Bármekkora csalódás is volt, hogy Nemes Jeles László új filmje, a Sunset nem került be az idei cannes-i filmfesztivál programjába, mégsem maradunk büszkeség nélkül. Szilágyi Zsófia első filmje, az Egy nap ugyanis helyet kapott a kedden induló fesztivál Kritikusok hete válogatásában. És mivel a rendező első nagyjátékfilmjéről van szó, a film részt vesz az Arany Kameráért folyó versenyben is. Ez az, amit eddig is tudtunk. Most viszont, hogy már láttuk a filmet (Cannes-ban szerdán vetítették először), azt is tudjuk, hogy nemcsak a fesztiválszereplés hírének, hanem magának a filmnek is örülhetünk. Az Egy nap ugyanis hiánypótló, érzékeny, okos film, ami teljes joggal szerepel a legjobbak között.

Szilágyi Zsófia Enyedi Ildikó és Gothár Péter osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakán, eddig rövidfilmeket és dokumentumfilmet csinált, mások filmjeiben dolgozott asszisztensként. Többek között egykori osztályfőnöke, Enyedi Ildikó mellett az Oscar-jelölt Testről és lélekről-ben. Az Egy napot Mán-Várhegyi Réka íróval közösen írta. (Mán-Várhegyi női hősökről szóló novellái egyébként is szuper filmalapanyagok, a belőlük készült rövidfilmekről ebben a cikkben írtunk.)

Az Egy nap főhőse Anna (Szamosi Zsófia) a háromgyerekes, negyvenes nyelvtanárnő. Ahogy a film címe ígéri, az ő kicsivel több mint egy napját követhetjük nyomon. Ez a nap éppen olyan, mint az összes többi az életében. Folyton rohan, reggelit készít, öltöztet, ruhákról alkudozik, viszi a gyerekeket bölcsibe, óvodába, iskolába, aztán megy be a melóba, bevásárol, és indul a délutáni verkli. A gyerekek különórákra, balettra, vívásra, csellóra szállítása, uzsonnakészítés, szívességkérés a nagyitól, cipők, kabátok, sapkák fel és le, aztán újra fel és le. Közben a kicsi mintha beteg lenne, lázcsillapítás, aggódás, megvan a tornazsák, nincs meg a tornazsák, vacsora, fürdetés, mesélés. A nagyfiúval nem akarnak barátkozni a suliban, a középső gyerek a nagymama szerint hiperaktív. A lefolyó időtlen idők óta rossz, a lázcsillapító elfogyott.

És ennek az aprólékos realizmussal, de egy percig sem unalmasan bemutatott napnak a hátterében ott húzódik az igazi dráma. Azért csak a háttérben, mert Annának egyszerűen nincs ideje arra, hogy néhány erőtlen próbálkozásnál többet foglalkozzon azzal, hogy a férje (az álosztrák webes videókból ismerhető Füredi Leó) éppen megcsalni készül őt az egyik barátjukkal, Gabival (Láng Annamária). Nem mintha Anna nem mérné fel ennek a súlyát, nem mintha nem tudná, hogy most még talán megakadályozhatná, hogy teljesen szétessen a családjuk. Csak egyszerűen nincs módja, hogy tegyen ellene. Vinnie kell tovább a napot, mert ő az egyetlen, aki vinni tudja.

De ismerek, így azt kell hogy mondjam, az Egy napnak minden perce tökéletesen hiteles. Az utolsó energiákkal rendbe rakott, mégis örökké rendetlen lakástól az anyázó autóson át a soha el nem fogyó házimunkáig és a kéretlen jó tanácsokig. Abban is, hogy nem hallgatja el: ezekben a túlhajszolt, kicentizett napokban is mennyi öröm, mennyi apró szépség van. A gyerek, ahogy a nyakunkba ugrik, amikor érte megyünk, a kisiskolás észjárása, a bölcsis nevetése.

Az Egy nap nagy erénye, hogy szó sincs benne arról, hogy Anna férje egy lusta, önző genyó lenne, aki mellett a felesége beleroskad a terhekbe, miközben ő csak a félredugással van elfoglalva. A férfi éppen úgy rohan a balettra a gyerekért, éppen úgy oszt és szoroz, hogy már megint mire nem lesz elég a pénz. Csak neki nyílik egy (vélt vagy valós) egérút, a nőnek meg nem. Nem Gabi az igazán vonzó, hanem a pillanatnyi szabadulás lehetősége.

A munka és az anyaság terhei között őrlődő nő alakja bárhol a nyugati világban ismerős lehet, afelől viszont nem vagyok biztos, hogy egy angol, francia vagy amerikai néző is megérti majd azt az egzisztenciális nyomást, amiben Annáék élnek. Hogy miért kell egy kétkeresős, ránézésre középosztálybeli családban kölcsönkérni a műszaki vizsgára, miért nem opció egy bébiszitter, és miért kell hónap végén a leértékelt májkrémet választani a közértben. Ehhez itt kell élni, nem véletlen, hogy a film leginkább a román új hullám legjobbjaira emlékeztet.

És ha már pénz: az Egy nap forgatókönyv-fejlesztését kétmillió forinttal, gyártását pedig 62 millió forinttal támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap az Inkubátor Program keretében. Vagyis még magyar viszonylatban is kifejezetten kevés pénzből készült, ami egyáltalán nem látszik rajta. Az operatőr, Domokos Balázs mellett elismerés jár a film látványtervezőinek, berendezőinek is, mert itt minden helyszín, különösen a legfontosabb, Annáék lakása, olyan, mint amilyenek a magyar lakások valójában. Nincs benne semmi keresettség, mesterkéltség.

Ugyanez igaz a színészi játékra is. Szamosi Zsófia ugyan közel húsz éve játszik filmekben, mégis inkább mint színpadi színésznő, Pintér Béla és Társulatának tagja volt ismert. Aztán az utóbbi években mintha felfedezte volna a film is, köszönhetően az HBO Terápia című sorozatának, amiben szintén egy házassági válsággal küzdő anyát játszott. Aztán jött A martfűi rém és az Oscar-díjas Mindenki főszerepe, de olyan lehetőséget, mint most, még soha nem kapott. Az Egy nap minden jelenetében szerepel, ugyanúgy cipeli a filmet a vállán, ahogy Anna a családi terheket. Minimalista játéka minden dicséretet megérdemel, de ugyanilyen remek a férjet játszó, amúgy elsőfilmes Füredi Leó.

Az Egy nap nem mondja meg, hogy mit kellene másképp csinálni, hogy enyhüljön rajtuk ez a nyomás. De szépséges utolsó jelenetével mégis utal rá, hogy merre lehet a kiút.

Az Egy nap magyarországi bemutatója 2018 őszén várható.