Gérard Depardieu újabban inkább akkor kerül az újságokba, amikor a luxusadó elől az orosz állampolgárságba menekül, vagy amikor egy szál nadrágban áll színpadra az argentin hőségben. Pedig egy kiemelkedően foglalkoztatott színész, akinek 2020-ig tele van a naptára, az más kérdés, hogy minden jó filmjére jut legalább három (jóindulattal) középszerű is. A most bemutatott Senki sem tökéletes (Bonne pomme) is pont olyan, amilyen a címe.

Az autószerelőként dolgozó, pocakos Gerardnak (mert a filmben is így hívják Depardieu-t) elege van abból, hogy egy kihasznált papucsférj, akit megvet és semmibe néz a hűtlen felesége. Változásra van szüksége, ezért egy szép napon úgy dönt, mindent maga mögött hagy: a családjának sem szól, csak elköltözik. Egy távoli francia kisvárosban köt ki, vesz egy autószerelő-műhelyt, megpróbál új életet kezdeni. A dolgok azonban nem mennek simán, hisz ott a szomszédban egy Barbara nevű szállodatulajdonos, aki rögtön megbabonázza a férfit. Őt alakítja Catherine Deneuve, aki mostanában szintén a szerencsétlen nyilatkozatai miatt került be a sajtóba. 

Eddig minden szép és jó, simán lehetne a Bonne pomméből egy könnyed kis francia vígjáték. Még a humorral sincs probléma, helyenként kifejezetten vicces a film, de azért nem annyira, hogy egy szinte teljesen történet nélküli filmet elvigyen a hátán.

Mert azon kívül, amit Gerardról fentebb leírtam, semmi nem derül ki róla. Nem tudunk meg róla semmit, nem tudjuk, ki is ő valójában, pusztán annyit, hogy ráunt az eddigi életére. De még ebben sincs semmi extra, hisz a felesége már nyíltan elküldte a fenéb, nem is próbálta leplezni, hogy megcsalja, az lett volna a csoda, ha nem lép le. 

A szerencsétlen házasságból azonban nem tanul, ugyanolyan teszetosza marad, ráadásul megint egy rettentő szeszélyes és helyenként irritáló nő miatt. Barbara ugyanis is egy hoppon maradt, kitartott szerető, aki egyedül gyakorlatilag teljesen életképtelen, részegen szolgálja ki a vevőit vagy egyszerűen csak otthagyja őket, miközben ő elmegy valahova bulizni. Ráadásul meg sem próbál változni és eltökélten keres valakit, aki babusgatja és gondoskodik róla.

A filmben szereplő összes szereplő végtelenül sablonos, ami még viszonylag jó poénokkal döcögve el is menne egy 80 perces moziként, de sajnos a film 100 perces! Főleg, hogy ez a ráadás 20 perc egy semmiből jött, teljesen felesleges gengszterszál kibontása. Ezek szerint ugyanis

Mintha egy befuccsolt házasság és egy teljesen új, valamilyen szinten pezsgő kapcsolat ne lett volna elég ahhoz, hogy mindent maga mögött hagyjon.

A mellékszereplők is egysíkúak és indokolatlanul sokat szexeltek. Ami egyébként pont lényegtelen a történet szempontjából, mintha a 71 éves rendező, Florence Quentin nem akarta volna, hogy a 69 éves Depardieu és a 74 éves Cathérine Deneuve akárcsak minimálisan is intim kapcsolatba kerüljenek egymással. Helyettük az ifjúság hozta a kötelezőt: a fiatal inas dugott meg egy friss menyasszonyt a nászéjszakáján, miközben a férje a szomszéd szobában bepiálva aludt, Gerard mostohafia pedig egy másik, a vásznon két percet szereplő nőt szexelt meg csak úgy.

Nem igazán értem, hogy miről akart szólni ez a film, mert így tanulsága legfeljebb annyi van, hogy vőlegényként ne rúgj be túlságosan az esküvődön, mert a végén kimaradsz a nászéjszakádból.