Daniel Day-Lewis a tavalyi Fantomszállal köszönt el a színművészettől, és ide a rozsdás bökőt, hogy nem számított egy Oscarra érte már csak ezért is (nem kapta meg, Gary “bazdmeg ez tök olyan, mint Churchill” Oldman kapta). Sean Penn mostanában nemigen számíthat ilyesmire úgy egyébként sem, de ez nem igazán érdekli, ahogy saját magán és dolgain kívül eddig sem érdekelte. A régebben tényleg jó filmeket forgató, mostanában egyre ótvarabb szerepeket elvállaló Penn, akinek ugye már van két Oscarja (meg öt nevezése), azt nyilatkozta, hogy

Jó az, ha kiváló színészekkel és rendezőkkel, jó forgatókönyvből dolgozhatsz, de hogy ez valódi értéket képviselne? Lehet, akár érvelhetnék is mellette, de már valahogy nincs meg ez a zsigeri érzés. Már nem vagyok szerelmes a filmművészetbe.

Penn már nem először pedzegeti a dolgot, mármint hogy többé nem érdekli a filmipar, és kialudt az a tűz, ami hajtja. Az elmúlt években a politikai aktivizmus és a jótékonykodás sokkal inkább foglalkoztatta, emellett könyveket ír (Bob Honey Who Just Do Stuff című új regénye március 27-én jön ki), ráadásul kézzel, mert miért is ne, hadd szívjon a szerkesztője.

Ha abbahagyja, ha nem, az biztos, hogy két projektje még dobozban van, az egyik a The Professor and the Madman, amiben Natalie Dormer, Mel Gibson és Ioan Gruffudd oldalán lesz látható, és látható lesz a House of Cards alkotójának új sorozatában, a The First címűben. Előbbiben William Chester Minort alakítja majd, azt az egyetemi tanárt, aki az Oxford értelmező szótár összeállításának egyik motorja volt, nem mellesleg pedig egy elmegyógyintézetben tartották emberölés miatt, utóbbiban pedig az első Mars-expedíció kapitányának szerepében láthatjuk.