A Szűzőrségre menet elmentem a Taxi 5. plakátja mellett, megnéztem a Johnny English 3. és a Mamma Mia 2. előzeteseit, és egyáltalán nem bántam, hogy láttam, ahogy John Cena kap egy sörbeöntést, valakit közeliben megmogyoróznak, és hogy egy csapat tini egy limuzin belsejében CGI-t okád (Tényleg, miért kell számítógéppel animálni a hányást? Olcsóbb megcsinálni VFX-ben, mint mindenkinek a szájába két kanál sárgaborsófőzeléket tömni? A ruhatisztításra ráment volna a költségvetés fele? Rejtély!), és azt sem bántam, hogy olyan magyar címet kapott Kay Cannon filmje, mintha a Hangyák a gatyában gonosz testvére lenne. Mert jó, és ha nem is az eredetiség csimborasszója, akkor is legalább van benne annyi ötlet, hogy felülemelkedjen önmagán. Vagy azon a jeleneten, amikor John Cena visszafingja a sört.

A Szűzörségnek a sok pici mellett egy igazán jó ötlete van: hogy egy alpári szexkomédia, ami egyszerre szól a tiniknek és a felnőtteknek. Szó szerint, a cselekménye két szálon halad, egyrészt ott van három fiatal lány, akik szeretnék elveszíteni a szüzességüket a szalagavatón, másrészt pedig ott van három szülő, akik meg szeretnék ezt többé-kevésbé megakadályozni. Úgyhogy megy az egyik csipet csapat istentelenül berúgni és bedrogozni, és megy mögöttük a másik pár lépéssel lemaradva, és a teljes idegösszeomlás szélén, hogy mi történhet a szeretett lányukkal. Akik pár fokkal többek, mint közhelyes karikatúrák: egyikőjük félig indiai focista, aki tényleg szeretne egyszer tisztességesen rottyon lenni, a másik pedig a Xena-fotosopolástól szeretne eljutni addig, hogy megcsókol egy másik lányt.

A szülőknek szintén megvan a maguk baja: egyikőjük egy egyedülálló anya (Leslie Mann), aki képtelen elfogadni, hogy a lánya szeretne egyetemre menni, a másik egy elvált tróger (Ike Barinholtz), aki alig van a gyereke életében, a harmadik meg John Cena. Tudjátok, ő az a pankrátor, akiből egy ideig akcióhőst akartak faragni, aztán rájött mindenki, hogy sokkal viccesebb jelenség annál. És a Szűzőrség tényleg a maximumot kipasszírozza ebből a figurából, aki úgy néz ki, mint egy repedésig felpumpált GI Joe, de közben megkönnyezi a Jégvarázst.

A Szűzőrség inkább szexkomédia akar lenni, mint felnövéstörténet, de legalább van annyi ambíciója, hogy ne hanyagolja el a komolyabb szálat sem. Sőt, általában azok a legjobbak, amikor elhagyják az egész gusztustalankodást, és a három szülő vagy a három gyerek szembenéz a saját életével. Hármuknak éppen most kezd el valami mocorogni, a másik háromnak meg ennek a mocorgásnak már vége is, és azzal, hogy a gyerekük elköltözik, már az életük is belelép abba a fázisba, ahol már nehéz ficánkolni. Igen, valahogy erről is szól a Szűzőrség, csak időt kell neki hagyni, és türelmesnek maradni végig.

Szerencsére ez nem olyan nehéz, a színészek mind kedvesek és szerethetők, a lányok pedig (akiknek még le sem írtam a nevét, pedig le kellene: Gideon Adlon, Kathryn Newton, és Geraldine Viswanathan) tele vannak személyiséggel, és élettel, a cselekmény is elég gördülékeny (és ami legjobb, megnyugtatóan lezár minden történetet). Kár, hogy a Szűzőrség néha enged a kísértésnek, és enged a gusztustalanságnak, ami nélkül simán működne. De a fingást/okádást bőven ellensúlyozza, hogy a Szűzőrség egy jó szándékú film, ami egy kicsit segíteni akar szülőkön és tiniken is egyszerre, nem gumikesztyűvel és vegyvédelmi ruhában foglalkozik a szexszel, és főleg, nem olcsó poénokra használja homoszexualitást, hanem tisztességes motivációként. Jó ezt látni akkor, amikor az idei legsikeresebb magyar vígjátékban a köcsögöket gyártják.