Az élet napos oldala az utóbbi év legnagyobb svéd filmsikere. Egy azonos című, nagy sikerű tévésorozat alapján készült, és a 9 milliós Svédországban több, mint egymillióan látták, amivel népszerűbb volt még a legfrissebb Star Wars-filmnél is. Ez már önmagában elég ok arra, hogy az ember beüljön a moziba, főleg annak, aki hozzám hasonlóan szereti a skandináv filmeket. Sajnos a nézettségi adatokat ismerve megugranak az elvárások is, és az Élet napos oldala nem lett túl jó film, annak ellenére sem, hogy nagyon sok olyan dolog van benne, amiben magunkra ismerhetünk és ami a mi Magyarországunkban is ugyanúgy zajlik, mint a kissé hűvösebb svédeknél.

A film három pár életét mutatja be, mindannyian dolgoznak, veszekednek, gyereket nevelnek, válnak, vagy egyéb problémáik vannak, éppúgy mint nekünk. Alexet elhagyja a felesége, egy kalandor, macsó hegymászóért, aki annyira kúl, hogy kilépett a munkahelyi mókuskerékből és még ötvenévesen is egy patakparti lakókocsiban él. Anette és Ove hiába próbálkoznak új gyerekkel, nem jön nekik össze, ezért a legváratlanabb helyeken próbálnak spermadonort keríteni, Fredde és Mickan pedig egyszerűen csak annyira gazdagok, hogy nem tudnak mit kezdeni a pénzzel. Freddét megviseli, hogy kamasz fia Che Guevara iránt érdeklődik, és hirtelen feltámad benne a szociális érzékenység, Mickant pedig teljesen lekötik lelkileg az Instagramon vívott celebcsaták, és az állandó rongyrázás, ami nagyon fárasztó tud lenni.

Már ennyiből is látszik, hogy a karakterábrázolás eléggé túlzó lett, ami nyilván a cél is volt, de sajnos nem sikerült eltalálni azt a határt, amivel szatíra is lehetne, így az egész film inkább egy közhelygyűjtemény lett. Még úgy is, hogy a célja nyilván a túlzó jólétben élő skandináv társadalom kifigurázása és kritikája volt, csakúgy mint a hatalmas sikert elért, a cannes-i Aranypálmát is elhozó Négyzet című filmnek.

Vannak persze azért jó jelenetek, amelyek ráadásul Magyarországra is remekül megfeleltethetők. Mint például amikor Mickan teljesen kiakad, hogy férje éveken keresztül Miami-ba, meg a Maldív szigetekre hordta nyaralni, és eltitkolta, hogy apjának a legmenőbb svéd tengerparti faluban, Torekovban van nyaralója. Ez kábé olyan, mintha tíz év házasság után derülne ki, hogy az apósának van egy csodás kis háza a Káli-medencében. Mickan pedig hamar átlátja, hogy az utóbbi évek divatja szerint nyaranta egész Stockholm Torekovba települ, és bár megpróbálnak úgy tenni, mintha hippik lennének, és nem is lenne annyi pénzük, egy Torekovban szervezett koktélpartin potenciálisan sokkal több ember előtt lehet a pénzt mutogatni, mint a Maldív-szigeteken.

De sajnos nem sikerül megtalálni a szatíra és vígjáték közötti egyensúlyt, amit egyébként az egyetlen minimálisan szimpatikus szereplő, Alex új szerelme, Bella képviselne. Az üzenet átjön, és a film amúgy teljesen nézhető, egyben van és színvonalas, csak sajnos az egészben nincs semmi meglepetés. A poénok nagy része egyáltalán nem üt, és nem hiszem, hogy csak a nyelvi különbség miatt.