Az Oscar-jelölés és esetleges győzelem a nézőknek azt sugallja, hogy az illető különlegesen tehetséges, és valamihez úgy ért (színészet, rendezés, mindegy, mi), ahogy más nem, és ezért valószínűbb, hogy ha két azonos típusú filmből lehet választani, akkor arra ül be, amihez több Oscar-díj köthető. Ez persze nem feltétlenül garantálja, hogy az ettől jobb is lesz, de a mozinéző nem így működik.

A nagyobb presztízst azt is jelenti, hogy az Oscar-gála utáni hetekben-hónapokban, amikor az ember filmje visszakerül a moziba Oscar-harsogással megszórt új plakáttal, a stúdiók, producerek, rendezők hevesebben érdeklődnek iránta. Az a film, amire addig nem kérték fel, hirtelen pont olyan karaktert keres, mint ő. Az a rendező, akivel eddig egy kávét nem tudott összehozni, most forgatókönyvet küldet neki egy csokor rózsa/karton drága kézműves sör kíséretében, és a kísérőkártyában óriási rajongónak nevezi magát. Aki szerencsés, és jó ütemben választ, az ha mást nem is, de azt mindenképpen elérheti, hogy tovább szem előtt marad, mit azok a színészek, akik nem nyertek Oscart, és még a jelölés is elkerülte őket.

A karrier beindítására vagy meglendítésre viszont nem mindig alkalmas. Marisa Tomei Oscar-díjat kapott a Vinny az 1ügyű című filmért, aztán legközelebb a Pankrátorban figyelhettünk fel a nevére. Cuba Gooding Jr. a Jerry Maguire után azt hihette, övé a világ, de azóta sem szerepelt egy olyan filmben sem, ami kasszasiker lett volna, vagy szakmai/kritikai elismeréssel járt volna. Halle Berry történelmi Oscarja (az első fekete nő, aki női főszerepért díjaztak) után Macskanőzött és a Kardhalban vetkőzött, F. Murray Abraham 1984-ben Salieri megformálásáért kapott díjat, azóta a Homeland című sorozat a legjobb szerepe, Kim Basingerre pedig a Szigorúan bizalmas 1997-es díja óta egy jó szerepet sem bíztak.

Hogy ennek mi az oka, arról tanulmányokat lehetne írni: vagy nem bíztak az illetőben, hogy képes azon a színvonalon teljesíteni, mint akkor egyszer, vagy ő volt az, aki inkább jobban fizető, de tulajdonképpen értékelhetetlen melókat vállalt el, vagy egyszerűen csak így alakult, jött jobb, frissebb, fiatalabb színész, aki ugyanazt tudta és éhesebb volt.

És itt értünk el arra a pontra, ami a forintosításról szól. Vajon a szakmai elismerés, a filmakadémia értékítélete kifejezhető-e nullákkal? Jobb szerződésre számíthat egy Oscar-díjas színész, mint a kollégák? A válasz nem egyértelmű. Egy amerikai egyetemi tanulmány 1942 és 2006 közötti időszakot vizsgált meg, és arra jutottak, hogy

Ebben benne van a presztízs mellett a már említett közönségfaktor is, azaz azért kapnak magasabb gázsit, mert várhatóan többen ülnek be a filmjeikre, így nagyobb bevételt termelnek. Az igazi őrület most jön: a színésznők esetében ez a vizsgálat nem mutatott ki számottevő emelést, attól, mert egy színésznőt díjaznak, a stúdiók nem hiszik azt, hogy a következő filmje egy véka pénz termel majd.

Ennek az egyik oka az, hogy Hollywood továbbra is hímsoviniszta, és a stúdiók még pár évvel ezelőtt is nagyobb teljesítménynek tartotték a legjobb férfi alakítás megnyerését, mint a nőit. Eleve nagyobb a férfi merítés, egy adott évben több férfi főszerepet osztanak ki, mint nőit, így a producerek óhatatlanul is fontosabbnak tartják a férfiak díjait, mint a nőkét.

A férfiak átlagosan nézve idősebbek, amikor Oscart nyernek (43 év, a nők 31), és a fizetések alakulását ismerve ezen annyira nem is csodálkozunk, mert a férfiak 40 felett keresnek jobban, a nők pedig 35 év alatt. Ha konkrét számot kellene csatolni egy Oscar-győzelemhez, a férfiak esetében úgy 4 millió, a nőknél 500 000 dollár szerepelne az árcédulán.

Ez persze csak az átlag, az egyéni díjazás változik. Tom Hanks 1994 előtt átlagosan 700 000 dollárt kapott szerepenként, aztán első díja után máris 10 000 000 dollárt számlázhatott. Jeff Bridges 2010 előtt 5, utána 9 milliót keresett filmenként, Sandra Bullock viszont csak egymillióval tudta feljebb tornázni az értékét a 2010 előtt keresett kétmillióról.

A fent negatív példaként említett Halle Berry anyagilag viszont jól járt, ha csak egy film erejéig is: a Szörnyek keringőjéért 118 750 dollárt kapott, a Macskanőért pedig 6 500 000-et, szóval ha rövid időre is, de bejött neki a buli. F. Murray Abraham, szegény, a Mozart előtt 30 000 dollárt keresett, utána, Oscar-díjasként meg 100 000 dollárt.

A filmek estében más a nagyságrend. Ha csak a tiszta bevételnövekedést nézzük, a legjobb film díja 14 millió dollárt jelent egy alkotásnak, azaz az Oscar-gála után a többi jelölthöz képest ennyi plusszal számolhatnak a producerek. Az átlagokat nézve megállapítható, hogy a legjobb film díjának nyertesei a bevételük felét a jelölés bejelentése előtt keresik, 32 százalékát azt követően, és csak 18 százalékát a győzelem után – ezzel szemben a jelölt, de nem nyertes filmek 83 százalékkal mentek neki a jelölésnek, ami 14 százalékot hozott a gáláig, és további három százalékot utána.

Néha viszont azok a filmek járnak a legjobban, amelyeknek a marketingjére nem költenek eszement összegeket: a Napos oldal című filmet a jelölése bejelentése után háromszor annyi mozi tűzte műsorára, mint előtte, és hiába volt mozikban hat hónapig, a bevétele felét a jelölés és a gála közötti másfél hónapos időszakban termelte ki.

Egy másik, 2013-as kimutatás 2001 és 2013 között vizsgálta a nyertes filmeket és nettó hárommilliós bevételnövekedést regisztráltak, ami, ha figyelembe vesszük, hogy a győztes filmet milyen költséggel promótálják a gála után, nagyjából egy fillér pluszt sem jelenthet, de erről a stúdiók előszeretettel hallgatnak. Arról sem beszélnek, hogy maga az Oscar-kampány mennyibe kerül pedig elég komoly összegekről van szó, amiket 90 százalékban hirdetésre költenek azokban a szaklapokban, amiket az Oscar-szavazók olvashatnak (Variety, Hollywood Reporter) és óriásplakátokra – ez nem ritkán 5, de akár 10 millió dollárt is jelenthet.

Ami az idei évet illeti, értelemszerűen csak a nevezés előtti és utáni eredményekről vannak adatok, hiszen a díjakat csak ma hajnalban osztották ki. A legjobb film Oscar-díját megnyerő A víz érintése nézőinek átlagáletkora a jelölés előtt 44, a jelölés után 48 volt, és nagyjából ugyanilyen eltérés mutat a Szólíts a neveden! (40-ról 43) és az Én, Tonya (40-ről 44) néző összetétele is. Ami még érdekes, hogy a Movio kimutatása szerint az Oscar-jelölt filmeket az ötven feletti nézők 81 százaléka preferálta a hagyományos blockbusterekhez képest. Konkrét számokkal majd csak pár hónap múlva számolhatunk, de addig is érdekes megnézni, hogy a kilenc jelölt film milyen pozícióban várta a gálát, mármint az éves, amerikai bevételi lista alapján:

• 4. Dunkirk (188 millió dollár)
• 15. Tűnj el! (174 millió dollár)
• 43. A Pentagon titkai (73 millió dollár)
• 51. A legsötétebb óra (51 millió dollár)
• 54. A víz érintése (50 millió dollár)
• 58. Három óriásplakát Ebbing határában (45 millió dollár)
• 59. Lady Bird (45 millió dollár)
• 113. A fantomszál (16 millió dollár)
• 116. Szólíts a neveden! (14 millió dollár)